India megmutatja - Slumdog millionaire
Az idei Oscar-díjra jelölt filmjek között egy indiai gyémánt is felcsillan, amely az ország mélységeibe kalauzol minket egy gyönyörű, kegyetlen és érdekes történet segítségével. A Trainspottingot is jegyző angol társrendező pedig biztosít arról, hogy R
2009. január 23. péntek 18:36 - Pásztor Balázs
"Incredible India"India gazdasági dübörgése nem csak számokban és egy adott réteg jólétében mutatkozik meg, hanem abban, hogy olyan világszínvonalon is elismerést keltő alkotásokat adnak ki kezeik közül, amik - a filmiparnál kilyukadva - az Oscart is hazavihetik. A magyar mozikba eleddig el nem jutó mestermű olyan példa erre, ami minden filmest észhez téríthet: nem kell milliárdos költségvetés és sztárarzenál egy igazán jó filmhez. A mű besöpörte a Cannes-i filmfesztivál legjobbjának járó díjat, ami kifejezetten meggyőző kezdet, így az Oscar-gála előtt: a Slumdog az egyik legtöbb jelölés-szavazatot begyűjtő külföldi alkotás.
A film maga A cím megfelelő, érthető, és jól hangzó fordítása kifejezetten problémás, így - a magyar katasztrofális címadási „hagyományokat” is figyelembe véve - előre rettegek a majdani megoldáson. A „slum” szegénynegyedet, nyomornegyedet jelent, a „dog” kutyát, a két szó egybeírva pedig a csavargó, utcagyerek vagy a csöves durvább fajtája lehet - a „millionaire” pedig a milliomost takarja. Mégis a „milliomos csavargó” nagyon elnagyolt és gyenge fordítása lenne az eredeti címnek, és még csak nem is utalna megfelelően annak hátterére.
Az alaptörténet ott kezdődik, hogy egy szegény fiatal eljutott az indiai "Legyen ön is milliomos!" utolsó kérdéséig - és épp a rendőrségen vallatják, nem épp kedves módszerkkel, csalás gyanújával. Aztán az időben könnyen követhetően ugrálva, kérdésenként villan fel előttünk a becsületes és igaz szívű Jamal sanyarú élete, amely az ötödik percben magával ragad és nem enged az utolsó másodpercekig. A sztori nagy szerepet szán a karmának- vagy másképp a sorsnak - is, elvégre létezése nélkül nem kaphatná Jamal azokat a kérdéseket, így esélye sem lenne a pénz megnyerésére. Ekképp a film egy tanmese is egyben.
Hatások, belsőségek A mű sikeresen ötvözi az
Isten városa naturalisztikus kegyetlenségét a
Papírsárkányok dramaturgiájával és egy valós tündérmese varázsával. A gyermekkort bemutató fejezetek a film legerősebb részei: minden kis történet teljességgel valóságos, egyedi és összefonódásuk tökéletesen felépíti Jamalt, akinek így kezdeti visszás szereplései is értelmet nyernek.
A jelenkori énjének eseményeit taglaló részek a jövő kérdőjelei miatt válnak izgalmassá, az átvezetőként szolgáló rendőrségi és vetélkedőbeli részek pedig elég színesek ahhoz, hogy figyelmünk ne lankadjon, mégis legyen időnk átállni az egyik történetszállról a másikra. A vetélkedős részek egyébként annyira egyeznek a magyar verzióval, hogy a székből szinte minden percben hiányoljuk Vágó Istvánt.
A helyszínek magukért beszélnek - szinte díszlet nélkül forgattak -, India gondja és baja a maga természetességében elevenedik meg a kamerák előtt. A szereplők alakítása zseniális, a néhol felszólaló zene pedig annyira részévé válik a filmnek, hogy nélküle az egész adott jelenet alig mondana valamit.
A forgatókönyvben minden a helyén van és ötletekben sem szűkölködik - a Taj Mahal jelenetnél megmutatkozik a brilliáns humor is - a rendezők pedig tökéletesen adták át az indiai életet. A film egyetlen visszássága a túlontúl rózsaszín happy end - beleértve az utolsó kérdés klisésségét is -, de az előzményeket látva még is ez megbocsátható. Az, hogy a mű két órát vesz el az életünkből, pedig nem igaz: általában négyet, hatot, vagy ezek többszörösét…