A vízi színpadon a Hajdú Táncegyüttes és a Szeredás együttes mellett több, a debreceni virágkarneválra érkezett tánccsoport is bemutatkozott.

Igazi látványossága volt az idei találkozónak az egykori szekérállás, ma Pásztormúzeum előtt megtartott szekérbemutató. "Debreceni szekeresek letűnt(?) világa" címmel a Hortobágyi Génmegőrző Kht. mutatta be többnyire még ma is használt ősi szekérgyűjteményét.

Ezek között láthattak az érdeklődők pásztortalyigát, debreceni kubikos talyigát, dögtalyigát, debreceni vasas szekeret, debreceni kisszekeret, echós szekeret, endrődi szekeret, ökrös szekeret, bivalyos szekeret, összesen kilencet - sorolta az MTI munkatársának a helyszínen Gencsi Zoltán, a Génmegőrző Kht. igazgatója.

Elmondta azt is, hogy egy-egy kisszekér 5-6 mázsa, míg a nagyszekér 20-30 mázsa rakományt is szállított egyszerre. Utóbbiak közé sorolható a debreceni vasas szekér, amelyik elé 5-7 lovat is befogtak egyszerre, mert igen súlyos volt a rakománya.

A debreceni cívis mégsem erre hivatkozott, amikor megkérdezték tőle, miért fog be 7 lovat egy szekér elé. Csak annyit mondott: "mert telik"... - idézte fel az azóta is szájról-szájra terjedő történetet Gencsi Zoltán.

Az érdekességek között említette a rácsos oldalú szekeret, amelyet, hogy több terhet vihessen, a saroglya leengedése után kassal nyújtottak meg. A vesszőből font kas azonban hamar kilyukadt, így megszökhetett az állat.

Figyelmeztették is szállítóikat a gazdák: "vigyázz kocsis, lyukas a kas, kiugrik a pulykakakas" - magyarázta a már szinte csak a "Debrecenbe kéne menni..." kezdetű dalból ismert strófát a pusztai szokásokat, hagyományokat jól ismerő Gencsi Zoltán.