Küszöbön az új világrend
A fogyasztói társadalmat keményen meg fogja viselni a válság. Ez persze nem feltétlenül rossz. Sokak szerint nem vezet semmi jóra a fogyasztás mértéktelen növelése. De mi jöhet ez után? Valóban vége lehet a fogyasztás mindenhatóságának?
2008. november 10. hétfő 07:19 - Pénzes Dávid
A pénzügyi válság hatására nemcsak a küszöbön kopogtat, de be is lépett a világ ajtaján a gazdasági válság. Ennek nyomán kevesebb és jóval nehezebben felvehető hitelhez jutnak a vállalatok. A gyártókapacitás szűkül, a dolgozókat jó esetben szabadságra küldik, rossz esetben kirúgják.
Német védelem
Németországban nemcsak cég, de egy család is jelenthet csődöt. Ilyenkor kivizsgálják a helyzetet, és ha bebizonyosodik a fizetésképtelenség akkor a bankok nem vonhatják le a meglévő hitel teljes részleteit, csak annyit, hogy a minimálbér megmaradjon a család fenntartásához.
Empatikusabb cégeknél a bevételcsökkenés miatt nem elbocsátják a munkások egy részét, hanem mindenkinek csökkentik a jövedelmét, majd arányosan szétosztják. Bárhogy is lesz, mindezek hatására a fogyasztás csökkenni fog. Méghozzá drasztikusan. Erről pedig érdemes elmélkedni egy rövidet.
Jelenleg a gazdaságunk meghatározó tényezője a fogyasztás. Lehetőleg az évről évre egyre emelkedő fogyasztás. Majdnem minden gazdasági folyamatot ez működtet. Nem kell hozzá közgazdásznak lenni, hogy belássuk. Elég a reklámdömpingbe belepillantani és meggyőződhetünk ennek igazáról.
A vásárlás értékA jelenlegi társadalom rá lett szoktatva a fogyasztás mindenhatóságára. A vásárlás először egyenértékűvé vált a különböző szabadidős tevékenységekkel, majd viszonylag gyorsan le is hagyta azokat. A kultúrára, sportra, vagy egyéb hobbira fordított idő, pénz és figyelem lecsökkent, ezzel szemben egyre több időt, pénzt és figyelmet fordítunk a vásárlásra.
Szomorú tendencia, hogy a család egy szép hétvégén nem az erdőbe megy kirándulni, nem egy közeli kastélyt vagy parkot keres fel, rossz időben pedig nem színházba, moziba vagy kiállításra viszi a gyerekeket, hanem a bevásárlóközpontba. Ott aztán a kezébe nyom egy-két ezrest majd szabadjára engedi: „találkozunk a 7-es pénztárnál. Délben”.
Új szocializmus Sokan és sokszor kritizálták már a fogyasztói társadalom embertelenségét. Most eljöhet ennek a korszaknak hanyatlása. De mi jön utána? Manapság sokan vizionálják a kapitalizmus átformálódását egy szocializmushoz közelítő kapitalista rendszer képében. Ennek a lehetősége valóban nem elvetendő, főként, ha csak a fogyasztói szokásokat nézzük. A szocializmusnak ugyanis a kevés jó tulajdonsága közül az egyik éppen az volt, hogy nem a fogyasztásra épült.
A fogyasztói társadalom egyik alapvető problémája a termékek szavatossági idejének folytonos csökkenése. Míg régen egy rádió, vagy televízió évtizedekig bírta, ma jó, ha 5-6 évig húzza. Nagyapáink egy, esetleg két borotvával kihúzták egész életüket, manapság évente jönnek be az egyre több fejes/több késes ultramodern borostavágók. És persze a sort folytathatnánk a végtelenségig.
A mindenható profitmaximalizálásA gyárak persze mindezt önös érdekből teszik. Világunk szlogenje: az évenkénti profitnak nőnie kell. Nem elég a megfelelő haszon, az a sikeres cég, aki évről évre növelni is tudja. Ezt pedig úgy tudja elérni, ha minél több terméket ad el. Vagyis a használati időt le kell csökkenteni, hogy a lecserélés minél előbb bekövetkezzen. Fontos persze, hogy közben a vevőt márkahűvé kell tenni, nehogy mást válasszon. Erre a legravaszabb marketing-trükköket szülte meg a rendszer.
Ha azonban drasztikus fogyasztáscsökkenés következik be (amit az Egyesült Államokban már meg is figyelhetünk: a fegyvereken kívül minden termék eladása meredeken csökken), akkor mi lesz ezekkel a trükkökkel? Mi lesz a reklámokkal, a marketing-kampányokkal? Mi lesz a „vegyél ebből, mert ettől leszel jófej/fiatal/szép, ettől leszel önmagad” attitűddel?
Mire megy az idő?Egy biztos, a társadalom nem lett boldogabb attól, hogy fogyaszthat. Mondhatnánk, hogy sok dolgot megkönnyít egy mosogatógép, hogy időt spórolunk a turmixgéppel, mikrosütővel, internettel. Ez azonban hamis kép: a fogyasztói társadalom belénk sulykolt álságos evidenciája. Pontosan ugyanannyi idő jut magunkra, mint 20, 100 vagy 500 évvel ezelőtt. Akkor a patakra jártak mosni az asszonyok, most viszont az időt a munkahelyen töltjük, hogy legyen pénzünk mosógépre, mosógépszerelőre, mosószerre, vízkőoldóra, öblítőre. A megváltott időért feláldozzuk az időt. Egy helyben topogunk.
A 8 óra munka - 8 óra pihenés - 8 óra szórakozás szocialista ideája mára, - az elméletileg fejlettebb társadalomban - kevésbé valósul meg. Ezzel persze nem szeretnénk visszasírni azt a rendszert – távolról sem. De ahogy annak voltak komoly problémái, úgy a jelenlegi is haldoklik. Csak még nem látjuk pontosan mennyire. És azt sem, hogy mi lesz utána.