Bizony, a rendszerváltó MDF olyan ötletet dobott a közélet porondjára, ami önmagában bizonyítja, hogy nem volt hiába az államrend demokráciába való fordítása. Nagy kár, hogy ennyit kellett várni rá. A párt ugyanis azt javasolja, hogy a pártok szóvivői álljanak ki egymással vitatkozni a választási kampányban.

Érdemes lenne tudni, hogy az MDF boszorkánykonyhájában ki volt az, aki végül kikotyvasztotta ezt a korszakalkotó ötletet. Mert, ha a Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét nem is, de a legnagyobb marhának kijáró lócitromdíjat mindenképpen a hátára tűzném.

Az ötlet természetesen a miniszterelnök-jelöltek vitáinak mintájára pattanhatott ki az ismeretlen, ám annál találékonyabb fejből. Hogy a sértődöttség érzése, melyet Bokros Lajos fideszes illetve szocialista mellőzése felett éreznek, milyen arányban lehetett jelen az ötlet megfoganásában, lényegtelen is. Még akkor is, ha hiába mozgatnak meg minden követ, hogy végre bedobhassák Lajost az igazi küzdőtérbe Orbán és Mesterházy mellé.

Csak erős idegzetűeknek!

Képzeljük tehát el, mi történne, ha a pártok szóvivői kerülhetnének egymással szemtől szembe. Nyakó István az MSZP gyöngyszeme, Szijjártó Péter a Fidesz létráján magasra kapaszkodott tanítvány, Kerék-Bárczi Szabolcs, az MDF semmiből felépítetett figurája, esetleg a Jobbik Dúró Dórája, akiről még ennyit se tudunk.

Ezek az emberek – nem szeretnék semmiféle rágalmazási becsületsértési vagy jóhírnév megsértési perbe keveredni – de véleményem szerint súlytalan luficskák. Arra szállingóznak, amerre a szél fújja őket. A szelet nem ők fújják. Mindig azokat a bevett szövegeket ismétlik papagájszerűen, amit a kampánystáb az orruk alá tol. Még akkor is, ha esetleg ezeken a (Jaj erre mit hazudjunk fiúk?!) fejösszedugásokon ők is részt vesznek.

Felelősek

Egyikük sem a párt szakpolitikusa, és még ha meg is haragszanak, de az égvilágon semmi komoly dologban nem tartom őket szakértőknek. Bábuk csupán, akik nap mint nap rikácsolják a pártok marhaságait. Sőt, személyesen felelősek (főként Nyakó és Szijjártó) a politikai közbeszéd színvonalának béka segge alá való süllyedéséért, és legalább ennyire felelősek a közéleti árokásásért.

Ne tegyünk úgy, mintha nem lennénk tisztában az ő szerepükkel. Nyilvánvaló, hogy ők a párt arcai, ezek az arcok azonban arra kellenek, hogy legyen elég bőr a képükön ahhoz, hogy bármit világgá kiáltsanak, legyen az igaz vagy hamis, ártó szándékú vagy hasznos,mi több olyan amivel egyetértenek vagy olyan amivel egyáltalán nem. Ebből számtalan vállalhatatlan stílusú kijelentés következett.

Bohócsipka

A szóvivők sosem egy párt legzseniálisabb politikusai. Ők a modernkori udvari bolondok. A komoly pártkatonák a törvényhozás valódi előkészítésében vesznek részt, szakmai tapasztalatukkal, vízióikkal támogatva szervezetüket, és ezáltal az országot.

Pontosan tudható – eddigi közszereplésük tapasztalatából kiindulva – hogy a szakértéshez, a pártok programjának szakmai szintű, elmélyült és főként érdemi vitájához a szóvivők nem értenek. Őket összeereszteni teljességgel értelmetlen, csupán bemagolt szöveget felmondó iskolásokat látnánk. Robotokat, amiket előre programoztak.

Azaz mégsem

Persze ha nem vesszük komolyan a politikai vitát – és az MDF nyilván ezért vetette fel az ötletet – és nem olyan lényeges, hogy a pártok milyen jövőképet vázolnak fel a választók számára arról, hogy mit terveznek a törvényhozásban, akkor támogatható az ötlet. Sőt, akkor kiváló szórakozásnak is beillik.

Az egymással szemben álló szövegdarálók showja ritka pillanatokkal kecsegtet. Ha ugyanis komolyan veszik magukat, akkor még egy-két kellemetlen kijelentésnek is fültanúi lehetünk. Az pedig mindig öröm egy politikus szájából. Egymásnak talán nem esnének, annál azért mindannyiuk vékonyabb dongájú.

Éppen ezek miatt a showelemek miatt vallom, hogy az ötlet a rendszerváltás óta eltelt idők legnagyobbja, csak pártolni lehet. Legszívesebben most elkezdeném a visszaszámlálást…