A stop.hu múlt hét csütörtökön hívta fel a figyelmet arra a csókra, aminek legfőbb érdekessége, hogy a Magyar Gárda kapitánya adja, vagy kapja, akinek amúgy van családja. Bár hivatalosan nem erősítették meg, de könnyen lehet, hogy e videó miatt mondott le Kiss a kapitányi tisztségéről.


Ej, micsoda csók!

Azt fontos leszögezni, hogy az említett csók nem ám olyan kis sima, cuppantós-rövidke, amit a félénk tinik adnak alsó tagozatban, hanem szenvedélyes, hosszan elnyújtott masszív nyelves csók, amit látva még abban sem lehetünk biztosak, hogy a leendő médiatörvény alapján nem kéne e kirakni egy a korhatár-besorolásról tájékoztató karikát. Mondjuk a 18-asat, a csók hevülete indokolná.

Sőt! A Magyar Gárda egykori kapitánya nem áll meg az amúgy sem mindennapi csóknál, hanem egy jól időzített pillanatban (1:08-nál) megmarkolja a hölgy minden bizonnyal ruganyos és feszes emlőit. Illetve csak a jobbikat, nyilván mert a politikai beállítódottság nem válik vízzé, viszont ezáltal erkölcsi szempontból a felvétel súrolja a public porn műfaji határait.

Az erkölcscsősz félrekúr

Nagyon izgalmas, hogy milyen könnyen változik az emberek megítélése más emberekről. Kiss Róbert mindig szigorú arccal, egyenes háttal és felemelt tekintettel jelent meg a médiában és valószínűleg a gárda rendezvényein is. „Ijesztő” vonásai tekintélyt parancsoltak, és komolyan mondom, ha valaha is találkoztam volna vele, bizony egy fél káromkodás ki nem csúszott volna számon, úgy figyeltem volna viselkedésemre.

Aztán tessék. Jön egy felvétel, amin láthatóan boldogan szakítja le a tiltott gyümölcsöt az egyik legszebb fáról, holott ő maga vezetője volt annak az alakulatnak, amelynek tagjai éjt nappallá téve táblázzák körbe erkölcsi intelmekkel a kísértés megannyi kertjét. Emlékezzünk csak vissza a csábító és tehetséges Müller Nikire, akitől pornós múltja miatt volt kénytelen megválni a Magyar Gárda. Hát volt Kiss Róbertnek erkölcsi alapja arra, hogy kitegye azt a lelkes lányt?!

Nem mesebeli hős

És lám! A videót megtekintve, mintha egy másik embert látnánk. Hatalmas a változás, olyan mértékű, mint amikor a hercegnő megcsókolja a békát a mesében, az pedig szép királyfivá változik.

Szemünkben Kiss Róbert már nem húzza ki magát annyira, nem igyekszik túlságosan fegyelmezettnek látszani, hanem a boldogságtól megrészegülve csókol egy nőt, aki nem a felesége. Az evolúció mintapéldányaként áll előttünk. Az a kevéske maradék gondterheltség talán pont a még kissé piszkálódó lelkiismeretből adódik, de könnyű elképzelni, hogy a tiltott gyümölcs élvezetének öröme milyen könnyen is írja felül az erkölcsösségből fakadó aggályokat.

A virágnak megtiltani nem lehet…

Ilyen gyarló az ember. Az alapvető késztetéseken képtelenek vagyunk uralkodni, márpedig minden ellenkező híresztelés ellenére biztosak lehetünk abban, hogy a gárdatagsággal együtt kicsit sem szűnik meg az emberi minőség. A gárdista nemcsak menetel és jelszavakat skandál, mint valami lelketlen gép, hanem élvezi az életet, nagykanállal eszi a gulyást, jókat csattint ostorával a hagyományőrző mulatságokon és szereti a társaságot.

Kiss Róberttel sincs ez másképp, csak ő a gulyás mellett a fiatal nőket sem vetette meg. Hogy mi lesz a családjával, lényegében magánügy. Akkor is az lenne, ha történetesen nyitott házasságban élne. Lehetne minősíteni, biztosan lenne rá erkölcsileg alkalmas jelentkező, csak éppen értelmét nem találná senki annak a minősítgetésnek.

Jelszavak elől bujdosó

Az igazat megvalva kicsit sajnálom Kiss Róbertet. Óhatatlanul az az érzése támad az embernek, hogy azok elől az elvek elől kellett bujdosnia, amit saját maga is terjeszteni próbált, miközben betartásukkal hiába bajlódott. Félrelépése, botlása főbenjáró bűn abban a közegben, ahol egyébként láthatóan jól érezte magát. Barátokra tett szert, gulyást ettek ugyebár, és talán együtt söröztek miközben rovásírással írtak egymásnak tréfás sms-eket.

Egy olyan közösséget vezetett, ami most kivetheti magából, mert saját magát és érzelmeit már nem tudta megtagadni. Ettől maximum nem válik példás férjjé, de speciel a Gárda lehetett a szívügye, mégha az „Isten, Család, Erkölcs, Tisztaság, Becsület” jelszavak nem is szálltak belé egytől egyig.

Gárda-Jobbik viszony

Mindeközben nincs könnyű dolga a Jobbiknak. Nem is olyan rég még Pősze Lajos, a párt képviselője tett elhamarkodott nyilatkozatot, miszerint nem jó, ha a pártot mindig egy lapon emlegetik a gárdával. A Jobbik képviselőcsoportja azon nyomban vissza is hívta Pőszét a frakcióvezető-helyettesi pozícióból. Nyilván figyelmeztető jelleggel, vigyázzon mindenki a szájára, hiszen ahogy Vona Gábor is fogalmazott, a gárdával jó kapcsolatba vannak és a "testvéri, bajtársi, baráti viszony fenn is fog maradni". Erre tessék, alighogy elhalkul Zagyva György botránya, amiben állítólag felrajzolta a demokrácia alternatív határait a Hetek újságíróinak, máris jön a következő skandalum. Most mindenki azt mondja majd, hogy a Jobbik egy olyan szervezettel ápol testvéri viszonyt, aminek egykori kapitánya félrelépett, ily módon képtelen volt betartani azokat a szabályokat, amikre kvázi felesküdött. Micsoda kétszínűség, vagy mi!

Élet a gárda után

Az izomból erkölcsös közösségek a szemünk láttára vetnek ki magukból egy baráti körre való tagot. Müller Nikolett, Kiss Norbert, Szávay István és talán idesorolható Király András is, a Jobbik egykori szóvivője, akiről kiderült, hogy szívott, és ha elengedte magát, igazi bunkóvá vált. Mindnyájukra várhat egy szebb jövő, csak meg kell találni azt a társaságot, ami befogadja őket. Talán elkezdhetnének összejárni, és könnyen lehet, egy a Gárdánál és a Jobbiknál is vonzóbb gittegylet alapjait tehetnék le.