Az ezermester Johannes Gutenberg, aki az aranyművesség és gyémántcsiszolás tudományában is jártas volt, már az 1430-as évektől foglalkozott a könyvnyomtatás gondolatával. Az ő nevéhez köthető a mozgatható, összerakható és szétszedhető betűk, a betűöntés és a kiszedett szöveg nyomási eljárásának feltalálása. Első kísérlete az Utolsó ítélet volt, ehhez metszette és öntötte legrégibb betűit, később Donatus latin nyelvkönyvét nyomtatta ki, majd bűnbocsátó leveleket készített egyházi megrendelésre. 1455-ben született A kereszténységnek a török veszedelemre való figyelmeztetése, egy orvosi naptár és a Cisianus naptár.
Gutenberg azonban nem érte be ennyivel: a korban elképzelhető legnagyobb és legnemesebb célt tűzte maga elé: a Bibliát akarta kinyomtatni, anyagi támogatást egy mainzi ügyvéd biztosított számára a busás bevétel reményében.
A Gutenberg Biblia 1282 kéthasábos oldalt tartalmaz, a kiadványok többségét két kötetbe kötötték. Az első kilenc oldalra csak 40 sor fért, ezért Gutenberg addig fűrészelte, reszelte a betűket, amíg a tizedik oldalra 41, a tizenegyedikre pedig már 42 sort tudott elhelyezni. (Létezik egy 36 soros Biblia is, amelyet később, a 42 soros Biblia szövege alapján nyomtattak.) A nyomtatás után a szöveget kézzel rubrikálták (ez a címek vagy a fejezet kezdetének vörös színnel történő kiemelése) és iniciálékat rajzoltak hozzá, ezért minden példány egyedi és inkább kódex benyomását kelti. A szájhagyomány szerint valószínűleg 180 példány készült, 45 borjúbőr kötésben, 135 pedig papírkötésben.
Ma 48 teljes Gutenberg Biblia ismert, 12 Németországban, 11 az Egyesült Államokban található és számos töredék is létezik, néhány csak egy-két oldalas. A Biblia történetéhez tartozik, hogy a nyomdászt üzlettársa még a munka befejezése előtt mindenéből kiforgatta és megszerezte a szinte teljesen kész Bibliákat is. Gutenberget a csapás nem törte meg, talpra állt és új sajtót készített. Az máig vitatott, hogy a 36 soros Bibliát még ő nyomtatta, vagy Albert Pfister bambergi nyomdász Gutenberg betűivel.
