Négy alapvető témája volt tegnap az új parlament első munkanapjának. Általános vitára bocsátották a kétszázfős parlamentet és miniszterelnök-helyettesi posztot megteremtő alkotmánymódosítást, az új minisztériumi és államtitkári rendszert szabályozó törvényjavaslatokat, valamint a Nemzeti Együttműködés Rendszerének politikai nyilatkozatát.

Egyelőre minden a helyén, haladnak az ügyek, a parlamenti pártok pedig próbálgatják az új szerepeket.

Cseng az élet

Rég nem látott jelenséget figyelhettünk meg az ülésnap korai óráiban, az ülésterem tele volt képviselőkkel, akik a szokásoktól eltérően nem aludtak és nem csendült fel a Honfoglaló szignálja sem: a képviselők szigorúan meredtek különböző papírokra és laptopokra, sugdolóztak, szervezkedtek. Pár óra után a jelenlét mintha halványabbá vált volna, de nem is ez a lényeg.



Az új ciklus elején teljesen fölpörögtek a pártok, a Fidesz-KDNP a kormánystruktúra átformálása és a kisebb parlament mellett törvényjavaslatot nyújtott be a kettős állampolgárságról, a három csapásról, az iskolábajáráshoz kötött családi pótlékról, a nyolc általánoshoz kötött jogosítványról és a parkolással kapcsolatos hiányos szabályozáson sopánkodó Alkotmánybíróságot is szeretnék megnyugtatni egy törvényjavaslattal.

A KDNP emellett az egyházi iskolákkal kapcsolatban is nyújtott be törvényt. A Lehet Más a Politika benyújtott egy, a kampányfinanszírozásra átláthatóságára vonatkozó, az MSZP pedig egy kisebb parlamenttel kapcsolatos alternatív javaslatot is.

A magyar messiások

A kormánypárt dübörög, szórták a törvényjavaslatokat, és nagyvonalú eleganciával hárították el az ellenzék mindenféle támadási kísérletét. Navracsics Tibor például közölte, hogy a Lendvai Ildikó által sérelmezett miniszteri béremelés helyett megteremtik annak a lehetőségét, hogy húsz százalékkal csökkenjenek a fizetések.

Amikor Schiffer András (LMP) szóvá tette, hogy a kétszázfős parlament alkotmányba betonozása előtt nem törekedtek semmilyen egyeztetésre, Répássy Róbert fideszes vezérszónok – a választói felhatalmazásra való hivatkozás mellett – kibontotta az elképzelés további részleteit, amely szerint a kidolgozott választási rendszer a választójogi törvény módosításával születne. Ehhez létrehoznának egy albizottságot, amelynek két éve lenne a részletek kidolgozására. Ez az albizottság paritásos lenne, vagyis nem érvényesülne a kormánypárt kétharmados többsége.

A fekete zongora

Megállapítható, hogy a Fidesz bátran változtat alapvető kérdésekben, és – bár enyhén maga felé hajlik a keze, például a kisebbségek javasolt biztos tizenhárom fős képviselete a parlamentben nemzetközi példák alapján a mindenkori kormánypárt mellé állna – kifejezetten nagyvonalúan adja meg a lehetőséget az ellenzéknek a konstruktív részvételre.



Érdemes még azt is megemlíteni, hogy Orbán Viktor már mostanra besámánult, a miniszterelnök az első munkanapon is talált fontosabb elfoglaltságot, mint a parlamenti ülést. Ezen elsősorban a szocialisták háborogtak, de valószínűleg – velünk együtt – ők is kénytelenek lesznek megszokni, hogy a miniszterelnök nem áll csak úgy le vitázni holmi Lamperth Mónikákkal. Arra ott van Navracsics.

A Fidesz-KDNP szerepválasztása a bethleni típusú, ellenzéket is – szűkösen - integráló, össznemzeti tekintélyelv örökösének tűnik.

Beszélgetés egy szekfűvel

Az ellenzéki pártok közül a legbizonytalanabb talán az MSZP, amely a Fidesz ellenpólusának szerepéhez ragaszkodva a duális erőterű parlamentarizmus legszebb hagyományokhoz híven ugrik neki mindennek, amit a Fidesz mond. A miniszteri fizetések emlegetése, az orbánozás, a még ellenzéki Fidesz kommunikációjával való szembesítések és az önfényezés mind olyan taktikák, amelyek sikeresek voltak a két nagy párt szembenállása által meghatározott korábbi Országgyűlésekben, most azonban mintha erőtlennek tűnnének.

Navracsics, a kétharmaddal a háta mögött lazán lesöpri az ilyen alkalmi szurkálódásokat, a két másik ellenzéki párt valamivel koherensebb kommunikációja hatékonyabbnak tűnik. A szocialisták alternatív választásirendszer-javaslatát vagy az általuk átszabott nemzeti együttműködési nyilatkozatot pedig már nem fogják utcára vonuló tömegek követelni csak azért, mert az MSZP-nek kedvez. 



Vér és arany

A Jobbik úgy nagyjából tisztában van azzal, hogy miképpen szeretne megszólalni, bár ez még nem megy neki tökéletesen. A nemzeti radikalizmus humoros vonalát képviselni törekvő Hegedűs Tamás "Ha van szakállamtitkár, akkor miért nincs bajszállamtitkár” viccére például még ráférne némi csiszolgatás. Közös álláspontot is érdemes lenne egyeztetni, Gaudi-Nagy Tamás szerint az alkotmányt aktuálpolitikai okokból módosítani méltatlan, Balczó szerint ugyanez az alkotmány illegitim, a Fidesz módosítási javaslata viszont azért nem jó, mert nincsen benne a kétkamarás parlament.

Ők a szocialistákkal szemben fogalmaznák meg önmagukat, és elég jól megy is, Gaudi-Nagy Tamás a legelső felszólalásánál is nekiállt az MSZP-t gyalázni (amíg Schmitt pál rendre nem utasította), Vona Gábor szerint pedig a Nemzeti Együttműködésnek az kéne a célja legyen, hogy kipaterolja szocikat a Házból.

A szakmai politizálásra törekvő LMP egyelőre a se hús, se hal hangulatot árasztja. A Fidesz megkomponált javaslatdömpingjét szakmai szempontból kilehet kezdeni,de borítani, egyelőre úgy tűnik, nem nagyon. Schiffer András azon is meglepődött, amikor egyetértett egy Jobbikossal, a hasonló furcsaságokra fel kéne készülni az ellenzéki pártnak. Alkalmi együttműködésen túl azonban nem hajlandóak elkötelezni magukat, a Fidesz össznemzetinek szánt nyilatkozata mellett sem.

A következő felvonást kíváncsian várjuk.