„Az osztályellenségeket koncentrációs táborokba kell zárni”
Gereben Ágnes új könyve, a Beszélgetések a Gulagról nem kisebb feladatra vállalkozik, mint hogy szétoszlassa a fejünkben élő tévhiteket a szovjet koncentrációs táborokról. A könyv felépítése és szerkezete is erről tanúskodik.
2008. június 9. hétfő 07:29 - Tálos Lőrinc
"A totalitárius rendőrségnek nem az a feladata, hogy bűntényeket tárjon fel, hanem az, hogy kéznél legyen, amikor a kormány bizonyos embercsoport letartóztatását eldöntötte. Mihelyt megsemmisítették az egyik csoportot, azonnal háborút lehet üzenni a következőnek." (Hannah Arendt)
„Az osztályellenségeket koncentrációs táborokba kell zárni” (1918. szeptember. 5. dekrétum „A vörösterrorról”)
Az első nagyobb szerkezeti egység a Gulag kialakulásáról szól, a Lenini időktől Hruscsovig. Rögtön cáfolva azt a vélekedést, ami a lágervilágot a sztálini terror időszakához köti, mintegy a szép és magasztos eszme elhajlásának, a diktátor torz személye folyományának és nem a bolsevizmus termékének állítva be a Gulag brutalitását. A szerző tételesen bizonyítja, hogy a terror a kezdetektől, azaz 1917. októberi hatalomátvételtől jelen volt a bolsevik rendszerben. Lenin már egy 1918. januári feljegyzésében helyeselte az első- vagy másodosztályú vasúti kocsikon ülő, azaz módos, burzsuj utasok letartóztatását. Továbbá javasolta, hogy rögtön "ítéljék is őket bányában végzendő fél esztendei kényszermunkára". Találunk idézetet a Vörösterror című kiadvány 1918. november 1-jei számából: "Mi nem egyes személyek ellen viselünk hadat. Mi a burzsoáziát, mint osztályt akarjuk megsemmisíteni. Ezért a vizsgálat során ne is keressenek tényeket, bizonyítékokat arra nézve, hogy a vádlott szóval vagy tettel a szovjethatalom ellen fordult. Az első kérdésük az legyen, hogy melyik osztályhoz tartozik az illető. Mi a származása, a neveltetése, a végzettsége, a szakmája. Ez a vörösterror értelme és lényege." Gereben idézi, hogy Lenin, az 1918. augusztus 9-én írt, Penza kommiszárjának küldött táviratában használja a „koncentrációs tábor” kifejezést, miközben „tömeges terror” alkalmazására szólít fel. A Gulag nem túlzó, vagy egyszerűen barbár módja volt az igazságszolgáltatásnak, hanem az állami terror és megfélemlítés eszköze, sokszor értelmetlennek tűnő kegyetlenséggel. A Vojkov lengyelországi szovjet merénylő elleni, magányos merénylő által elkövetett gyilkosság után 18 956 ártatlan embert tartóztattak le és deportáltak országszerte.
Baltok, banderisták, harbiniak, kozmopoliták
A Beszélgetések a Gulagról második része a kollektív megtorlással, az ártatlanok meghurcolásával foglalkozik, cáfolva azt a nézetet, hogy a Gulagnak nem volt célja etnikai, vagy vallási közösségek megsemmisítése. Nem mintha a társadalmi osztályok – így a polgári személyek, értelmiségiek vagy a „kulákság” - likvidálása ennél kisebb bűn lenne. Több fejezet foglalkozik a volgai németek és a krími tatárok sorsával, de említhetnénk a baltiak a „baltok” és az ukránok „banderisták” elleni fellépést is náci kollaboráció vádjával. Tény és való, a szovjet rendszerben üldözött etnikai kisebbségek tagjai közül többen felszabadulásként élték meg a német csapatok keleti előretörését, és fegyverrel harcoltak a vörös hadsereg ellen, de ez épp azt bizonyítja, hogy üldöztetésük nem vélt kollektív, vagy valós egyedi kollaborációjuk folyománya, hanem jóval korábban kezdődött. Azt is mondhatnánk, a logika fordított: a balti és ukrán függetlenségiek épp Moszkva velük szemben tanúsított politikája miatt csatlakoztak a megszállókhoz. Összesen 17 népet ítéltek teljes és 55-öt részleges deportálásra. Időrendi sorrendben: 1919. a Tyerek menti kozákok „kényszerlakhelyre” űzése, az 1920-as években a finnek, koreaiak és aleutok következtek. 1936-37 a lengyelek, németek és kurdok deportálása. 1941-től ’44-ig: németek, karacsájok, kalmükök, csecsenek és ingusok, balkárok, krími tatárok és a muzulmán grúzok (meszhetek) és örmények (hemsilek) deportálása következett. A rendszer még egyes orosz népcsoportokat is üldözött. A Kelet-kínai vasútvonalon, Harbin városában élő tízezres orosz közösség a vasútvonal eladása utána visszatért hazájába, hogy megbízhatatlannak minősítve a Gulagra küldjék őket… A kényszerlakhelyre költöztetett krími tatárok 46 százaléka meg sem érkezett „új lakhelyére”. Több fejezet foglalkozik az üldözött keresztény kisközösségek, így a pünkösdisták üldöztetésével. Ahogy Gereben kitér rá, az ortodoxiától elforduló közösségek üldözésében töretlen volt a folytonosság a cári és a szovjeturalom között.
