Ennyit az A csoportról. Ennyit az utánpótlás számára megszavazott parlamenti 170 millióról. Ennyit a magyar jégkorong feltörekvő csillagáról. Ennyit a nagy tervekről. Ennyit mindarról, amit kis országunkban eddig is csak úgy emlegettünk: emberség. Mert itt a pénz beszél. Ordít. Azt ordítja, hogy az igazi érték nem számít. Egyéni érdekek. A hoki meg mehet a levesbe. Sport? Az ember kezdi azt hinni, hogy nincs létjogosultsága. Utánpótlás? Nevelés? Esély? Mindent vitt a bank. Szó szerint.


Ilyen nincs! Azonnal tárcsáztuk Kercsó Árpádot. Tőle akartuk hallani, hogy mi ez az egész. Megszűnik a nem egész négy éve működő sok-sok gyereket tömörítő egerszegi hoki? Tényleg vége? De Kercsó nem ért rá. Kérte, hogy kicsit később hívjuk vissza, mert éppen edzést tart. Az utolsó edzések egyikét.

- Holnap még tartok egyet a gyerekeknek – mondta el a Hírextrának végül Kercsó. Nekik azonban még nem mondtuk meg, hogy vége. Nekem már most könny szökik a szemembe, nekik meg majd fog, egy életen át – tette hozzá a könnyeivel küszködve Kercsó.

Kercsó Árpád szerint tehát mindennek vége. Ő volt az, aki megmondta annak idején, hogy a Ladányi-féle nagy generáció egyszer még A csoportos lesz. Neki tehát hihetünk. Most azt mondja, a legígéretesebb hoki utánpótlás bázisnak befellegzett. Elúszhat az A csoport. Vége lehet mindennek.

- Olyan feltételeket szabott a bank, melyeket lehetetlen teljesíteni – avatott be a háttérbe Kercsó. – 50 millió kauciót akarnak plusz a pálya teljes költségét a villanytól kezdve a másfél milliós havi bérleti díjig. Épeszű ember ma Magyarországon örül, ha üzemeltethet egy csarnokot, hogy tudnánk kifizetni 50 milliót? – kérdezte megtörten a dunaújvárosi aranygenerációt egyszer már a csúcsra juttató erdélyi származású szakember.

- Ezek a gyerekek világszinten sztárok. Ebben a korban, tizenkét-tizenhárom évesen visszamennek az iskolába, és még a tollaslabda csapatba sem veszik be őket, mert ők csak hokizni tudnak. Messze van a legközelebbi csapat, ahova tudnának menni. Ráadásul ez a csapat így csapat, ahogyan vannak – sorolta a gyerekek gondjait mindenki Árpi bácsija. - Ha ez a csapat megszűnik, a magyar jégkorong válogatott hosszú távon az A csoportban dédelgetett álma csak álom marad. Ezekkel a gyerekekkel be lehetett volna kerülni az elitbe, és hosszú távon ott is maradni. Így, hogy ezek a srácok nem lesznek tagjai a magyar válogatottnak, biztos, hogy nem fognak megragadni az A csoportban, ezt akár írásba is adom – bizonygatta elcsukló hangon a mester.

Kercsóék úgy mondták a gyerekeknek, hogy holnap dől el, mi lesz a klub sorsa. - Nem lehet nekik egyből adagolni. Remény ugyanis még van, de én már látom, hogy nem lesz az egészből semmi – mondta végül Kercsó.

Bűnösök? Nincsenek. Az üzletben nincsenek bűnösök.

Hogy az MKB Banktól nem ezt várja a magyar sport? Hiszen annyi más sportágat, annyi más sportolót támogat! A Veszprém férfi kézilabdacsapata azonban például más. Országos üzlet, sőt. A hoki utánpótlás meg nem. Országos, csak nem üzlet. Így működik minden Magyarországon, miért az edzés után kipirosodott arccal boldogan hazasétáló zalai gyerekek esete lenne a kivétel? Ezután nem fognak kipirosodni. Nem lesz hol.

Kercsó szavaival élve ez a magyar hoki katasztrófája.

Tényleg az. Kercsó Árpád szavai szinte sírnak. Csapatát siratja. A magyar hokit siratja. A zalaegerszegi kissrácokat, akiket nagyon kevesen vertek meg szerte Európában. Tíz-húsz gólokkal okították cseh, svájci vagy éppen svéd ellenfeleiket, a hasonló korú kissrácokat.

Az idióta felnőttek ellen azonban a legfirnyákosabb fonákcsel is kevés.