Ez egy elég összetett probléma. Kérdés, hogy fel tudja-e mérni egy gyermek tettének következményeit - erről mostanában több vita is folyt. Hála istennek, elindult egy szakmai és társadalmi diskurzus a témában, hogy vajon egy tizenkét vagy tizennégy éves gyerek meg tudja-e ítélni a cselekedetei súlyosságát. Szerintem, ha mindazokat a faktorokat végigvesszük, amelyek a beszámítási képességeket meghatározzák; tehát a morális fejlettséget, az erkölcsi értékrendet, azt, hogy mennyire befolyásolható a kortársak által, mennyiben hozza meg önállóan a döntéseit, illetve, hogy tudja-e késleltetni a szükségleteit, azaz, ha szeretne valamit - például a romániai késelős kisfiú esetében egy MP3-lejátszót -, elfogadja-e, hogy azt nem azonnal, hanem esetleg csak később kapja meg; alapvetően lélektani, illetve gyermek-fejlődéstani kérdésekkel találkozunk.
E faktorok határozzák meg többek között, hogy a gyermek mennyire válik deviánssá, és a devianciája miben nyilvánul meg. Angolszász tanulmányokban lehet olvasni arról, hogy egy gyermek tizenhat-tizennyolc éves korában tehető felelőssé igazán a tetteiért; ugyanis akkorra válik olyan önálló személyiséggé, aki valóban meg tudja ítélni cselekedeteinek következményeit; tehát, ha valamit elkövet, azt saját döntése alapján teszi. Egy tizenkét-tizennégy éves gyermek nagyon gyakran kortárs, illetve felnőtt befolyására követi el a bűncselekményt. Ez azon is látszik, hogy ezek a fiatalok a legritkább esetben hajtják végre egyedül a tettet: bandákba verődve járnak, és a csoportban általában van legalább egy fiatalkorú vagy akár felnőtt is. Azonban, ez nem jelenti azt, hogy ezek a gyerekek egy életre elkötelezik magukat a bűnözés mellett; csupán egy olyan rossz tanulási folyamat indul el ilyenkor, amelynek során a fiatal megtanulja, hogyan tud megszerezni valamit, ami hiányzik neki.
Ha nem a lélektani, hanem a szocioökonómiai faktorokat nézzük, akkor azt látjuk, hogy azok a bűnelkövetők, akiknek a cselekményei napvilágra kerültek, tehát akiket regisztrált a gyermekvédelmi rendszer, illetve a rendőrség; azok általában nehéz sorsú, munkanélküli vagy alacsony jövedelemmel rendelkező csalásokból kikerülő, több testvérrel rendelkező, az iskolában teljesítési és magatartási problémákkal küzdő gyermekek. Ezen fiatalok családszerkezete, a család életvezetése legtöbbször nem mondható harmonikusnak: a szülők elváltak, gyakran veszekednek egymással, vagy gyermeknevelési problémáik vannak. Persze ez csak egy sablon, nem igaz mindenkire; ám leginkább ezek közül a gyerekek közül kerülnek ki az ismertté vált bűnelkövetők. Azonban, mindig figyelembe kell venni, hogy a fiatalok, de leginkább a gyermekkorúak esetében a látencia, azaz a rejtve maradt bűncselekmények száma hihetetlenül magas.