A lágerek „tehermentesítése” 
A szovjet terror a gyerekeket sem kímélte. Éppúgy társadalomra veszélyesnek minősítette az 1917-18 alatt elárvultakat, mint az „osztályellenségek” gyermekeit. Golyó végzett Trockíj, Kamenyev és Zinovjev gyermekeivel is. 1917 után a „burzsujok” 16 és 25 év közötti leányait kiutalták „szocializálásra” a bolsevik hatalom képviselőinek. A mű idéz egy 1918. tavaszi kiadott dekrétumot, ami egy helyi komisszár részére 10 fő 16 és 20 év közötti lányt utal ki. A börtönökben és a Gulagon bevett gyakorlat volt a nemi erőszak, a köztörvényések részéről éppúgy, mint a frissen érkezettek közül válogató őrökéről. A táborokban szokásban állt az osztályellenségeket – férfiakat és nőket egyaránt - büntetésül a köztörvényesek közé zárni egy éjszakára „használatra”. A szadista nemi erőszakot csak kevesen élték túl. Gereben foglalkozik a kiskorúak kivégzésével. Az egyik fejezet címe A lágerek „tehermentesítése” címre hallgat, ez eufemizmus – mint megtudjuk – hol a „nem munkaképes elemek”, így a terhes asszonyok, csecsemők, árvák és a rokonaik helyett „túszul ejtett” gyerekek lajstromba vételét, hol a tömeges agyonlövetést jelentette, mint 19387-ban Kolimán, amikor 26 000 embert semmisítettek meg.
„Baj van! A Gulag nem ereszt…”
Varlam Salamov: Cherry Brandy
De amikor a kezébe adták a napi kenyéradagját, átfogta vértelen ujjaival és a szájához szorította. Harapdálta skorbut-pusztította szájával, vérzett az ínye, a fogai inogtak, de nem érzett fájdalmat. Minden erejével a szájához szorította a kenyeret, tömte, szívta, tépte és rágta… Szomszédai fékezték meg: – Ne edd meg mind, majd aztán megeszed, később… És a költő megértette. Tágra nyitotta a szemét, de nem engedte ki szederjes ujjai közül az összevérzett kenyeret. – Később? Mikor? – kérdezte tisztán érthetőn. És lehunyta a szemét. Estére meghalt. Csak két nappal később „írták le”. Leleményes szomszédainak sikerült a kenyérosztásnál két napig megkapni a halott adagját; a halott felemelte a kezét, mint egy bábu. Így hát két nappal előbb halt meg halála dátumánál. És ez nem elhanyagolható részlet jövendő életrajzírói számára. (Fordította: Rab Zsuzsa)
Forrás: Wkipedia
A Beszélgetések a Gulagról legnehezebben megemészthető, legjobban felkavaró része a szerző Gulag-túlélőkkel készített beszélgetéseiből áll. Azok után a büntető törvénykönyv lágereket szabályozó, hírhedt 58-as paragrafusának, vagy a lágerek típusainak felsorolása és azok magyarázata levezetésnek számít. Be kell vallanom, a kötetet letenni és felvenni egyaránt nehéz. Az ember úgy érzi tiszteletlenség lenne az áldozatokkal szemben, miközben nem akar szembesülni a terror részleteivel. Furcsa rosszérzés hajtja az olvasót oldalról oldalra, miközben zúg a feje, többször a könnye is potyog, vagy éppen indulatok feszítik szét. Utoljára az Auschwitz-Birkenau-i emlékmúzeum és Andrzej Wajda Katyń filmje után éreztem így magam. Külön elismerés illeti a ritkaságnak számító gazdag képanyagot. A könyv bemutatóján valaki feltette a kérdést: „Honnan lehetett ezt mind összeszedni? Ezek nem titkok még mindig?” Gereben Ágnes válasza megdöbbentő volt: Putyin Oroszországa előrébb jár a múlttal való szembenézéssel, mint a magyar közvélemény.
