A műemlék kolostorról szóló ismertetők számos kiváló személyiséget sorolnak, akiket az itteni temetőben helyeztek végső nyugalomra, de egyikben sem szerepel Nyikolaj Jezsov, a Szovjetunió 1936-38 közötti népbiztosa, a Gulag egyik fő szervezője, és arról sem szólnak, hogy közel húsz éven át éppen itt temettek el sokakat a repressziók áldozatai közül.
A múlt század elején a kolostor ősi falától délre építeni kezdtek egy további templomot, hogy arrafelé bővítsék a temetőt, de közbejött az 1917-es forradalom. Alig tíz évvel később a befejezetlen templomot átalakították Oroszország első krematóriumává, s többek között a terror áldozatainak, "a nép ellenségeinek" elhamvasztására hasznosították.
1930-tól kezdve ide szállították a Lubjanka és több más moszkvai és környékbeli börtön pincéiben kivégzetteket az éj leple alatt. A hamvaikat előre kiásott sírokba szórták, s amikor azok megteltek, kis halmot emeltek föléjük, s táblácskát tettek rá: "1. közös sír. Az 1930-1942 között ki nem kért holttestek sírja" felirattal. A második hasonló sírt 1945-ben ásták, s 1953-ig "használták". Máig nem tudni, hány áldozat földi maradványait temették így el, de a meglévő iratokból annyi tudható, hogy 1937 és 1941 között 4500 kivégzett került ide, s a Memorial szervezet feltételezése szerint akár 13 ezer áldozat maradványai is lehetnek itt. Bizonyosra vehetően köztük volt Vszevolod Mejerhold színházi rendező és Iszaak Babel író.
De az áldozatokkal együtt ide jutottak hóhéraik is, akiket előbb-utóbb szintén a "nép ellenségének" minősítettek. Köztük az egyik legnevesebb Nyikolaj Jezsov belügyi népbiztos volt, az 1937-39 közötti "nagy terror" egyik fő megszervezője, aki maga is saját szervezete áldozatává vált.
A közös sírok alig néhány száz méternyire vannak a Szolzsenyicin maga választotta sírjától, vagyis a Gulag leleplezője a Gulag több ezer áldozatának, de egyben egyik fő szervezőjének szomszédságában nyugszik.
