Obama-haver, a megváltó

A világ nagyon bizakodott Obama megválasztásakor, és nem is kellett eddig csalódnia. Baráti hangot ütött meg Kínával és Oroszországgal, békülni kíván Iránnal, és a világ minden táján szívesebben fogadják őt, mint elődjét (az egészre csak Észak-Korea vet némi árnyékot). Ő tárgyalni és nem javasolni jön, felvet és nem meghatároz, kijelent és nem követel. Amerikának se kell szégyenkeznie: alapelveitől - és országa alapelveitől - semmilyen egyezség hatására nem hajlandó eltérni, így mindenki tudja, hogy a nyájasság nem egy puha embert, és ezáltal puha államot takar.

Az egész olyan, mintha a szigorú, dogmatikus Jézus után a Dogma című szatíra Jézus-haverja lépett volna elénk: sikere elsöprő, és eddig úgy néz ki, a világ is jobb irányba halad általa. Ezt a képet erősíti az is, hogy Obama-haver most éppen az „ősellenség” Kubával békül - természetesen a szabadságjogok élénk figyelembevételével. Megjegyzendő, hogy az Obama-kabinet még egy éve sincs hatalmon, így lehet - ha minden így megy tovább - hogy négy év alatt megváltják a világot, vagy legalábbis egy élhetőbb hellyé teszik.

Commandante Che Guevera

Kuba nagyon régóta nem ápol jó viszonyt Amerikával. Az USA 3-szor próbálta irtózatos összegekért megvenni a szigetet a spanyoloktól, majd függetlenedésük után 1898-tól 1934-ig külpolitikailag uralta azt. Az igazi ellentétek azonban Fidel Castro uralomra kerülésekor robbant ki - akit eme tevékenységében alapból támogatott is, csakhogy demokratikus választások helyett magához ragadta a hatalmat és szövetkezett Oroszországgal.

Az embargót Kennedy elnök 1962-vel húzták fel Kubával szemben, amely teljes kereskedelmei zárlatot jelentett. Egy évvel később ezt már utazási és pénzküldési tilalommal is megfejelte - a kitört rakétaválság miatt. Bár néha enyhítették a korlátokat, de azokat rendre vissza is szigorították - többek közt George W. Bush is, 2004-ben. A végeredmény az lett, hogy az Amerikaiak három évenként maximum két hétre látogathatnak Kubába, és maximum 300 dollárt küldhetnek az országba. Az egyetlen egy kereskedelmi engedmény az volt, hogy Amerika adhatott el élelmiszert Kubának.

Mindez nemrég megváltozott: Obama, miután bevallotta, hogy az eddigi politika kudarcot vallott, engedélyezte az évenkénti utazást (időkorlát nélkül), a magánszemélyi pénzutalást, és bizonyos kereskedelmi tevékenységet is. Az amerikai cégek sugározhatnak immáron televízión, rádión, vagy mobiltelefonon keresztül Kubába, és a feltétel nélküli diplomáciai kapcsolatok felvételét is felvetette. Azonban a teljes embargó feloldását elutasította, mivel ahhoz demokratikus változások szükségességét kötötte feltételül. Fidel Castro bár alapból elutasította az „alamizsnát”, de mindenképpen pozitívan értékelte Obama kezdeményezését, és nem határolódott el a tárgyalások lehetőségétől. És ez - mint azt a fönti eseményskálán is láthatjuk - kész csoda.

Amerika összeül

Obama nem csak úgy osztogatja a gesztusokat, hanem mindent a megfelelő időben követ el. Iránnak szánt békeüzenetét a perzsa újévre időzítete, a kubai szankciók enyhítését pedig az Amerikai Államok Szervezetének (AÁSZ) csúcstalálkozója előtt jelentette be. A Trinidad és Tobagóban megrendezett AÁSZ-en 34 ország vett részt - vagyis Amerikától kezdve a kontinens legdélebbi csücskéig minden ország, Kubát kivéve. Bár itt jelen voltak erősen baloldali, Amerika-ellenes elemek is, de Obama ezeket is gyönyörűen tudta leszerelni.

Venezula és elnöke, Hugo Chávez több mint fél éve megszakította Amerikával a diplomáciai kapcsolatot - Bush egyik agresszív diplomáciai lépése miatt -, de most az elnök nemcsak helyreállította azt, hanem a véleménye is megváltozott Obamáról. Hisz beiktatásakor Chavez "szegény tudatlannak” tartotta Obamát, másfél hónapja pedig Bushoz hasonlította, de most kijelentette: Obama barátja akar lenni.

Evo Morales bolíviai elnök sem lett mérges, amiért Obama határozottan elítélte az ellene elkövetett merényletet, Brazília elnöke pedig szorgalmazta a további diplomáciai lépeseket az eddig ellenséges felek közt. A tanácskozáson szóba került a válság, a bevándorlás, a drogellenes harc, valamint a dohai forduló kereskedelmi tárgyalásainak újraindítása is.

Azonban Kuba helyzetéről nem sikerült megállapodni, így egységes dokumentumot nem tudtak elfogadni. Mindennek ellenére Amerika vezetője többet hozott ki az eseményből, mint amit a szakértők saccolni mertek, így reméljük, hogy Obama-haver tovább folytatja munkáját és nem változik át holmi „átlagos politikussá”.