Gyurcsány reagál: a nyilvánosságot nem ő akarta, neki nem is hiányzik a sajtó jelenléte. Ahhoz a múltkor a Fidesz ragaszkodott, most meg ők panaszkodnak miatta. De ha lehet tudni, hogy aktuálisan mit akar az ellenzék, isten bizony beépítik a szervezésbe – csak tudjanak róla, mondja.



Visszatér az IMF-feltételekhez: összesen két kihívásnak kell megfelelni: ha recesszió is lesz 2009-ben, akkor se legyen pénzügyi gondunk, és ne csökkentsük a bevételeket – ennyi a kérés. Ráadásul már EU-tagállam is vagyunk, az IMF ennél részletesebben nem tud nekünk diktálni. Sőt: a segítség miatt még hitelkereteink sem nőnek, mivel az államkötvények hozama sem rossz – láthatóan elemében van, mikor a gazdasági stratégiákról beszél. Reagál az egyéb kritikákra is: azért nem jó ötlet eurózónás párhuzamokkal jönni, mert mióta az EU-valuta létezik, nem láttunk recessziót, így hasznos receptünk sincs még a kezelésre. De tárgyalt Berlusconival, Sarkozyvel és Merkellel is – mindenkitől támogatást kért: a kormány tehát teszi a dolgát.

A kérdés csak az szerinte, az ellenzék hajlandó-e behozni a csomagba az önkormányzati reformot – hisz itt ők vannak többségben, saját érdekeiket kellene felülbírálni. Keressük Hargitai és Kósa tekintetét, de nem találjuk. Érzékeny pontot találhatott.

Veres János is mond pár szót – megy a repülőtérre, elnézést is kér a gyors távozás miatt. Ebben az ügyben jár el – teszi hozzá. Menet közben kapott egy SMS-t: az EU éppen támogatási tervvel készül, mellettünk állnak Brüsszelben is.

Varga Mihály is felszólal: figyelmeztet arra, hogy nem a lengyelekhez és az osztrákokhoz kellene magunkat hasonlítani, hanem inkább az ukrán és belorusz példa a releváns: mégiscsak IMF-segítségről van szó.

Kéri ő is, gondolkodjon mindenki a felelősségről.

És nagyjából maradunk ennyiben. Csendben azért drukkolunk, hogy ha nem látják őket, ennél érettebb viselkedésre is képesek.