A 2008-as kormányválság, amikor az SZDSZ kilépett a 14 éve tartó szocialista-liberális koalícióból súlyos ütés volt az MSZP-re, de mindenek előtt a Gyurcsány-kormányra. A 2009-es év éppen ezért ott folytatódott, ahol az előző véget ért. Ez pedig az MSZP számára a kormányzóképesség folyamatos bizonyítgatását és az előrehozott választások megakadályozását jelentette

Gyurcsány megbukott

A Fidesz agresszív kampánya az előrehozott választások érdekében az egész társadalomban kialakította az újdonság iránti igényt, a valódi politikai változást. Mert a költségvetést ugyan még sikerült elfogadtatni 2008 decemberében, mégis az emberek szemében a Gyurcsány-kormány megbukott. Jól mutatta ezt az MSZP támogatottsága és Gyurcsány népszerűségi indexe: mindkettő sosem látott mértékben zuhant.

Mindez odáig jutott, hogy Gyurcsány március 21-én bejelentette, távozik a kormányfői posztról. Annyi politikai ravaszság volt még benne, hogy mindezt úgy tegye meg, ne legyenek előrehozott választások, hanem az MSZP jelöljön egy új kormányfőt. Ez a jelölési procedúra tragikomédiába torkollt, szinte az egész baloldali közgazdász elit szóba jött, mint jelölt. A bohózatot végül Bajnai Gordon megválasztása zárta le.

Az MSZP Gyurcsánnyal az élen – akit a párt furcsa módon elsöprő többséggel erősített meg pártelnöki pozíciójában a lemondás után – sebnyalogatásba kezdhetett volna. De csak volna, mert Gyurcsány a pártelnöki székből is felállni kényszerült. Hogy ennek mi volt a pontos háttere, azóta sem tudni. Az biztos, hogy Gyurcsány személyisége rendkívüli megosztottságot hozott a társadalom egészében. Hogy saját döntése, vagy a megyei elnököké volt a távozás (az elnökökkel való konzultáció után jelenttette be lemondását) mára már lényegtelen, a következmények jóval fontosabbak.

Nincs megújulás

Az MSZP néhány hét alatt lefejezte magát. A pártelnök-miniszterelnök teljes háttérbevonulása hatalmas űrt hagyott a szocialistákban. Olyannyira nem tudták értelmesen kezelni a helyzetet, hogy a politikai értelemben rendkívüli módon elhasznált Lendvai Ildikót (aki ráadásul Gyurcsány egyik legerősebb támogatójának számított) választották meg a párt élére.

A megújulásnak még a jele sem volt felfedezhető ebben az időszakban. Akkor ezt a párt a közelgő Európai Uniós választással indokolta. Ezt természetesen nem volt szabad figyelmen kívül hagyni, mégis, ma már kijelenthetjük: rendkívül rossz döntésnek bizonyult. Egy megújulásra képtelen párt ment neki a választásoknak. Kapott is akkora jobbegyenest, ami majdnem a padlóra vitte: egyetlen képviselővel tudott többet bejuttatni, mint a semmiből feltörő Jobbik.

Ám ez sem volt elég jelzés a pártvezetésnek a változások beindítására. Egyedül Szili Katalin volt képes lépni, és lemondott ház elnöki posztjáról. Ez személyes karrierje szempontjából talán jó döntés volt – bár ezt csak néhány hónap múlva jelenthetjük ki biztosan –, ám az MSZP-nek újabb gyomorszájast jelentett.

Kútba esett puccs

A pártban lassan megindult egy mozgalom, mely a fiatalokat szerette volna előtérbe helyezni, és egyfajta palotaforradalommal eltávolítani, avagy háttérbe tolni az öregeket. A „fiatalok” és „öregek” harca hetekig zajlott, de végül a BKV-botrányok közbeszóltak és a fiatalok vesztettek. A BKV-s ügyeknek azért volt különös jelentősége, mert a fiatalok hangadója az a Hagyó Miklós volt, aki a BKV-t felügyelte alpolgármesterként. Ám ezen ügyek miatt gyakorlatilag eltűnt a süllyesztőben.

Az MSZP így maradt az öregek kezében, egyedül Mesterházy Attila, Ujhelyi István és Botka László maradt a tűz közelében. A végső ütést talán Kovács László, hazatérő EU-biztos miniszterelnök-jelöltsége mérte volna a pártra, de szerencséjükre azt már nem merték meghúzni. Így Mesterházy Attila lehetett a listavezető.

Fővárosi ügyek

A Budapesti MSZP berkeiben sem alakult jól az év. Nyáron kitört az első BKV-botrány, melyet még számtalan követett. Az ügyek olyan hamar és olyan mélységben szakadtak rá a fővárost irányító SZDSZ-MSZP koalícióra, hogy képtelenek voltak őket eltussolni. Mindezek nyomán szétszakadt a koalíció, a szocialista alpolgármesterek megbuktak, lemondtak tisztségükről.

Nem tettek jót a pártnak a VII. kerületi események sem. A furcsa ingatlaneladások és sikkasztások nyomán Hunvald György szocialista polgármester letartóztatása újabb pofont jelentett. Ráadásként Hunvald a fővárosi frakcióban is ült, helyére így Kivágó Iván Györgynét, egy kommunista titkosszolgálati múlttal rendelkező politikust ültettek. Ez a húzás tovább rontotta a földön fekvő párt helyzetét. (Kivágó megszavazta a költségvetést, majd távozott is, helyére új ember ült.)

Pécs

Az MSZP az időközi választásokon sehol sem tudott komolyabb eredményt elérni, nemhogy a Fideszt, de sok helyen még a Jobbikot sem tudta megszorítani. A leginkább fájó pont talán Pécs elvesztése lehetett. Hiába indult Szili Katalin a város polgármesteri címéért (Toller László állapota miatt kellett időközit kiírni), végül nagy fölénnyel a fideszes Páva Zsolt nyert.

Hogy a 2010-es évben is folytatódik az MSZP vergődése, nem tudhatjuk. De az előjelek nem bíztatóak. A Bajnai-kormány válságkezelése pénzügyileg minden valószínűség szerint szükséges volt, de a következő év brutális megszorításai az MSZP-re fognak rossz fényt vetni. A párt a következő országgyűlési választáson akár 20 százalék alá is mehet.

Nehéz lesz ezer sebből vérezve, lefejezve, és kifacsarva a padlóról felállni.