Timmermans azt hangoztatta, hogy az EU-nak magasabb sztenderdeket kell meghatároznia, nem kell attól félni, hogy emiatt versenyhátrányba kerül, ugyanis a világ követni fogja ezen előírásokat, hogy hozzáférjen az európai piachoz. Hozzátette, nincs kire várni, senki más nem fogja kézbe venni az irányítást.

A transzatlanti kereskedelmi konfliktusról szólva aláhúzta, meg kell őrizni az EU egységét, meg kell mutatni, hogy a tagállamok nem játszhatók ki egymás ellen, és nem fogják engedni a multilaterális rendszer lerombolását.

"A Trump utáni világra akarunk gondolni, amelyben visszatérhet a szolidaritás az Egyesült Államok és Európa között" - fogalmazott.

Az Európai Bizottság első alelnöke beszélt arról is, hogy míg az árak már hasonlóak, a bérek a keleti tagállamokban gyakran a harmadát teszik ki a nyugatiaknak, amin változtatni kell, de ehhez az érintett országoknak nagyobb befolyást kellene adniuk a szakszervezeteknek. Emellett pedig általában véve is a társadalmakon belüli és az európai szolidaritás erősítését sürgette.

Jan Zahradil, az Európai Konzervatívok és Reformerek frakció listavezetője azt az álláspontot képviselte, hogy nem mindig az európai a legjobb megoldás, és azt hangoztatta, hogy többsebességes, több valutát használó EU-ra van szükség, személyre szabott módszerekkel, új egyensúlyra a közösségi és a nemzeti megoldások között.

Rámutatott például, hogy az uniós határ- és partvédelmi ügynökség (Frontex) erősítése helyett a tagállami kapacitások bővítését kellene támogatni.

A csúcsjelölti rendszert amúgy elutasító liberálisok képviseletében Guy Verhofstadt egy másik téma kapcsán kiemelte: az integrációpárti erőknek új Európát kell építeniük, mivel hamarosan eljön a "birodalmak világa", amelyben Kína, az Egyesült Államok, India és Oroszország lehet meghatározó, ami fenyegetést jelent az európai értékekre, normákra, gondolkodásra.

Mint mondta, nem szabadna félrenézni a jogállamisági kihívások esetén, határozott fellépésre van szükség, de ezt a tagállamok kormányait tömörítő tanács rendre blokkolja, amire a minősített többségi döntéshozatal jelenthet megoldást.

Rendkívül fontosnak nevezte egy közös európai bevándorláspolitika megteremtését, amelynek hiánya miatt szerinte évente ezrek halnak meg a Földközi-tengeren, az ügy ráadásul a nacionalista és populista erők malmára hajtja a vizet.

Bas Eickhout, a zöldek két csúcsjelöltjének egyike szavak helyett tetteket sürgetett a klímaváltozás ellen, és ezt szerinte társadalmilag igazságos politikának kell kísérnie. Kiemelte mások mellett, hogy a tétlenség többe kerül, mint a fellépés, már rövidtávon is.

Sérelmezte, hogy a liberálisok, korábbi álláspontjukkal szembemenve, annak ellenére is jóváhagyták a transzatlanti kereskedelmi tárgyalások megindítását, hogy az Egyesült Államok kilépett a párizsi klímaegyezményből.

Valamint elengedhetetlennek nevezte az internetes platformok megadóztatását és szigorúbb szabályozását, de ehhez szerinte mindenekelőtt Európa megerősítésére lenne szükség.

Violeta Tomic, az európai parlamenti patkó bal szélén ülő Egyesült Európai Baloldal - Északi Zöld Baloldal listavezetője kijelentette, valódi zöld fordulat nem valósítható meg a neoliberális kapitalizmusban.

Emellett aláhúzta, a dolgozók azzal küzdenek Európa-szerte, hogy hogyan éljenek meg, a brüsszeli és a nemzeti elit eközben a bankok és a vállalatok érdekeit helyezi az állampolgárok érdekei elé.

A nagyjából másfél órás, interneten közvetített vita fő témája a digitális átalakulás, a fenntarthatóság és a kontinens jövője volt.

Az idő nagy részében a vita inkább egy baráti hangulatú beszélgetésre hasonlított, azonban végül kialakult néhány élesebb szócsata is.

A nézők online szavazatai alapján Timmermans nyerte a vitát 43 százalékkal, akit Eickhout követett 36 százalékkal.

Manfred Weber, az Európai Néppárt csúcsjelöltje más elfoglaltságaira hivatkozva nem vett részt a rendezvényen, amit több riválisa is elítélt. Egyesek úgy vélik, ez csak kifogás, a valódi ok pedig az lehet, hogy a német politikus jóval gyengébb debattőr több résztvevőnél.