A 2009-es éven szinte végighúzódott a Fidesz erőteljes kampánya az előrehozott választásokért. Ezt többször is megpróbálta elérni a Parlament feloszlatásával, Gyurcsány Ferenc lemondatásával illetve utcai demonstrációkkal. A kisebbségbe szorult kormány azonban az ekkor már a deklaráltan ellenzéki SZDSZ hathatós támogatásával mindig ki tudta védeni a bukást. Ez persze az SZDSZ-t igen kellemetlen helyzetbe hozta, hiszen nehezen volt megmagyarázható miért támogatják azt a kormányt, amiből úgy lőttek ki adandó alkalommal, mint golyó a mozsárágyú csövéből.

Hoppá!

Végül mindenki legnagyobb meglepetésére március 21-én maga Gyurcsány jelentette be, lemond a miniszterelnöki posztról. Ennek okait többen próbálták kitalálni, de a valódi okokat a mai napig nem ismerjük. Az MSZP elnöki posztjában először megerősítették a bukott miniszterelnököt – ami politikatörténeti szempontból egyedi és szintén megmagyarázhatatlan eset. Ám nem sokkal később mégis távozni kényszerült a párt éléről is.



Lehetséges, hogy Gyurcsány már akkor a következő választásokra készült. Lemondása után ugyanis teljesen eltűnt a politikai reflektorfényből egészen napjainkig, amikor is a párt országos választási listájának negyedik helyén üdvözölhetjük. Tehát az év nagy részét árnyékban töltötte, de nem semmittevéssel. Sikerült újra megerősíteni magát és tuti helyen várni a 2010-es választásokat.

Szétszálltak a madarak

Az SZDSZ mélyrepülése már az év elején elindult. A párt a 2009-es évben gyakorlatilag felmorzsolódott, a liberális választók nagy része számára hiteltelenné vált, és minden valószínűség szerint 2010-ben be is fejezi Parlamenti pályafutását.

A párt szétesésének egyik oka a párton belül súlyos ellentétek, melyek Kóka János és Fodor Gábor nevével fémjelezhetők. Mára kiderült, Kóka csalással jutott pártelnöki pozíciójához, mégis újraindult a választáson, ahol Fodor Gábor két szavazattal győzte le, frakcióvezetői helyét azonban megtartotta.

Ez az ellentét végigkísérte a párt 2009-es útját. A régi nagyok – azok, akik kiegyeztek anno a Horn-féle MSZP-vel és létrehozták a sokat vitatott liberális-szocialista koalíciót – egyértelműen Kóka mögött álltak. Az újhullámos Fodor a gyurcsányi politikával és az MSZP-vel szemben karakteresebb álláspontot képviselőket tudhatta maga mögött. Ebbe a csoportba tartozott Demszky Gábor is.

Az EP-választás sokkolta a liberálisokat, Fodor Gábor pedig lemondott. Helyére hatalmas viták után Retkes Attila került. Őt főként az újhullámosok támogatták. Ám míg a régi „kókista” (Kuncze Gábor, Pető Iván, Magyar Bálint) vonal megbukott a párton belül, addig a frakciót a mai napig ők uralják. Ez a kettősség pedig agonizálást és a biztos halált jelenti az SZDSZ-nek.

Hiába próbálta Retkes Attila nemzeti liberális pártként pozícionálni magukat, és hiába próbálta a vidéki szavazóbázist növelni, a frakció makacssága ezt lehetetlenné tette. Az SZDSZ így egyértelműen a 2009-es év vesztese.

Komédia a négyzeten

Gyurcsány lemondásával elérkeztünk a magyar demokrácia egyik leginkább bohózatba illő néhány hetéhez, mikor lázas kormányfőkeresésbe kezdett a volt koalíciós csapat. A hatalom átmentését mindenáron támogató SZDSZ és MSZP nem volt hajlandó szembenézni a népakarattal, (mely minden közvélemény-kutatás szerint az előrehozott választásokat szerette volna elérni) inkább óránként dobtak a köztudatba javaslatokat a miniszterelnök személyéről.

Végül Bajnai Gordon lett a kiválasztott, aki ígérete szerint a fennmaradó egy évre vállalta el az ország vezetését. Kormánya azonban messze nem szakértői lett, a szocialista párt beleültette a már levitézlett Gyurcsány-kormány néhány emberét is a bársonyszékekbe. Draskovics Tibor pedig megkapta az egyik legfontosabb tárcát, a rendőrséget felügyelő rendészeti és igazságügyit.

Maga a kormány valójában két emberből és egy szervezetből állt össze. Bajnaiból és pénzügyminiszteréből, Oszkó Péterből valamint a Nemzetközi Valutaalapból. Ők határoztak meg mindent héthónapos tevékenykedésük során.

A titkosszolgálati poszton sajnos lejátszódott egy újabb bohózat, mely szintén nem segített az MSZP-nek, hogy visszaszerezze elvesztett fényét. Bajnai Ficsor Ádámot, Gyurcsány Ferenc közeli emberét jelölte a posztra, ám a meghallgatását végző nemzetbiztonsági bizottság nem támogatta a jelölését. Bajnai mégis kénytelen volt beültetni őt a kormányba. Rosszul tette.

Ficsor, néhány hónap után úgy döntött, kiszáll a buliból és lemondott. Ekkor világossá vált: nem a válságkezelés miatt, hanem egész más céllal kellett beülnie erre a rendkívül kényes, kifejezetten bizalmi posztra. Hogy ez pontosan mi volt, nem tudhatjuk. Utódja Juhász Gábor lett.

Pápá Drazsé

Draskovics Tibor sem sokáig maradt a bársonyszékben: december 2-án önként távozott posztjáról, ami minden jel szerint azt is jelenti, hogy a szocialisták szuperhőse végleg otthagyja a politikát.

Tette ezt néhány nappal azután, hogy megtörtént az ország első iskolai lövöldözése és gyilkossága. November 26-án a Pécsi Tudományegyetemen egy gyógyszerész hallgató előadás alatt egy társát megölte, és három személyt megsebesített. Az ügy nyilvánvalóan túlmutat önmagán és hatása bizonyosan évekig jelen lesz a magyar közéletben. Mindenestre Drazsé távozását rendkívül rossz ütemben időzítette, sem saját, sem pártja népszerűségének nem vált hasznára.

A Bajnai-kormány november 30-án elfogadtatta az Országgyűléssel a 2010-es költségvetést, ami végül is feladata megkoronázását jelentette. Hogy valóban ez fogja-e az országot kihúzni a válságból, azt persze sokan vitatják…