Kornis Mihály új könyve

"Az általam legjobbnak ítélt esszéim vannak a könyvben, amelyekről úgy gondoltam, hogy a megírásuk után 20-25 évvel is vállalhatók" - mondta Kornis Mihály. Hozzátette: "strófákba" szerkesztette az írásokat, hogy könnyebbé tegye az olvasást, hogy ne egy tagolatlan folyammal szembesüljön, aki kézbe veszi a kötetet.

A Kalligram Kiadó által gondozott könyvben, amelybe azonos címen futó blogjából is kerültek be írások, egyszerű idézeteket - például egy József Attila-sort - is lábjegyzettel látott el. Magyarázatként hozzáfűzte: úgy vélte, egyre kevesebbet tudnak az emberek, a kötet egyik célja így a tudás becsületének visszaállítása.

"Nem hivatásom irodalomról beszélni, ez olyasmi lehet, mint amikor Kornis Mihály zenéről beszél" - jegyezte meg a bemutatón Fischer Iván, felidézve, hogy bár kapcsolatuk a 70-es évek közepére nyúlik vissza, az utóbbi években vált csak gyakorlattá, hogy a koncertek után az író fölkeresi az öltözőjében és hosszan magyarázza, hogy miről szólt a hangverseny.

Fischer Iván elárulta: először úgy érezte, Kornis lukat beszél a hasába, de lassan ráébredt hogy ezekben a szövegekben sok a lényeglátó megjegyzés. "Esküszöm, hogy nem ért a zenéhez, de sokkal érdekesebb dolgokat vesz észre, mint a muzsikusok" - mutatott rá a karmester.

Mint mondta, évtizedek óta figyeli Kornis Mihály munkáit, a komoly és kevésbé komoly könyveket, a színműveket, és ezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az íróban mégis van valami, ami a zenészekhez hasonlóvá teszi: a mű felszíne alatti magot ismeri, ami az egyetlen eszköze annak, hogy valami maradandó legyen. "Kornis a lényeget látja, ezért biztos vagyok benne, hogy az írásai túl fogják élni a mostani és a következő nemzedékeket" - vélte Fischer Iván.