Mi lesz a német választásokon?

 

A 100 százalék a szakértő szerint bizonyítja, hogy Martin Schulznak minden korábbinál jobban sikerült szinte korlátlan teret engedni az érzelmeknek saját pártjában és szimpatizánsai körében. A párt választási programja viszont csak nyárra készül el, az SPD a június közepén tartandó dortmundi kongresszusán fogadják el. Addig Martin Schulz bizonyára nemcsak ellenfeleinek, hanem az elemzőknek is legalább annyi alkalmat ad arra, hogy egyes megnyilvánulásait a baloldali populizmus kategóriájába sorolják, mint eddig.

Sokan vélekednek úgy, hogy Schulz a németországi állapotokat - közöttük a társadalmi egyenlőtlenség helyzetét - sokkal sötétebb színekben festi le, mint a valóság, jóllehet az Angela Merkel vezette nagykoalíció kormányzása alatt a német társadalom nemzetközi összehasonlításban is a legkonszolidáltabb és leginkább emelkedő időszakát éli.

Ellentmondás

Schulznak emiatt már kampányának kezdete óta szembe kellett nézni egy sajátos ellentmondással: pártja jelenleg 10 tartományban a kormányzati felelősség része és az SPD immár 19 éve országosan szinten is folyamatosan kormányzati pozícióban van, mi több, 2003-ban a Gerhard Schröder vezetésű szociáldemokrata kormány volt a szigorú megszorításokat tartalmazó "Agenda 2010" program kidolgozója, amely ugyan a német gazdaságot kimozdította a holtpontról, de a szakszervezetek és a munkavállalók szociális támogatási rendszerének jelentős részét lebontotta és Európa legnagyobb alacsonybér-szektorát teremtette meg.

Schulz ebből a helyzetből úgy talált kiutat, hogy a neoliberalizmus elleni harc fő szószólójaként az "Agenda 2010" elutasítása helyett annak részleges korrekcióját hirdette meg. A két évre szóló munkanélküli segély futamidejének meghosszabbítása, egyenlő bér férfiaknak és nőknek, ingyenes oktatás az óvodától az egyetemig, beleértve a szakképzést is, a határozott idejű munkavállalói szerződések felülvizsgálata - csak néhány programpont, amely jól mutatja, hogy Schulz az SPD jövőjét a jóléti állam múltjában látja, ahogy erre a Jeremy Corbyn által vezetett brit Munkáspárt esetében is kísérlet történt, eddig sikertelenül.

Tizenkét év kormányzás után a hivatalban lévő kancellár, Angela Merkel sokak szerint fáradtnak tűnik. Ezért pártjában, a CDU-ban erősödnek azok a hangok, amelyek szerint ideje hatékonyan fellépni az SPD balra tolódását jelentő Schulz-hatás és az Alternatíva Németországnak (AfD) nevű párt populizmusa ellen. Peter Tauber pártfőtitkár azonban a nullszaldós költségvetésen és az adócsökkentésen kívül eddig kevés konkrétummal állt elő.

Tauber szerint az SPD-ét "a múlt pártjaként" kell megbélyegezni, jelezve, hogy Németország ma sokkal jobb helyzetben van, mint 2005-ben, amikor a Gerhard Schröder vezette akkori szociáldemokrata-Zöld kormányt leváltották. A kancellár hagyományosan a kivárás politikáját részesíti előnyben, de érzékeli, hogy ennek alkalmazása ma már legalább annyira korlátozott, mint korábban sikeres stratégiája, amelynek lényege, hogy a baloldali programok átvételével a szociáldemokrata választókat eredményesen tartotta távol a szavazástól.

Számít a tekintély

A szakértő utalt arra, hogy Angela Merkel kétségkívül továbbra is nagy nemzetközi tekintélynek örvend, az európai politikusok között szinte az egyetlen többszörös "túlélő" a politikában. Nemzetközi súlyát jól mutatja, hogy Donald Trumpnál tett bemutatkozó látogatása után Vlagyimir Putyin orosz elnökkel fog tárgyalni. Mindkét esetben, ha nem is azonos módon, de a politika és a politikai kultúra két különböző világával áll szemben.

A kérdés az, hogy miként képes politikai tapasztalatait hasznosítani nemcsak Németország, hanem Európa érdekében. A török belpolitikai konfliktus átterjedése Németországra, az EU-török menekültügyi megállapodás végleges összeomlásának veszélye, az amerikai-német kereskedelempolitikai feszültségek, az ukrán válság és nem utolsó sorban az EU egyben tartása viszont súlyos kockázatokat jelentenek számára.

Kiss J. László szerint az őszi parlamenti választások esélyeit illetően három, a Saar-vidéken, Schleswig-Holsteinben, majd legnagyobb népessége folytán "kis-Bundestag-választásokként" is számon tartott Észak-Rajna Vesztfáliában sorra kerülő tartományi választások adhatnak eligazítást, ezek egyúttal a Schulz-hatás tartósságának és hatékonyságának a próbái is. Elég csupán egy pillantást vetni a március 26-án az eddig nagykoalíció keretében kormányzott tartományban, a Saar-vidéken megrendezendő, legközelebbi választásokra.

A felmérések szerint a szociáldemokraták csaknem azonos szinten állnak a CDU-val, amely szívesen folytatná a jelenlegi nagykoalíciót, mivel egyetlen más párttal sem lenne képes kormányzó többséget létrehozni. A valódi választás az SPD előtt áll, mivel a felmérések szerint a nagykoalíció folytatásán kívül a Baloldal pártjával (Die Linke) is többsége lenne. A nyugati tartományokban az első "piros-piros" koalíció jól illene Martin Schulznak a kancellári tisztség elnyerését célzó terveibe is. A legfrissebb felmérések ugyanis arról tanúskodnak, hogy a jelenlegi erőviszonyok alapján ősszel a CDU/CSU ellenzékbe szorulhat és baloldali kormány alakulhat Németországban, mert az SPD a Zöldekkel és a Baloldallal szűk többséget szerezhet a Bundestagban. Számítani lehet arra, hogy a szeptember 24-i választások nyomán megalakuló új német parlamentben megnő a hármas koalíciók esélye - jelentette ki a szakértő.