Most már biztosan tudjuk, hogy a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség szerezte meg a parlamenti többséget, ezzel nyolc év után, elsöprő fölénnyel alakíthat ismét jobboldali párt kormányt Magyarországon. Tudnunk kell azonban, hogy a Fidesz mostani dominanciája egy nagyon hosszú út aktuális állomása.

A Fidesz fiatalos, szabadelvű pártként tört be a köztudatba Orbán Viktor rendszerváltás körüli, merész megszólalásaival. A polgári-konzervatív irányváltást és a négy évvel későbbi kormányra kerülést a jobboldal leszalámizása, és a kádári nosztalgiára építő kommunikációs iránykorrekció követte. A Fidesz azonban hiába vált néppárttá, ezzel az évek folyamán összegyűjtött, ideológiai csokorral két választáson is vereséget szenvedett.

Térdre, csuhások

A rendszerváltás utáni első választásokon a Fidesz harcosan antikommunista, fiatalos pártként, az SZDSZ természetes szövetségeseként jutott be a parlamentbe. A párt központi alakjai Orbán, Kövér László és Fodor Gábor voltak. A városi folklór úgy tartja, a KDNP-s jelölteket a vidám fiatal demokraták harsány „Térdre, csuhások” kiáltozással üdvözölték, Antall József beszédeihez pedig mindig hozzátették, „ámen”. A politikai mítoszgyűjteménybe bekerült szállóigék valóságmagvát a rosszindulat valószínűleg eltorzította, de az biztos, hogy ekkor még kevesen gondolták volna, hogy a Fidesz a KDNP-vel valaha közösködni fog.

Érdemes itt felidézni Andrásfalvy Bertalan akkori MDF-es művelődésügyi és közoktatási miniszter panaszkodását, aki 1992 júniusában sérelmezte, hogy „amikor a kereszténydemokrata oldalról valamilyen vallásos vagy az egyházzal kapcsolatos megnyilvánulás hangzik el, akkor itt mögöttem a frakcióvezető elkiáltja: imához, vagy énekeljük el a Himnuszt. Ezek lehetnek számára humor, de ezek azok az alkotmánysértő dolgok, mikor valakit meggyõzõdése és értéke szerint gúnyolunk”. Andrásfalvy ekkor éppen fideszes interpellációra válaszolt, a Fidesz frakcióvezetője pedig (1993-ig) Orbán Viktor volt.

A Fidesz 1992-ben irányt váltott, a rendszerváltás kori Fidesz emléke a párt jelenlegi antikommunizmusában él tovább, amely a „valóban bűnös” kommunisták meglehetősen megfoghatatlan körének elszámoltatásának követelésében és a kommunista utódpárt MSZP démonizálásában merül ki.

Daliás idők

Liberálisból a polgári-konzervatív vonalra 1992-ben váltott a párt, ami Fodor Gábor és kétszáznál több párttag kiválását eredményezte. Ekkor kezdődött a párt hierarchiájának átstrukturálása és Orbán Viktor központi szerepe is. Az összezuhanó MDF és Torgyán „Cicero” József kisgazdái mellett a Fidesz könnyedén átvette a jobboldal vezető pártjának szerepét.

1998-ban a legnagyobb, 147 fős frakcióval, a két másik jobboldali párttal koalícióban alakított kormányt. A kormányzás a Fidesz diadalmenetét hozta, kommunikációban lesöpörték a szocialistákat és a közjogi kereteket minden eddiginél szabadabban értelmezve irányítottak. A polgári párt gazdaságpolitikai tevékenységét a szakmai körök (a Bokros-csomag fémjelezte szocialista-SZDSZ koalíció mellett) a mai napig az egyik legjobbként értékelik a rendszerváltás utáni kormányok közül.

A Fidesz már ekkor belekezdett a jobboldal felfalásába, a teljes jobboldal ebből következő abszolút szavazatvesztése és a párt saját teljesítményét túlértékelően arrogáns kampánya eredményezte, hogy a Fidesz 2002-ben bár addigi legjobb választási eredményét érte el, mégsem alakíthatott kormányt.

A polgári kurzus ideológiai alapvetései (például a konzervatív-keresztény értékrend) és az agresszív politikai kommunikáció a mai napig jellemzőek a Fideszre.

A párttal, a népért

A Fidesz 2002-től máig ellenzékben volt. Ebben a nyolc évben a Fidesz finomhangolta üzeneteit, szerkezetváltozást indítva el a párton belül és a teljes jobboldalon is. Az FKgP rombadöntése, a Lakitelek munkacsoport felszívása a jobbközép egyeduralkodójává tették a Fideszt. A 2003-tól beinduló jóléti ígérgetés, a reformista kádári ikonok (Pozsgay Imre, Szűrös Mátyás) beépítése a pártba az újraéledő kádári nosztalgia kihasználására a Fidesz néppártosodását és középre húzódását segítették elő (valamint megnyitották az utat egy új szélsőjobboldali párt előtt). A polgári körök mozgalmának beindítása, párton belüli személy-és szerkezetpolitikai döntések, egyaránt Orbán Viktor vezetői pozícióját erősítették meg.

A párt holdudvara és támogatói körében a mai napig él Orbán miniszterelnöki címe, a választási csalási vádak és a szocialista kormányzat rendszeres illegitimnek bélyegzése arra utal, a Fidesz ebben az időszakban is úgy érezte, a kormányzás nekik ’járna’. Tény, hogy a nyolc „száműzetésben” töltött év és az annak idején az állampárt és a KISZ által rendszeresen vegzált kollégista korszak között könnyű párhuzamot vonni.

A fideszesek frusztráltsága a 2006-os választásokon is visszaütött, az ellenfél által negatívnak bélyegzett kampánynak és a nemzet orvosának titulált Mikola néhány visszatetszést keltő nyilatkozatának komoly szerepe volt a választási vereségben.

A polgári párt mostani egészpályás letámadása azt jelenti, az immáron néppárti Fidesz most is minden társadalmi csoport szavazataira hajt, a Mikola-féle buktából is tanultak, nincsenek kiszólások, a párt egységesen szidja az MSZP-t minden téren, Orbán pedig akkora miniszterelnök lett, hogy a többi jelölttel még vitázni sem áll ki.

Öregedő demokraták

A gazdasági helyzetből következően a Fidesznek nem lesz lehetősége választói minden óhaját beteljesíteni. A párt történelmi felelőssége most abban rejlik, hogy a szükségszerűen bekövetkező Obama-effektus, a hihetetlen mértékű választói bizalom meredek visszaesése az új kormányzat első hónapjaiban ne hozza elő ismét a mindig másokat hibáztató kommunikációt a Fideszből.

Tessék megdolgozni azért a bizalomért, amit a baloldal saját hülyeségének köszönhetnek. Itt a lehetőség, élhetnek vele. Tegyék helyre a nagy elosztó rendszerek hibáit, és ne azzal foglalkozzanak, hogy mi minden k..t el Gyurcsány Ferenc. A Jobbikhoz pedig semmiképpen se forduljanak, ha nem szeretnének a történelemkönyvek legsötétebb lapjain szerepelni.