Fegyverbe te magyar civil

Egy halálos áldozattal járó vérengzés és egy még a tervezés alatt lekapcsolt majdani lövöldöző esete kellett ahhoz, hogy a szélesebb nyilvánosság és a jogalkotók is foglalkozni kezdjenek a lőfegyvertartás évekig érintetlen kérdéskörével.

 

Mint azt a HírExtra is megírta, 2009. novemberében egy 23 éves fiatal rontott a Pécsi Tudományegyetem egyik épületébe és ott lövöldözni kezdett. A vérengzésnek egy halálos áldozata és több súlyos sérültje volt. A fegyverhasználó diákról később kiderült, hogy egy sportlövő egyesület tagja volt.

 

Az esetet követően többen kritizálni kezdték a sportlövőket, a fegyvertartókat és úgy általában az egész rendszert. Felmerült a kérdés, hogyan lehetne megakadályozni a hasonló, itthon szerencsére még ritkaságszámba menő iskolai és egyéb lövöldözéseket. Az erre adható válasz a fegyver megszerzéséhez szükséges szabályozások erőteljesebb kontrollja. Európa nyugatabbi felén ennek módszere a civil kontroll, vagyis amikor a lőfegyver megszerzéséhez az annak kiadását felügyelő szervezetek igazolása szükséges – és nem az államé. Ez a módszer itthon furcsa kettősséggel valósul meg.

 

Szigorúan ellenőrző civilek

A hazai fegyverviselők között jelentős létszámmal bíró vadászok esetében úgy fest, a fenti ellenőrzési módszer megvalósul. A vadászfegyverek kiadását felügyelő Vadász Kamara tagjai kizárólag természetes személyek – értelemszerűen ők a vadászok – lehetnek. A lőfegyverek beszerzéséhez szükséges a Kamara áldása, a vadászvizsga letétele és a vadászatra jogosító vadászjegy kiváltása is.

 

A sportlövőknél kicsit másként működnek a dolgok. A sportlőfegyverek viseléséről, tartásáról a Magyar Sportlövő Szövetség (MSSz) gondoskodik, ennek azonban természetes személyek nem lehetnek tagjai. Az egyszerű halandó különböző sportegyesületekbe léphet be, ezek tartoznak a szövetség égisze alá. A fegyvertartás kérdéséről a sportolókkal szigorúan vett értelemben kapcsolatot nem tartó MSSz dönt, ezt ruházta fel az összes felügyeleti joggal egy 2004-es kormányrendelet.

 

Szintén színesíti a sportlövők életét a kötelező minősítés is, vagyis a sportolónak részt kell vennie a szövetség által meghatározott számú versenyen, igazolva ezzel talán azt hogy még nem őrült meg és nem felejtette el a fegyver használatát. Ilyen megkötés nem vonatkozik a vadászokra: igaz, hogy évenkénti orvisi vizsgálaton át kell esniük, de nem kötelezi senki sem őket a vadászatra.

 

Hároméves rendelet

A sportlövők létét újabb csavar teszi gondtalanná április elején. A pécsi egyetemi lövöldözést, valamint a vérengzést tervező budapesti diák letartóztatását követően kormányrendeletben szigorították a sportlőfegyver-tartási feltételeket. Az április másodikán életbe lépő szabályozás előírja az eddig hiányzó pszichológiai alkalmassági vizsgálatot és azt, hogy saját sportlőfegyverhez csak három éves egyesületi tagságot és legalább B minősítést követően lehet hozzájutni.

 

A Magyar Sportlövő Szövetség szerint ez utóbbi két kitétel a sportág ellehetetlenülését vonja magával. Egy március 26-i sajtótájékoztatón elhangzottak alapján ugyanis félő, hogy a tagok a három éves határidő letelte előtt letesznek arról, hogy saját sportlőfegyverük legyen és inkább elhagyják az egyesületeket, megfosztva azokat a szinte egyetlen bevételi forrásukat jelentő tagdíjaktól.

 

A szövetség mindenesetre nem hagyja annyiban a szigorítást és mint mondták, akár az Alkotmánybírósághoz is elmennek a szabályozás módosításáért. Figyelembe véve az Igazságügyi és rendészeti Minisztérium azon állítását, miszerint az érintett szakmai szervezetekkel konzultálva alkották meg az új rendeletet, az ügynek még messze nincs vége és valószínűleg mindkét fél részéről akad még ellőni való vélemény-lőszer a saját igazságuk tárában.