- Az emberek manapság állítólag két csoportra oszthatók. Vagy legyintenek minden hírre, álhírre, vagy már-már betegesen törekszenek az egészséges életmódra, beleértve a táplálkozást is.

- Egyesek sokszor valóban túlzásba viszik a tökéletes étkezés utáni igényüket. Régen a hagyományok határozták meg a főzési szokásokat, ma pedig a reklám, és az élelmiszerdömping. Óriási a választék, az emberek minden nap döntési helyzetbe kerülnek, melyiket is válasszák? A sajtó, és médiatermékek, a gyártók szinte ráerőszakolják a családokra az általuk egészségesnek vélt táplálkozási szokásokat. Az embereknek pedig megnőtt a szabadidejük, többet tudnak azzal a kérdéssel foglalkozni, tápláló-e, egészséges-e az étel, amit vásárolnak.

- Bioélemiszer: egészséges életmód, vagy bioőrület?

- Eredetileg maga a bioélelmiszer fogyasztás életmódot, életformát jelentett. Úgy lenne teljes, ha valaki olyan környezetben is él, ahonnan ezek az élelmiszerek származnak. Ez ma egy városi, lakótelepen élő család számára elérhetetlen. A problémát abban látom, hogy egyesek ennek az életmódnak bizonyos elemeit kiragadják, és ehhez hisztérikusan ragaszkodnak. Semmi elvetni való nincs abban, ha valaki kimegy néha a biopiacra, nagy örömmel vásárol, és ezeket a termékeket jó étvággyal elfogyasztja. Viszont ehhez betegesen kötődni már baj. A vásárlási szokás mániává válik, csak ilyen élelmiszert vesznek, és esznek, miközben az élelmiszer előállításának hátterével nem akarnak foglalkozni, a megvett árú értékeivel vagy veszélyeivel nincsenek tisztában.

- Maradjunk a városlakóknál, akinek nincs kiskertjük, esetleg vidéken élő nagymamájuk. Vásárolják a különféle tartósítószerekkel készült ételeket, lekvárokat, kompótokat. Marad még vitamin az üvegben, vagy dobozban?

- Egy hagyományos módon készülő lekvárt órákon keresztül főznek, még nagymamáink is. Nyilvánvaló, hogy a hőérzékeny vitaminnak nyoma sem maradt, viszont a hőstabil alkotóelemek megmaradtak. Viszont ha a hőkezelés minimális, a tartósítószer elengedhetetlen, gondoljunk csak gyermekkorunkban használatos szalicilre, ami ma tiltott élelmiszeripari tartósítószer. Ma mindenki az adalékanyagokra, és E számokra haragszik. Tudomásul kell vennünk, hogy szükséges rosszként együtt élünk velük. A hangsúlyt inkább arra helyezném, milyen mennyiségben fordulnak elő, és különösen ezek esetleges szennyezői milyen mennyiségeket jelentenek. Soha, senki nem fogja azt állítani, hogy ezek száz százalékig nem károsak, nem mérgezőek. Minden fogyasztónak hinnie kell, hogy ha valamire engedély van arra, hogy élelmiszerben felhasználják, akkor biztos, hogy nem mérgező. A technika világában élünk, nem az erdőben gyűjtögetünk, tehát elképzelhetetlen steril, érintetlen élelmet fogyasztanunk. Más kérdés, hogy az emberek ezekre az anyagokra különböző módon reagálnak, egyéni érzékenységtől függően.

- Aki táplálkozástudománnyal foglalkozik, sőt oktatja, sok mindent tud, amiről a laikusoknak nincs információja. De ha Ön is leveszi, sőt megfőzi a boltok polcain látható árut, bizonyos szempontból nyugtatóan hat.

- Természetesen én is áruházban vásárolok. Még egyszer hangsúlyozom, nyilván rossz dolog, hogy létezik a technológiai szennyezés, de fogadjuk el tényként. Normális estben minimális, és veszélytelen adalékanyagot kevernek az élelmiszerekbe. Más kérdés viszont a szándékos szennyezés, amikor engedély nélküli anyagokat használnak, illetve a különböző technikai balesetek, amiket eltitkolnak, és ezért szennyeződik az élelmiszer. Ezek ellen minden eszközzel küzdeni kell. Az emberek a média segítségével a rendkívüli dolgokról kapnak tájékoztatást, ezek alapján következtetnek. Valamilyen módon tanítani fogom, hogyan lehet védekezni a féligazságok ellen.
Hihetetlen, hogy az interneten milyen buta hírek keringenek. Mi kell hozzá? Néhány kémiai elnevezés, - nem kell persze pontosnak lenni -ami biztosítja a szakmaiságot, jó szövegkörnyezet, máris kész a rémhír, ami a laikus ember számára természetesen tudományos. Félreértés ne essék, nem állok a gyártók pártján, és az adalékanyagot kilószámra vegyítők mellett. Minden gyártót, terméket, összetevőt a maga helyén kell értékelni, nem szabad általánosítani. Két példát említek befejezésképpen. Az egyik legősibb szer, amit ma is használnak, a rézgálic. Mérgező? Persze! Megisszuk? Nem. Ehhez képest biotermesztésben első helyen van az engedélyezett szerek között. Az E300 az aszkorbinsav, azaz a C vitamin. Egyre több termékben használják, igazán nem tekinthetjük mérgezőnek, ugyanakkor a szükséges, és a már káros adagjáról a világ szakemberei sehogyan sem tudnak megegyezni. Azt gondolom, ezek a tények sok mindenről árulkodnak.