Előszavak

A magyar lakosság sok mindenben az élen jár. Nem, most nem a vízilabdára, a nőkre, vagy a néphagyomány-megőrzésére gondolok, ahogy azt egy egyre népszerűbb reklámvideó sugallja. Inkább az öngyilkosság, az alkoholizmus, a különböző - nem épp édesvízi - rákfajták és más hasonló ínyencségek elburjánzására. Ezt mindenki tudomásul veszi - bár néhányan próbálnak szépíteni a tényeken, vagy épp felhozni olyan extrém példákat, ahol még ennél is rosszabb a helyzet. De javítani, vagy tenni ellene, no azt nem - persze tisztelet a mindig létező, szabályt erősítő kivételnek.

Ebben persze szerepet játszik a magyar mentalitás is. Nem akarok túlozni - mert ez is hibás mentalitásunk része -, ezért csak azt mondom: mi vagyunk az egyik leginkább „DE”-s nép. Képesek vagyunk minden bajunkért, problémánkért másokat okolni, kifogások ezreit előhozni, ha valamihez épp nem fűlik a fogunk, és várni tátott szájjal a lehetőleg minél zsírosabb sült galambot, ha valami bajunk van. Egyesek szerint ez a szocializmus sanyarú öröksége, mások szerint csak egyszerűen ennyire el vagyunk kefélve. De nem is az ok a lényeg, hanem hogy ezen változtatni kéne, méghozzá nem úgy, mint Pató Pál úr („ej, ráérünk arra még!”).



Nincs de!

Eme áldatlan állapotot kívánja felszámolni a „Nincs de!” elnevezésű kampány , amely meglepően ötletes és kellően vulgáris (igen, nem csak a káromkodást nevezik vulgárisnak) módon hívja fel a figyelmet, az általuk kiválasztott „szent ügyre”. Ezzel a típusú megvalósítással - a közvisszhang szerint - a járókelők nagy részéhez elért az üzenet, és többségük el is gondolkodott azon, lehet hogy neki is tennie kéne valamit. Mert azzal soha nem jutunk sehova, ha másokat szekálunk, csak ha magunk változtatunk.

A honlap rögtön kielégíti mindenkinek a kíváncsiságát arról, hogy mennyire is vagyunk mélyen az egészségügyi fertőben - hála a Szonda Ipsosnak, a WHO-nak és más adatközlő szervezeteknek. Ha valaki lusta az egészet végigolvasni - de ne legyen -, akkor annak röviden elmondom: nagyon. A legrosszabb pedig az, hogy az összlakosságot reprezentáló megkérdezettek  34 százaléka úgy véli: semmit sem, vagy csak keveset tehet egészsége fenntartása, javítása érdekében. Pedig ez nem igaz.

Utána következik néhány ötletes videó: az egészségtelen táplálkozás, a dohányzás, az italozás, a szemetelés, a mozgássérültek helyére való parkolás, és egyéb társadalmi hanyagság felszámolásával nagy mértékben gyógyítható problémáról. Ezek terjedtek el plakátok formájában is, elég szép számmal és nagy területen. Található rajta még pár tényleg jellemző kifogás, no meg ajánlott programok is - amik közül sajnos nincs sok. De lehet a videókat terjeszteni is, elvégre a vírusvideókra manapság kapnak az emberek - és ez simán elfér annak is.

Konklúzió

Maga a kezdeményezés nem rossz, hasonlót csak az ORTT mutatott, amikor arra próbálta rávenni az embereket, hogy kicsit pillantsanak már bele abba, hogy mit néz abban a világító képdobozban a csöppség. Remélhetően ennek is lesz némi hatása, elvégre az adatok szerint a társadalmi hanyagság mindenféle megszorító-csomagnál rosszabbat tesz az ország állampolgáraival.

Valamint meg „ember, válság van!”: megengedheted magadnak, hogy napi félezerért pusztítsd a tüdődet, esténkét legalább két rongyért a májadat - arról nem is beszélve, hogy a drogok ára hogy felment. Persze egészségesen étkezni nem olcsó, de most már a legtöbb házhoz szállítós, napi menüs kajáldának van fitnesz menüje, amik emberi áron, finom és egészséges ételeket szervíroznak. Végül álljon mementóul az ősi bölcsesség: mindent lehet, csak akarni kell.