A történet ott kezdődött, hogy Barack Obama elnökválasztási sikere után Oroszország vezetése komoly reményeket fűzött ahhoz, hogy enyhülnek a két nagyhatalom közötti ellentétek. Erre a Bush-adminisztráció alatt nyilván nem volt lehetőség. A neokonzervatív héják ideológiájához az országok kiegyezése helyett az Egyesül Államok erejének katonai, illetve hadi demonstrálása áll közelebb. Ennek megfelelően az iraki és az afganisztáni háborúk megindítása mellett az egyik legnagyobb (katonai) vállalkozás a Csehországba és Lengyelországba telepítendő rakétavédelmi rendszer lett volna.

Akkor több politikus örült az ötletnek, mint ahány állampolgár (ez ma is így van); Lengyelország és Csehország ráadásul azért is jó választás volt az USA részéről, mert egyik állam sem rajong Oroszországért.

Javuló (v)iszonyok

A helyzet Obama megválasztásával annyiban változott, hogy lehetőség nyílott a két állam közötti diplomáciai viszonyok javulására. Ez – eddig úgy fest – be is következik. Obama titkosnak szánt, majd kiszivárgott levelet küldött orosz kollegájának, Dmitrij Medvegyevnek, amelyben alkut ajánl: az Egyesült Államok letesz a rakétapajzs Európába telepítéséről, amennyiben Oroszország segíti az Irán elleni amerikai erőfeszítéseket. Oroszország üdvözölte Obama közeledését, bár az orosz elnök eléggé hűvösen fogadta azt az ötletet, hogy országának közre kellene működnie az iráni atomprogram leállításában.

Akik nem lettek boldogok a jelenlegi helyzettől, azok a cseh és lengyel politikusok. Ugyan Csehországban a társadalom többsége ellenzi a rakétapajzs odatelepítését, a politikusok tartanak az orosz-amerikai közeledéstől. Valószínűleg ezért próbálta Gordon Brown brit miniszterelnök nyugtatni a kedélyeket: az USA és Oroszország közötti tárgyalások nem csökkentik a NATO azon elkötelezettségét, hogy szavatolva legyen Csehország és Lengyelország biztonsága – mondta Brown a NY Times szerint.

Gates is szavatolna

Hasonló hangnemben nyilatkozott az amerikai védelmi miniszter Robert M. Gates. Obama levele egy párbeszédet nyit újra – mondta, majd hozzátette, hogy Oroszország és az Egyesült Államok partnert lehetnek a rakétavédelmi rendszerben. Szerint „a rakéták, amelyeket az irániak tesztelnek el tudják érni Oroszországot ugyanúgy, ahogy Kelet- és Nyugat-Európát.” „Kértünk egy kis időt Dunal Tusk lengyel miniszterelnöktől, amíg kiderülnek az új viszonyok” – mondta.

A lengyeleknek és a cseheknek pedig nincs nagyon más választásuk. Globalizáció, nemzetközi jog, egyenlőség és egyebek mellett nekik csak akkor osztottak (volna?) lapot, amikor az USA számára fontos a rakétapajzs.

Két nem létező projekt

Vannak persze, akik másként látják a helyzetet. Pepe Escobar az Asia Timeson publikál írása szerint az Obama levél jelentése nem más, mint „ha Oroszország segít megszabadulni a nem létező iráni nukleáris fegyverektől, akkor mi nem fogjuk létrehozni azt a rakétapajzsot, amelyről azt sem tudjuk, hogy működőképes lenne-e.”

A helyzetet az oroszok máskép látják – s nem szívbajosan. Az üzlet nem az, hogy az USA letesz a rakétapajzsról, ha Oroszország segít Irán ügyében, hanem az, hogy ha az USA nem telepít rakétákat, akkor Oroszország sem – legalábbis a védelmi miniszter, Anatolij Szergyukov szerint.

Nagyhatalmi ambíciók

Ebből a nyilatkozatból is csak arra lehet következtetni, hogy annak ellenére, hogy némi közeledés tapasztalható a két nagyhatalom között, Amerika és Oroszország – nagyhatalmi státuszukból is adódóan – soha nem lesznek barátok. Ezen túl Lengyelország és Csehország példája tovább mutatja, hogy ha a nagyhatalmi érdekek úgy diktálják, akkor a kisebb államok biztonsági szempontjai hirtelen más kontextusba helyeződnek át.