Kicsi a bors, de nagyon sokat pattog

A 20 százalékos ismertségi rátával rendelkező LMP nemrég büszkén hirdette, hogy kétszer annyi a támogatottsága, mint a 100 százalékos ismertséggel rendelkező SZDSZ-nek - vagyis két teljes százalék (legalábbis a legutóbbi Gallup felmérés szerint). A siralmas eredmény kezdeteit valahol a pártvezetés-váltás és a Fodor-Kóka mérleghinta kialakulása idejében kell keresgélnünk, de előjelei már azelőtt mutatkoztak (elsősorban Demszky Gábor főpolgármester növekvő népszerűtlenségében) és tovább gyűrűztek a hangsúlyozottan ellenzéki párt kormánnyal való asszisztálásában.

Az ellenfelei által „egyszázalékos törpepártnak” is becézett SZDSZ-t amúgy is rengeteg vád érte, hogy gyér támogatottsága ellenére rajta múlott, hogy előrehozott választás lesz-e , vagy „szakértői kormány”. De ezt most Horn Gábor ismét eljátszotta (miközben megjegyezte, hogy ez tényleg nem szakértő kormány, csak vannak benne szakértői elemek): az Infórádióban közölte ugyanis "ha június végéig nem sikerül elfogadni a 2010-es adótörvényeket az eredetileg megállapodott keretek között, akkor jöjjenek az előrehozott választások!"

Magyarra fordítva: ha nem úgy lesznek a dolgok, ahogy azt az SZDSZ-el előzőleg lebeszélték, akkor az SZDSZ lesz a nép akarata, és messiásként elhozza az előrehozott választásokat. Csakhogy a politikában elviekben a nép érdekeit kellene képviselni, amit a pártok hajtanak végre (szintén elviekben), és egy párt támogatottsága megmutatja, hogy az ő szava mennyire képviseli a nép érdekeit. Ez a helyzet jelenleg arra hajaz, amikor egy hajón a kazánfűtő mondaná meg merre menjünk, és az összes utas, legénységi tag, valamint a kapitány is kénytelen lenne azt elfogadni.(Bár valóban előfordulhat ilyen extrém szituáció, de a jelenlegi helyzet nem ezt mutatja - a szerk.)

Ügynökök és plakátok

Ha az utóbbi hozzáállás nem zsugorítaná mérhetetlenné a párt támogatottságát, akkor megteszi azt a Kivágóné ügynökmúltja (III/II) körüli vita hátszele. Minden ellenzéki párt a végletekig elítélte a volt ügynök egy napra való megválasztását, Demszky Gábor főpolgármester pedig annyira, hogy még beiktatni sem volt hajlandó. „A szocialisták joga és egyben politikai felelőssége ez a döntés, ezt tőlük nem tudja senki elvitatni. (…) Jó volna, ha más jelöltet állítanának. Én emberileg nem érzem jól magam ebben a helyzetben, azt tudom mondani. (...) Emiatt a véleményemet erősen meghatározza az a múlt, amitől másképpen gondolkodunk, mint a szocialisták.” - köpte aranyait a főpolgármester, jól láthatóan pártja nevében is.

Aztán jöttek a kerületek egyéni EP-választási plakátjai - amik az emlegetett megszervezetlenség ellenére meglepően hasonlóak voltak egymáshoz -, és a csepeli kiragasztottan ott vigyorgott egy szintén volt III/II-es arc, név szerint Kál Károly, természetesen az SZDSZ színeiben. Ezt finoman szólva úgy mondják: oltári nagy beégés.

De Horn Gábor kampányfőnök, aki azt se tudta, hogy az illető az SZDSZ Országos Tanácsának tagja-e (az), nem esett kétségbe: kijelentette, hogy „ez az SZDSZ számára nem túl szerencsés ügy”. Persze van rá magyarázat: nincs igazán hatásuk a helyi csoportok munkájára, így a kerületek önálló kampányt folytathatnak, és helyi politikusok kerülhetnek fel a plakátokra.

Nem, nem fogjuk elkezdeni boncolgatni, hogy milyen párt az olyan, aki nincs hatással a helyi szerveik munkájára, így azok azt csinálhatnak, amit akarnak. Csak csöndben megjegyezzük, hogy a nagy leégés megoldása legalább annyira csendes és diszkrét volt, mint maga a tett: fogták, és egyszerűen letakarták az ex-ügynök arcát a csepeli plakátokról.

SZDSZ über alles

Aki naivan azt hinné, hogy az említett balfogásokat nem lehet rövid időn belül fokozni, az csúnyán téved. Demszky Gábor nevével fémjelzett mesterséges dugó ötlete akkora szakmai és lakossági ellenszenvet váltott ki, hogy az említett városvezír édesanyja valószínűleg álmában is csuklott. Sőt, saját párttársa, Lakos Imre nevezte minden ésszerűséget nélkülöző agyrémnek az ötletet.

A fenti eseményeket, a kissé félresikerült gyűlöletkampányt, és a párt szavazóinak igen gyenge szavazási hajlandóságát elnézve nem valószínű, hogy az SZDSZ fog EP parlamenti képviselőt delegálni Brüsszelbe. Arra pedig még kevesebb az esély, hogy a parlamenti választásokkor elérje az 5 százalékos küszöböt.

Felreppentek a hírek, hogy az MDF és SZDSZ összeállva fog indulni - bár közvélemény kutatások szerint így sem érnék el az 5 százalékot -, azonban ezt mindkét oldal erősen cáfolja. Sőt, Horn Gábor kerek-perec kijelentette: ha nem kellünk, akkor abba kell hagyni. Talán tényleg.