Az ókorban a kémiai tudományok fejlődését akaratukon kívül is jelentősen segítették a szerelmi bájitalokat, s kellemes illatokat kotyvasztó sámánok, boszorkányok, varázslók, akárcsak a középkori alkimisták. Manapság pedig globálisan kiterjedt, igen jól jövedelmező vegyészeti iparág, a parfumologia foglalkozik a kellemetlen szagokat elfedő, a kellemeseket felerősítő dezodorok, kölnik, parfümök előállításával, újak - és új hatásúak - kitalálásával és szabadalmaztatásával.

Annak az észleléséhez azonban nem kell tudomány, hogy egyes, a testünkben automatikusan keletkező natúr illatok is fokozhatják a nemi vágyat. Az izraeli Weissmann Intézetben Noam Sobel biokémikus vezetésével foglalkoznak ezeknek az illatanyagoknak az elemzésével. A közelmúltban 21 önkéntesen vállalkozó kolleganőjük közreműködésével végeztek kísérleteket, hogy megállapítsák: a férfiak verejtékében lévő, androsztadienon nevű illatanyag érzékelése, szaglása milyen mértékben növeli a nők szervezetében a kortizon mennyiségét. A kortizon, a szénhidrát-fehérje anyagcserét segítő mellékvese hormon, de fokozza a vérnyomást és emeli a vércukor-szintet is.

A kísérletre vállalkozó hölgyek mindegyike húsz alkalommal szippantott bele egy üvegcsébe, amelyben 30 milligram leválasztott androsztadienon volt. Aztán egy másik napon egy ugyanolyan üvegcsébe, amelyben viszont nem az említett anyag, hanem a vele szinte teljesen azonos szagú sütőélesztő volt. A művelet után nyálmintákat vettek tőlük, hogy megmérhessék: miképpen változott szervezetük kortizon, illetve vércukor-szintje és néhány más kémiai jellemzője az egyik, majd a másik anyag hatására.

A szippantások után a nők beszámoltak arról, ha érzékelhetően fokozódott a libidójuk, a nemi vágyuk, s arról is, ha nem észleltek változást. A 21 segítő közreműködése és a mérések értékelése révén egyértelműen megállapították, hogy csak az androsztadienon szaga gerjesztett vágyakat, az élesztőé nem. Ebből következtettek arra, hogy az izzadságból elválasztott androsztadionin molekulák alkalmasak lehetnek például a frigiditás gyógyítására.

Mindezt a Journal of Neuroscience (idegtudományi szakfolyóirat) 2007.évi 2. számában tették közzé a szakemberek számára. De azt sem hallgatták el, hogy az androsztadienon szaglással érzékelése és a kortizon-szint emelkedése közötti kapcsolat esetében nem tudták tisztázni, hogy nem fordítva működik-e a mechanizmus. Azaz nem a kortizon-szint más okú emelkedése hat-e úgy a szaglást érzékelő szervre, hogy az érzékenyebben reagál a férfiak verejtékében lévő androsztadienon-ra. A kísérletekkel ezután azt igyekeznek megállapítani, hogy lehetséges-e illatok szagoltatásával a hormonszinteket módosítani. Eddig ugyanis ilyen célra a szaglást nem, csak a gyógyszeres kezeléseket alkalmazták. Ha kedvező lesz az eredmény, a parfumologia is a gyógyszeripari kísérletek terepévé válhat.