Big George 70 éves

  Nem volt könnyű gyermekkora, nevelőapja alkoholista volt és George is gyakran keveredett balhéba, 15 évesen otthagyta az iskolát is. Ezután csatlakozott egy fiatalokat segítő csoporthoz és itt kóstolt bele az ökölvívásba. Hamar kiderült, hogy mennyire tehetséges és 1967-ben már részt is vett első hivatalos amatőr mérkőzésén, a következő évben pedig már aranyérmet nyert a mexikói olimpián nehézsúlyban. Rövid, de annál sikeresebb amatőr karrierje után 1969-ben állt profinak.

Miután profinak állt szinte minden hónapban szorítóba lépett és sorra végezte ki az ellenfeleit, már 37-0-ás mérleggel rendelkezett (ebből 34 KO), amikor 1973-ban lehetőséget kapott a világbajnok Joe Frazier ellen. Állítólag Foreman-t csak „felhozó ellenfélnek” szánták, mielőtt Frazier megküzd Muhammad Ali-val, de Big George könnyedén keresztül húzta a számításokat. Gyakorlatilag kivégezte két menet alatt a regnáló világbajnokot (WBA/WBC). Frazier a két menet alatt összesen hatszor került padlóra mielőtt a mérkőzésvezető beszüntette a küzdelmet, ezzel Foreman 24 évesen világbajnoknak mondhatta magát.

Ezt követően azért már nem lépett olyan sűrűn szorítóba és mindössze két alkalommal tudta megvédeni világbajnoki címét, mielőtt Muhammad Ali-val találkozott volna. Igaz mindkét alkalommal egy gyors kiütéssel őrizte meg öveit, majd jött a legendás „Rumble in the Jungle” 1974. október 30-án. Ekkora Foreman már igazi sztár volt, 40-0-s mérleggel rendelkezett (37 KO) és egyértelműen őt tartották a meccs esélyesének. A meccsre Zaire-ben került sor, ahol borult a papírforma és a két legenda csatájából Ali került ki győztesen. Ali a megszokottól eltérően hátrált a meccs alatt és hagyta, hogy Foreman folyamatosan támadja, amíg a címvédő egész egyszerűen elfáradt. Ali taktikájára még rátett egy lapáttal a rekkenő hőség és a lelki hadviselés, amivel Ali folyamatosan szurkálta Foreman-t. A 8. menet végére Foreman teljesen elkészült az erejével, ugyanakkor nem tudott igazán kárt tenni Ali-ban, aki kihasználva a megfelelő pillanatot földre küldte a világbajnokot. Foreman ezzel életében először padlóra került és a világbajnoki öveit is elveszítette.

A vereségét követően több, mint egy évig nem is lépett szorítóba igazi mérkőzésen, és túlságosan is nagy hangsúlyt fektetett a szórakozásra. 1976. januárjában bunyózott legközelebb és rögtön össze is hozta az 1976-os év legjobb meccsét a Ring magazin szerint Ron Lyle ellen, akit kemény csatában az 5. menetben ütött ki. Majd jött a Frazier elleni visszavágó, amit ezúttal is Foreman nyert. Ezután következett pár könnyebb győzelem, majd a Jimmy Young elleni küzdelem Puerto Rico-ban. Young nem volt a legkönnyebb ellenfél, de verhető lett volna Foreman számára, azonban mégis pontozással kikapott és begyűjtötte karrierje második vereségét. Ezzel pedig elveszítette a lehetőséget egy Ali elleni visszavágóra.

A vereségét követően szögre akasztotta a kesztyűit és vallásos életet kezdett el élni. Lelkészként prédikált és templomokat építtetett. Mellette pedig szarvasmarha tenyésztésbe kezdett és háromszor is megnősült. Nem mellesleg pedig 9 (!) gyereke született, akik közül öt fiút is George-nak neveztek el.

Ezek után senki nem gondolta, hogy Foreman valaha visszatér a szorítóba, de 1987-ben mégis bejelentette a visszatérését. Ekkor már 38 éves volt. Elmondása szerint három oka volt arra, hogy visszatérjen. A legfontosabb, hogy pénzt gyűjtsön a gyülekezetének, ismét világbajnok akart lenni, valamint meg akart küzdeni Mike Tyson-nal. Visszatérése után havonta – két havonta lépett szorítóba és sorra nyerte a meccseket. 24 győzelmet aratott egyhuzamban mire eljutott ismét egy világbajnoki címmérkőzésig. 1991. április 19-én az IBF/WBA/WBC nehézsúlyú világbajnok Evander Holyfield-del csapott össze, hogy ismét világbajnok lehessen. Foreman ekkor már 42 éves volt és ugyan pontozással elveszítette a meccset egyáltalán nem kellett szégyenkeznie a teljesítménye miatt. Két évvel később ismét világbajnoki övért bunyózhatott, akkor a fiatal Tommy Morrison-tól szenvedett vereséget.

Foreman ezután sem adta fel világbajnoki álmait és jól tette, mert következő mérkőzésén, 1994-ben, majdnem 46 évesen legyőzte Michael Moorer-t és az IBF/WBA nehézsúlyú világbajnoka lett. Ezzel teljesítette azt az álmát, hogy ismét világbajnok legyen és történelmet is írt vele, hogy ennyi idősen még világelső tudott lenni. A WBA övét nem sokkal később vissza is adta, de az IBF övét még egy alkalommal megvédte, majd attól is megvált. Még háromszor lépett szorítóba és két kisebb szervezet övét is begyűjtötte. Utolsó meccsére 1997. november 22-én került sor Shannon Briggs ellen, amit pontozással veszített el. Ezek után már nem is lépett többet szorítóba. 1969 és 1997 között két alkalommal is világbajnoki címet tudott szerezni, 21 év (!) különbséggel. Ez idő alatt 81 profi mérkőzése volt, amiből 76-ot meg is nyert, 68-at kiütéssel. Az 5 vereségből mindössze csak egyszer tudták kiütni, mégpedig Muhammad Ali.

Foreman bokszon kívüli élete is rendkívül sikeres, talán még bokszkarrierjénél is sikeresebb. Jó üzleti érzékének és az ökölvívásból származó népszerűségének köszönhetően több százmillió dolláros vagyonnal és számos sikeres vállalkozással büszkélkedhet. Profi karrierje után reklámarcként (a George Foreman grillsütőt a mai napig árulják), szakkommentátorként is dolgozott. Saját edzőterme és étteremhálózata is van és még számos sikeres üzletbe társult be.

Kétszer is az év bunyósának választották és több meccse is az év mérkőzése volt. Minden idők legidősebb nehézsúlyú világbajnoka volt, emellett a két világbajnoki címmeccse közötti 21 év is rekordnak számít.