Oroszország pozíciója a világban a Putyin-éra óta újra erősödik. Ez egyrészt köszönhető a külpolitikának alárendelt energiaszektornak, amelynek célorientált fejlesztésével erős alkupozíciót tudott kiharcolna magának az orosz vezetés az Európa Unió, a volt szovjet köztársaságok, Kína, illetve más kisebb államokkal szemben is. Ez azonban nem elég az orosz birodalmi célkitűzések elérésére.

Több jel mutat arra, hogy Oroszország pénzügyi segítséget nyújt európai országokban tevékenykedő pártoknak. Konkrét bizonyíték természetesen nincs (hogyan is lehetne mikor még az itthoni pártfinanszírozásról sem igazán tudunk semmi konkrétumot?), de ha megvizsgáljuk egyes pártok Oroszországhoz való hozzáállását, mégis kiderülhet az igazság egy szelete.

Különös helyzet

Érdekes módon ezek a pártok kivétel nélkül szélsőjobboldali, nacionalista eszméket képviselnek. De hogyan lehetséges ez? A Political Capital (PC) kedden közölt egy elemzést a témában, melyben több fontos megállapítást is tesznek. Például azt, hogy „a posztszocialista országok több szélsőjobboldali pártja is mintaértékűnek tartja az autoriter putyini politikai berendezkedést, miközben az Oroszország felé történő nyitást és ezzel párhuzamosan az euróatlanti térségről való leválás politikáját szorgalmazza.”

Mindezt azzal magyarázzák, hogy a szélsőjobboldali pártok alapvetően az Egyesült Államok hegemóniája (agresszív gazdasági és külpolitikája) ellen irányul, egyértelműen Amerika-ellenes ideológiát követnek, ez pedig az „ellenségem ellensége a barátom” elv alapján sorsszerűen hozza közelebb hozzájuk az oroszokat. A hagyományosan baloldali antiglobalista értékek, a szélsőjobboldalon is elfogadottá, sőt meghatározóvá váltak. A Jobbik eurószkepticizmusa ennek egyik látványos megnyilvánulása.

Hasonló séma

Az elemzés sorra veszi a magyar, a szlovák, a szerb és a bolgár szélsőjobbos egyben oroszbarát pártokat. Ezen orszégokban a PC szerint nagyjából hasonló a séma, bár természetesen vannak jellemző helyi sajátosságok. Nagy vonalakban arról van szó, hogy a szélsőjobboldali tömörülések ideológiájába, mint látjuk, könnyen belesimul az oroszok felé való nyitás. Ezt az orosz politika ügyesen kihasználja: amíg az ilyen pártok erősödnek és van mögöttük társadalmi támogatottság, addig jól jön az orosz vezetésnek is egy ilyen baráti lobbi, a pártoknak meg jól jön az (anyagi) támogatás.

Amíg bele tudnak szólni a helyi parlamentek életébe, mi több esetleg kormányra (kormánykoalícióra kerülnek) remek partnerek. Egészen addig, míg nem lesz egy olyan, befolyásosabb erő, aki átveheti szerepüket.

Jobbik Magyarországért

A Jobbik esetében a PC szerint ez könnyen belátható. Míg meg nem erősödtek, nem erőltették az oroszbarátságot, ám mióta megkerülhetetlen politikai tényezői az országnak, egyre nyíltabban foglalnak állást Oroszország mellett. (Gondoljunk pl. a grúz-orosz háborúra).

A szélsőjobboldal nyílt nyugatellenessége valóban lényeges tényező az orosz kapcsolatok felerősödésében, ám nem minden. A PC elemzés elfelejti megemlíteni, hogy a nyugati kapitalizmus egyik alapvető intézménye a globális bankrendszer egy akkora jobbegyenest kapott a világválság miatt, aminek nyoma még mindig ott van képzeletbeli szeme alatt.

A bankrendszer súlyos visszásságai, a globális pénzmozgások ellenőrizhetetlensége és sebezhetősége, az újfajta gyarmatosítás (melynek a szélsőjobb szervezetek szerint éppen a közép-kelet-európai országok voltak az uniós csatlakozás apropóján a célpontjai) mind könnyen befogadható érvek a szélesebb társadalmi rétegeknek.

Bizonytalanságban erőre van szükség

A PC elemzés alapvetően helyesen látja az orosz befolyást az európai szélsőjobboldalban, ám az okok közt elfelejti, hogy jelenleg válságban vesz körül, mely a volt szocialista országok lakosságát súlyosabban érinti, és főként óriási csalódást hoz. Eddig még el lehetet hihetni az emberekkel, hogy a piacilag alig szabályozott kapitalizmus (pestiesen vadkapitalizmus) a felemelkedésünk egyetlen útja, hogy a napra pontosan húsz éve lehullt vasfüggöny volt az egyetlen akadálya a jobblétünknek, és az áhított nyugat kebelünkre ölelése az egyleten utunk.

Mostanára ez a (hamis) hév elmúlt, a térség országai belecsöppentek a valóságba és egy válság mindent átrajzoló hullámaiba. Természetes tehát, hogy a mindennapi lét nehézségei és az általános a bizonytalanság miatt arra fordulnak, ahol egy erős hatalom alakult ki, egy keménykezű vezetővel (vezetőpárossal) az élen. Az orosz berendezkedés ebben a helyzetben sokak számára kínálhat reményteljesebb alternatívát egy teszetosza Unióval (avagy hogy klasszikust idézzünk „a haladó nyugat ópiumával”) szemben.

Csak okosan

Az orosz befolyás kétségtelenül elkerülhetetlen, hiszen hiába Orbán Viktor álma a húsz éven belüli energiafüggetlenségről, az orosz gáz illetve atomenergia meghatározó lesz a jövőben is nemcsak Magyarország, de Európa egészének ellátásában. Ettől függetlenül az Unióval való kapcsolat helyett belátható időn belül nem lehet valós alternatíva egy Oroszország vezette gazdasági közösség létrehozása.

Magyarország számára sosem hozott sikert, ha egy nagy birodalomhoz dörgölőzött, most sem fog.