Döglődő téli sportok
Ül az ember a szelíd őszi napsugarak által még telített szobában és gyönyörködik, hogy milyen szép is a szikrázó hó a tévé képernyőjén. Az alpesi sí szezon ugyanis már elkezdődött, sok más téli sporttal együtt. Mi magyarok viszont jobban tesszük, ha inkáb
2008. október 31. péntek 12:59 - Gedei Szilárd
"Magyarország egészen egyszerűen földrajzilag nem alkalmas arra, hogy versenyszerű havas-jeges sportot lehessen űzni" - szólt néhány évtizede a szocialista propaganda. A helyzet pedig azóta is változatlan: a legtöbben manapság is csak csóválják a fejüket, ha szóba jön a magyarok szerepvállalása a téli sportokban. S most engedelmükkel tekintsünk el a szerencsére egyre nagyobb teret kapó jégkorong eredményeinek ecsetelésétől. A téli sport itt most a minden mást jelenti - mindent, ahol alig tudunk valamit is villantani.
A hegy ott kezdődik, ahol a Kékes véget ér
De legalább lelkesek
"Kőszegen található Magyarország egyetlen használható síugrósánca és itt működik egy maroknyi síugró csapat számos fiatallal Szilágyi János irányítása mellett. Kőszegnek évtizedekkel ezelőtt országosan kiemelkedő síugró egyesülete volt, ami után hosszú szünet következett, a sportág elhalt. A lepusztult síugrósáncot az enyészet évei után 2006 év elején végre felújították és ebben az évben Kőszegen újra magyar síugró bajnokságot rendeztek, 18 év után először!" (sielok.hu)
Ahol nincs egy rendes domborulat, ott nem is nagyon reménykedhetnek abban, hogy komplett síparadicsommá válik az ország. Az igazi téli nemzetek háza táján ugyanis ott kezdődik a hegy, ahol a mi szeretett Kékesünk véget ér. Persze a magyar ember sokkal konokabb annál, mint hogy a hegytelenség gátat szabjon siklani akarásának. Az egyszeri magyar - vagyis inkább az, aki megengedheti magának - ugyanis fölpakolja a léceket a csomagtartóra, bepakolja a gyereket meg az asszonyt a kocsiba, és meg sem áll valamelyik szomszéd csúcsig.
Fapados sípályának pedig ott van például a galyatetői. Ugyan elég kicsi, meg néha túl száraz is, de azért a mienk. A hóágyúgyártóknak is kell valami. Amiről eddig beszéltünk, az amúgy is a tömegsportnak nevezett össznépi síelésről szólt. A versenysport azonban más. Minőségi síző persze nem terem mostanság szerény országhatárainkon belül. Síző alatt pedig itt most nem csak az alpesi síelés klasszisait kell érteni, hanem a sífutókat és a biatlonosokat is.
Nincs mit föltámasztani?A Sí Szövetség immár sokadik mélypontját éli - ezt nem mi mondjuk, ez a szövetség honlapján olvasható. De legalább van szövetség. "A sífutás és a biathlon, amelyekhez talán több lehetőség van itthon, alig hatvan versenyzőt számol, nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között a tehetségek is ritkán kerülnek felszínre" - mondják a szakemberek. Főleg a semmiből építve.
Van azonban kivétel, emlékezzünk csak például a torinói téli olimpiára. Short track, magyarul rövidpályás gyorskorcsolya: magyar sportrajongók ezrei ismerkedtek meg a sportág szépségeivel, s az eredményes magyar fiatalokkal. Huszár Erika vagy Knoch Viktor neve azonban enyhén szólva is feledésbe merült. Ez a sorsuk, vagy lehetne jobb a magyar sportolók élete, akik - így alakult - téli sportágban aratnak sikereket?
Pedig még curlingpályánk (csúszókorong, ha már van magyar neve) is van a Kamaraerdőben. Szerepelnek is a magyar csapatok rendületlenül az Európa-bajnokságokon, szerepelnek és fejlődnek. Ez ugyanis mindennek az alapja. A hely, azaz a lehetőség. Ezért reménykednek most a honi síugrás feltámasztásában is az illetékesek. Van honnan föltámasztani a sportot, de legalább lesz hol.
