Ha például felfedeznénk egy ilyen távoli bolygót, az jelenleg mit jelenthet egy ilyen felfedezés az emberiség számára?

Gyakorlatilag ezeknek a felfedezéseknek nem csak tudományos, hanem filozófiai vetületei is vannak. Az már egy ősi kérdés, hogy egyedül vagyunk-e az univerzumban, van-e máshol is élet. Ez az elmúlt húsz év elvezetett odáig, hogy ezt a kérdést tudományosan is feltehessük. Ennek az első lépése az volt, hogy hány bolygó létezik a távoli napok körül.

Az elmúlt évek és leginkább a Kepler felfedezései rávilágítottak arra, hogy sok bolygó a bolygórendszer létezik és jön létre. Senki nem gondolt arra, hogy milyen mennyiségben és milyen szerkezetű exobolygó-rendszereket fogunk felfedezni, tehát nagyon sok meglepetés érte a kutatókat.

A mostani felfedezés arra világít rá, hogy a Naphoz hasonló csillagok körül nagyon gyakoriak lehetnek a Földhöz hasonló kőzetbolygók, és ezeknek egy része akár megfelelő távolságban is keringhet a naptól ahhoz, hogy életet hordozhasson. Tehát ezen a létrán, aminek a fokait egyenként kell megtennünk, egy újabb lépcsőfokot haladtunk afelé, hogy megválaszoljuk azt a kérdést, hogy egyedül vagyunk-e az univerzumban.

A következő kérdés az lesz, hogy ha ezek a bolygók léteznek, akkor milyen a légkörük, milyen a felszínük. Ezek egy-két évtizeden megépülő űrtávcső-rendszerekkel feltérképezhetők. Ki lehet majd deríteni velük, hogy például egy ilyen távoli kőzetbolygónak van-e légköre és az milyen.

Esetlegesen a távoli jövőben  akár földi, akár űrbe helyezett távcsövekkel, azt is ki lehet mutatni, hogy egy adott bolygón létezhet-e bioszféra. A földi bioszférát és növényzetet meglepően távolról is ki lehetne mutatni, pusztán abból, hogy milyen spektrális jellemzői vannak a Föld légkörének.

Például a Föld légköre nem maradhatna egyensúlyban anélkül, hogy a bioszféra növényei állandóan nem pumpálnának oxigént a légkörbe, ami nélkül teljesen más lenne a Föld.

A science fiction és a filozófia kérdések abba a fázisba jutottak, hogy ezen kérdések megválaszolását megkezdhettük. Ez egy nagyon izgalmas korszak a csillagászat számára.



Miért fontos a világűr ilyen mértékű kutatása, miért ölnek bele ennyi pénzt és energiát az emberek?

Ez a kérdés mindenkit izgat. Az, hogy hogyan jöttünk létre, mi a jövőnk, mi a sorsunk, és hogy egyáltalán egyedül vagyunk-e az univerzumban. Az hogy hogyan jöttek létre a bolygórendszerek, a csillagok hogyan alakulnak ki, alapvető fontosságú az emberiség szempontjából. Mindig is lesznek, akik felteszik ezeket a kérdéseket és mindig is lesznek, akik megpróbálják megválaszolni őket.

Arról nem is beszélve, hogy az univerzum kutatása akár olyan kérdéseket is felvet, amelynek gyakorlati haszna is lehet. Rájöttünk, hogy az univerzum anyagának háromnegyed részéről nem is tudjuk, hogy micsoda.

Elképzelhető egyszer egy olyan tiszta és nagy hatékonyságú energiaforrás kiaknázása, amelyről ma még nem is tudunk. A csillagok energiatermelését, hogy ha lehozhatnánk a Földre fúziós atomreaktorok formájában, az bizonyára hasznot is hozhatna az emberiségnek.

Az univerzum kutatása nélkül ilyenekről nem is álmodhatunk. Nem is szólva azokról a filozófia kérdésekről, amelyek mindig ott motoszkáltak az emberiség gondolatai között. Ezekre hajlandók áldozni a tudomány támogatói.

Nagyon nagy meglepetésként vannak kezelve ezek a felfedezések és bejelentések. Ennyire nincs feltérképezve még a világűr?

