Ki az a Molnár Anikó? Senki. Természetesen. Egy átlagosan csúnyácska nagydarab nő, aki az átlagosnál butuskább is. Nyilván ezért mondta tollba Havas Henrik számára az életét is –úgy ahogy.

Mert ez a rendkívül egyszerűen fogalmazó nőszemély olyan szavakat használ könyvében, amit egy jobbérzésű, intelligens, és némileg, de csak tényleg némileg kulturált lány sosem ejt ki szájacskáján, főként nem könyvben. Alpári stílusa az utcalányok fordulatokban szegény szókincsét juttatja a szerencsétlen olvasó kezébe.

A Bors most azokat a részleteket adta elő a ponyvakönyvből, ami minden bizonnyal a legalja a szófolyamnak. (Bár Anikóról ezek után bármit el tudunk képzelni és lehet, hogy van még lejjebb.) Kiderült, Anikócska gyakorlatilag prostituáltként élt nem is keveset. Persze nem valami utcasarkon futtatott szerencsétlenként, hanem úrikurvaként.

Egyszer egy osztrák pali ígért neki 10 ezer eurót a szexért, de ezt visszautasította. Ez ugyan követendő, ám a kérdés az, hogyan jutott éppen ő az osztrák pali eszébe?

Aztán egy hercegségbe hívták, ahol kétmilliót kapott azért, hogy egy herceg háremhölgye legyen. „Hazafelé az első osztályon én már halálosan boldog voltam, hogy ezt az utat elvállaltam, mert rengeteg pénzt kaptam és még csak meg se dugtak”.

No, ehhez külön gratulálunk ennek a senkiházi nőnek. Hiszen erre már nem sokat lehet mondani, csak ezt. Anikócska persze azt hiszi, hogy ő most a legőszintébb, és legbevállalósabb nő a földkerekségen, és semmi gáz nincs ezzel, amit mond.

Holott nagyon is van. Ezzel olyan sebeket ejt a fiatalok lelki világán, akik majd elolvasva a Borsot vagy rosszabb esetben a könyvét, példaként fognak rá és az ő erkölcstelen életére tekinteni. Mert pénzért odaadni magát valakinek csak a prosti teszi, de ő sem reklámozza ezt úton-útfélen. Csöndben marad és szégyelli, hogy csak annyira jutott az életben, hogy ezt kell tegye. Ez a szerencsétlenül lüke nő pedig ép ezt tartja őszintének. Szánalmas.

Aztán, hogy ne legyenek kétségeink agyi tevékenységének korlátolt volta miatt, még a következőt is elárulja egyik szeretőjéről: „Beszélgetni keveset beszélgettünk és egy idő után már nem is csókolóztunk. Benyitott, ledobta a ruháját, zuhanyozott, egy kicsit szopatott, aztán négykézlábra állított és úgy megkefélt, hogy negyedóra múlva már nem is emlékeztem rá. Megbízhatóan és diszkréten adta a kezembe a havi kétszázezret”.

Ezek után mindenki maga ítélje meg, milyen is ez a valóságshowból kinőtt nő.

Mindehhez már csak egy valamit lehet hozzátenni. Hogyan lehetséges, hogy egy jó nevű újságíró egy ilyen könyvhöz a nevét adja?