Szegényes támogatások
Pedig...
"A Magyar Sí Szövetség (MSíSz) 1913-ban alakult, a 2003-as évben ünnepelte megalakulásának 90. évfordulóját. A magyar nemzeti sportszövetségek közül kilencedikként alapították a hazai sísport szerelmesei a sportág összefogására. Az MSíSZ egyike volt annak a tizenhat nemzeti síszövetségnek, amelyek 1924-ben megalapították a Nemzetközi Sí Szövetséget (FIS)." (Magyar Sí Szövetség)
2006-ban ugyanis fölújították Magyarország egyetlen használható sáncát, ami Kőszegen várja a lelkes magyar amatőröket. Viszont nem túl nagy: a kisebbik tíz, a nagyobbik sánc pedig mindössze 30 méteres. A lényegesen nagyobb, a már nemzetközi versenyekre is alkalmas mintegy 70 méteres álomsánc azonban még várat magára. Legalábbis addig biztosan, amíg nem jelentkezik egy zsíros befektető. Az állam ugyanis nem igazán lelkesedik a téli sportágak iránt, pedig információink szerint sokan csatolnak lécet telente a kormány tagjai közül is...
A téli sportágak támogatása ugyanis enyhén szólva is szegényes. Általános trend, hogy ezek a szövetségek (sí, snowboard) mindössze a mindegyiknek alanyi jogon járó kétmilliós alaptámogatást kapják meg. Kivétel a short track és a mindig reményteljes műkorcsolya - való igaz, hogy ezek azok a sportágak, ahol értek el magyarok nemzetközi szinten is értékelhető eredményeket. A mostani megszorítások miatt - jövőre 1,4 milliárd forinttal kevesebb lesz a sport központi állami támogatása az ideihez képest - pedig nem is álmodhatnak a havas-jeges elhanyagolt sportok vezetői a közeli Kánaánban. Sajnos a távoliban sem.
Üres jégcsarnokok
A felhozatal
Az I. Téli Olimpiai Játékokon (Chamonix, 1924) a magyar olimpiai csapatot négy síelő alkotta. Jelenleg a Magyar Sí Szövetséghez harminckettő egyesület tartozik. A MSíSz elsőszámú feladata a hazai sí- és biatlonsport szervezése, irányítása. Hazánkban a FIS szakágai közül az alpesi sí, sífutás, síugrás, snowboard (önálló szakszövetséggel rendelkezik), gyepsí, síroller valamint a biatlon sportágat űzik versenyzőink. " (Magyar Sí Szövetség)
Az viszont, hogy miért nincsen kereslet a műkorcsolya és jégtánc iránt már nehezebben érthető. Jégfelület ugyanis most már - részben a hoki fejlődésének is köszönhetően - akad elég. Mégis, ha az ember betéved egy országos bajnokságra leginkább a jégcsarnok kongásától ijed meg: a jégen próbálkozó egy-két versenyzőnél már csak a nézők vannak kevesebben. Pedig van nekünk egy kontinensbajnok leányzónk Sebestyén Júlia személyében... "A bajok ott kezdődnek, hogy drága a jégcsarnokok fenntartása, ezért elég drága a jégidő is - tudtuk meg egy magát megnevezni nem kívánó bennfentes szakembertől. - Ezen kívül maga a szövetség is probléma, mintha nem törődnének az utánpótlással. Ennek eredménye az, hogy például januárban az országos bajnokságon egyetlen páros indult."
A siralmas állapotok tehát szinte mindegyik téli sportágban fennállnak. Legalábbis versenyszinten mindenképpen. A tömegsport sem áll túl jól, de legalább nálunk olyan a tél, hogy be-befagynak a kisebb tavak, nyílt vizek. Azért pedig még fizetni sem kell. A nadrágszíjösszehúzós sportköltségvetés pedig talán csak azt oldja meg, hogy a tehetsége gyerekek nem kezdenek majd el komolyabban sportolni. Azaz sajnos még hiába várjuk, a jégkorszak várat magára - legalábbis a magyar sportban mindenképpen.