Ez két dolgot mutat. Meg kell jegyeznem, hogy már tavaly júniusban megjelent mintegy háromszáz ilyen exobolygó-jelölt. Tehát ebből az ezerkettőszázból háromszáz már egy fél éve ismert, és azt is lehet tudni, hogy több százat visszatartott a NASA, mert a legérdekesebb felfedezéseket még meg kellett erősíteni.

Akik ezzel a témával foglalkoztak, azok számára világos volt, hogy a Kepler már nem sokkal fellövés után bebizonyította, hogy nagyon sok bolygót fog találni. De még így is nagy meglepetés volt ez az ezerkettőszázas szám, mivel messze túlszárnyalta a várakozásokat.

A másik meglepetés a Kepler teljesítőképessége. Akkora technológiai ugrásnak mondható, ami eddig nem volt lehetséges sem a Földről, sem kisebb űreszközökről. Igazából ennek köszönhető az, hogy ilyen sok bolygót talált a Kepler. Az, hogy mennyit fog találni, azt senki nem tudta, ez a kérdés is volt az alapvető indok, ami miatt a Keplert kifejlesztették.

Megjegyzendő, hogy nem csak távoli exobolygók felfedezésére lehet a Keplert használni. A mi kutatócsoportunk itt, a Magyar Tudományos Akadémia Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Kutatóintezetében szintén Kepler-adatokat használ. Mi is hozzáférünk ezekhez az adatokhoz és mi a csillagok tulajdonságait vizsgáljuk. Ez a nagyon pontos fényességmérés a csillagok belsejéről, működéséről, szerkezetéről is nagyon fontos információkat árul el.



A jövőben mi várható a Keplertől, mennyire sűrűsödhet meg a felfedezések száma?

Ez a bejelentés és ez a nagyszámú exobolygó előre vetíti azt, hogy mi várható még a Keplertől. A Keplert elindító kutatókat az érdekli, hogy a kicsit fényesebb csillagok körül földszerű bolygók léteznek-e, erre viszont várnunk kell még néhány hónapot. Ha egy Földet szeretnénk a Nap körül felfedezni, egy ilyen, fedéshez hasonló módszerrel – amikor a bolygó elfedi az ő csillagját – akkor a Föld keringésével egy teljes földi évig tart.

Legalább három, de leginkább négy keringést kell ahhoz megvárni, hogy a tudósok egészen biztosan azt mondhassák, hogy egy exobolygó felfedezésével van dolgunk. A Keplert nem egészen kettő éve indították, ezért az ilyen, Naphoz hasonló csillagok körül keringő bolygók felfedezésre még várnunk kell.

Az eredetileg 2012-ig működő Kepler-távcső működését pont az ilyen felfedezések hatására meghosszabbítják, hogy a jövőben még távolibb és még több exobolygót fedezzenek fel.

Ha néhány éven belül valóban találnák egy bolygót, amin valóban, kommunikálásra kész, intelligens élet van, mit tudna ma kezdeni vele az emberiség?

Azt tartanám jónak, ha erről valamilyen társadalmi párbeszéd alakulna ki. Tudósok, csillagászok, biológusok, akár teológusok, filozófusok között. Valamilyen közös választ találna erre az emberiség. Vannak, akik azt hangoztatják, hogy egy ilyen hipotetikus civilizációtól félnünk kellene, vannak, akik az előnyeiről beszélnek, olyan technológiai lehetőségekről, melyek segíthetnek az emberiségen.

Azt hiszem egy közös bölcs döntés kellene ebben hoznunk, és ennek eldöntésére nem csak a tudósok jogosultak. Biztosan óriási hatása lenne, meg merem kockáztatni, hogy az egyik legnagyobb tudományos felfedezéssel állnánk szemben, ami valaha is volt. Nem lenne egyszerű egy ilyen civilizációt megtalálni, ha csak ők nem akarják elárulni magukat.

Én a következő évtizedekben nem várnám, hogy ilyenről tudjunk. Persze mindez attól is függ, hogy léteznek-e ilyenek és ha igen, milyen gyakoriak.


Képek: Nasa.gov