A vasárnapi előrehozott parlamenti választásokon ugyan ismét az SPÖ (30 százalék) és az ÖVP (26) kapta a legtöbb voksot. Ám jócskán elmaradtak a két évvel ezelőtti eredményeikhez (35 és 34 százalék) képest, sőt a második világháború óta a legrosszabb teljesítményt sikerült nyújtaniuk. A két populista és szélsőjobboldali párt, a Jörg Haider vezette BZÖ (11) és az FPÖ (18) viszont komoly sikert könyvelhetett el, hiszen 2006-hoz képest most együttesen harminc képviselővel többet ültethetnek a bécsi parlamentbe. A Zöldek szintén leszerepeltek, a várt tizenöt helyett csak tíz százalék körüli eredményt tudtak elérni, ezzel a választási küszöböt átlépők között a leggyatrább teljesítményt produkálták. A Liberális Fórum, melyet 1999 óta újból esélyesnek tartottak a négy százalékos küszöb átlépésére, ezúttal is sikertelenül vizsgázott és a törvényhozáson kívül rekedt.

Ígéret és szép szó

Izgalmasabbnál is izgalmasabb választási ígéretekért a sógoroknak nem kell (ide) a szomszédba jönniük. Ugyan tizennegyedik havi nyugdíjat egyik osztrák párt sem ígért, azonban a rálicitálás művészetét nyugati szomszédjaink is sikeresen űzik. A szavazók szimpátiájáért elsőként a Néppártot vezető Wilhelm Molterer állt elő igen csábító ajánlatával. Az ÖVP 550 millió eurós csomagjában volt minden, ami szem-szájnak ingere lehet: a családi támogatás növelése, betegápolási díj, egy év ingyen óvoda, olcsóbb tömegközlekedés és az infláció kiegyenlítése.

Persze a szocdemek sem akartak adósak maradni a népnek és megtették a maguk kis öt pontos licitjét. Werner Faymann az SPÖ kancellárjelöltje egy 1,3 milliárd eurós, egész kellemesnek hangzó ígéretlistával kezdett kampányolni. A vezető ígéret az élelmiszerek forgalmi adójának a felére (10-ről 5 százalékra) csökkentése volt, ezen kívül a tandíj eltörlése, gyermekgondozási segély és korkedvezményes nyugdíjba menetel azoknak, akik rögtön az általános iskola után munkába álltak.

Az egymásból kinövő két szélsőjobbos párt, a BZÖ és a Heinz-Christian Strache vezette FPÖ fővonala a populizmus „szép” hagyományait követve az idegenellenesség maradt. Haider az SPÖ programját megfejelve ÁFA-csökkenést álmodott a gyógyszereknek és a lakbéreknek is, míg kollégája Strache a különféle kedvezményeket csak és kizárólag osztrák állampolgároknak juttatna.

Ha körültekintünk a hazai „vizeken” felfedezhetünk némi hasonlóságot a szomszédos ajánlatok és az itthoni kampánytémák között. Az emberek pénztárcáját célzó túllicitálás a hazai nagy pártok kedvenc játszótere is, bár ez máshol is gyakran tapasztalható. Ugyanakkor erősebbnek tűnik a párhuzam a Jobbik gárdistákkal díszített cigányellenes kampánya és az ausztriai szélsőjobb bevándorlókat célzó populizmusa között.

A nyertes nem mindent visz

Az osztrákok érdeklődése végül is két nagy kérdés körül forog: az árak emelkedése és a bevándorlás. Az SPÖ és az ÖVP az elsőt lovagolta meg, a demagóg csapat pedig a másodikat. Látszólag mindenkinek bejött a taktikája, ám a korábban koalícióban ülő két nagy párt sokat vesztett az általuk kezdeményezett előrehozott választásokon.

Az eredményeket böngészve hamar kiderül, hogy az elsőség ellenére mind a szociáldemokraták, mind pedig a Néppárt saját magát verte meg. A lehetséges koalíciók alapján ugyanis nem lesz semmilyen változás: valószínűleg a győztes SPÖ kapja a kormányalakítás jogát, és mivel sem egyedül, sem a Zöldekkel nem lenne meg a parlamenti többség, ezért ismét az ÖVP-vel kényszerül majd koalíciót kötni. A gyengébb választási szereplés miatt azonban jóval kisebb létszáma lesz ugyanannak a koalíció-összetételnek, hacsak a Zöldek nem fognak csatlakozni.

Egy másik elképzelhető felállás, hogy a Néppárt megállapodást köt a két szélsőjobboldali párttal, ez a lehetőség azonban több okból sem látszik megvalósíthatónak. Először is az ÖVP nem érdekelt egy ilyen koalícióban. Azután a két populista párt Jörg Haider és Stache rivalizálása miatt nem igazán van jóban egymással, és ezért kétséges, hogy hajlandóak lennének az együttműködésre. Végül ott van Haider személye, akinek kormányba kerülése már egyszer nemzetközi felháborodást okozott, és erre semmi szüksége a leendő osztrák kormánynak.

A szélsőjobb felemelkedése?

Nem valószínű, hogy erről van szó. Tény azonban, hogy bármennyire is jól élnek odaát az emberek, azért féltik is ezt a fajta kellemes életmódot. Egy esetleges populista hangot megütő párt a maga kis idegenellenességével könnyen össze tud harácsolni elég szavazatot (esetünkben 30 százalékot) a jólétet fenyegető bevándorlókkal rémisztgetve. Főleg amikor a két nagy párt egymás fülét ráncigálja.

Érdekes azonban, hogy a szocdemek és a konzervatívok elveszett szavazatait szinte egytől-egyig a két szélsőjobbos párt zsebelte be. A Zöldeknek és a liberálisoknak nem sok jutott belőle. Persze ebből még nem feltétlen az következik, hogy az osztrákok radikalizálódni kezdenének, csak talán ők is fogékonyabbak lettek a populizmusra.

Érdemes belegondolni azonban, hogy Magyarországon a következő parlamenti választásokon milyen szerepet játszhat a szélsőjobb. Ha egy alapvetően erős gazdasággal rendelkező országban ennyire komoly eredményeket sikerült elérniük a radikálisoknak, akkor a hazai ingatag viszonyok között mire mehet egy szélsőséges párt. Pl. a már jó ideje a rasszizmussal kampányoló Jobbik, amely népszerűsége, ha lassan is ugyan, de folyamatosan növekszik.