Gyakorlat

Álljunk a tükör elé. Vegyük le a mindennapokra tartogatott „mindenkivel jó fej vagyok” álarcunkat, és nézzünk mélyen képmásunk szemébe. Felejtsük el a külvilág zavaró, bíráló meglétét, a mindig éberen figyelő szempárokat, a legkisebb megjegyzésre is vérnácizó ultraliberális radikálisokat. Gondoljunk rájuk és felejtsük az automatikusan nyelvünkre szökő motorszerű tónust. Szánkkal formáljunk cicázó hangot, majd ejtsük ki azt a katonás magánhangzót, amit grimaszvágáskor is használunk. Hallassunk egy mély torokhangot, majd azt a betűt ejtsük ki egyszer, amely önkéntelenül a világ tudtára adja fájdalmunkat. Végül azt a kettős mássalhangzót, amely lezárja a már ismert szót. És ha ezt elég ideig gyakoroltuk, akkor az egészet mondjuk ki egybe, egy szóként: cigány. Látja, nem is volt olyan nehéz.

Megnevezések

Miket szokás használni? Válogathatunk a két legáltalánosabb szó: a roma és a cigány közt, de szóba jöhet a kisebbségi, az indiai őslakos vagy az adott néptörzs konkrét megnevezése (pl.: csángó, oláh, stb.) is, legalábbis elviekben. De nézzük meg, hogy mit miért, miért ne és mikor ajánlatos használni.

A roma szó lovári nyelven embereket, férfiakat jelent. Ezt az elnevezést általánosítani a magyar politika kezdte 1990 körül, azt gondolva, hogy ezzel tompítanak némi élt, ha a „legjelentősebb kisebbségről” van szó, de valljuk be, nem nagyon sikerült nekik. Bár a szó kimondásakor mindenki tudja ki(k)ről van szó, két gond is van vele. Egyrészt a cigányok nagy többsége cigánynak hívja magát (ez hivatalos megnevezésben is megmutatkozik, pl. Országos Cigány Önkormányzat) és elzárkózik a roma kifejezés elől, másrészt a nagyrészt pozitív értéket tartalmazó kifejezések sem alakultak át ilyenné (ugye mennyire idegenül hangzana például a „romazene” vagy a „romaasszony”?).

A cigány szó hagyományos gyűjtőfogalom egy népcsoportra, melybe rengeteg kisebb-nagyobb néptörzs tartozik, és amelyet legalább egy tucat másik nyelv is használ kissé eltérő módon (pl.: a cseh cikan vagy a francia tzigane). A legnagyobb baj vele az, hogy a magyar nyelvben erősen negatív hangzása lett (ezért került terítékre a roma szó is). A miértet nem boncolgatnám, de a ténye körbe lebegi életünket. Mivel létezik a cigányzene, az adott kisebbség tagjai is cigánynak vallják magukat, akkor ha lehet, nevezzük őket mi is cigányak. Elvégre vannak svábok, arabok, olaszok és így cigányok is. Egyik szó sem jelent többet vagy kevesebbet, mint a másik.

A kisebbség használata erősen félreérthető, ha nem konkretizáljuk, hogy melyik kisebbségről is van szó – ami „természetesen” nálunk nem szokás (pl.: a fentebb használt „legnagyobb” vagy „ezen” jelzők, a kisebbség szó elé helyezve), - hiszen csak országunkban több mint egy tucat kisebbség létezik, hivatalosan is. Az adott néptörzs megnevezése szintén kerülendő, hacsak nem vagyunk száz százalékosan biztosak, hogy megfelelő megnevezést használunk, és ezt is teljességgel felesleges, ha a megjelölésnek nincs konkrét szerepe.

Végül az „indiai őslakos”, „barnaharcos” "réti néger" vagy egyéb hasonló jelzők amelyeket arra találtak ki, hogy elkerüljék kimondani a tényeket és megnevezésük is sokszor erősen sértő, szókincsünkből kidobható a kukába. A radikálisok nyelvtani fantáziája bármi nemű tettünk ellenére úgyis hasonló magasságokban fog szárnyalni.

Kimondatlan tények

Attól, hogy nem beszélünk róla, még létezik. A struccpolitika sosem vezetett semmi jóra. Magyarországon vannak cigányok. Akik cigányoknak és nem romáknak hívják magukat. Miért hívjuk mi őket romáknak, ha ők maguk sem hívják így magukat? - kivételt képeznek azok, akik igazodni akarnak a magyar politika szépítő etikett játszmáihoz. Van olyan tendencia, ami nagyon hasonlít a cigánybűnözés fogalmához - ezt már párszor pedzegettük. Vannak cigány gondok. És természetesen vannak a cigányság elfogadásával és megítélésével is gondok - méghozzá egyre több. Miközben a probléma napról napra növekszik - gyakorlatilag a válság utáni legnagyobb buktatója az országnak - eközben még mindenki fülét-farkát behúzza, ha a téma szóba kerül, így pediglen nem lesz megoldás.

Miért is? Mert ha véletlenül írsz a témáról, beszélsz róla, vagy megpróbálsz rá valamilyen megoldást találni, rögtön mindenki meghátrál, mintha AIDS-es lennél. Pedig nem vagyok, mégis egytől egyig „elhatárolódnak”. Hiába beszélsz tényekről, ugyanúgy néznek rád, mintha azt mondtad volna „az összes cigányt a Dunába kéne lőni.” Egyszerűen, ha meghallják a témát, vagy úgy tesznek mintha nem is létezne a probléma, vagy ha véletlenül tényleg meghallják, akkor te vagy Hitler harmadik reinkarnációja.

Az igazi probléma ott kezdődik, ha egy népcsoport kiejtése káromlást jelent. A politika ezért hozta be a közéletbe a roma szót, amivel inkább csak szőnyeg alá söpörte, mintsem elsimította a problémát. Ha a szó kiejtése nyomán - CIGÁNY - az emberek többségének rossz érzése támad vagy negatív sztereotípiák jutnak eszébe, akkor ott már tényleg nagy gond van. És az egész helyzet nem fog gyökeresen pozitív irányba változni, amíg ezen nem változtatnak. Amíg el nem kezdik köznyelvben, médiumoknál, politikába és a valós élet minden területén gátlások nélkül, természetesen használni a cigány szót - pozitív tartalmúvá, de legalábbis természetessé emelve a kifejezést -, és az egész kérdéssel nem kezdenek nyíltan foglalkozni - vagyis amíg a magyar strucc ki nem húzza a fejét a nemzetiségi homokból -, addig semmi jót ne várjunk.