Korábban megírtuk, milyen aggályok és problémák merülnek fel azzal, ha az EU-n kívüli országok képzett munkaerejét gyakorlatilag felszívják az EU-tagok. Talán az európai államok közül Norvégia érezné meg legkevésbé az agyelszívást, fejlett államról lévén szó. Kérdés azonban, hogy ez a lépés mennyire destabilizálná például Moldovát, amelynek legutóbbi témával kapcsolatos írásunk óta nem csupán az agyelszívással kell szembenéznie, de azzal is, hogy a kiadandó román állampolgárságokkal amúgy is könnyebb lesz EU-s tagállamokban munkát vállalni.

A főleg Kelet-Európát és a Balkánt érzékenyen érintő kérdésben az Uniónak számba kellene venni azt, hogy egy-egy nehéz helyzetben lévő állam számára mit jelenthet a „kék kártyás döntés”. Arra már korábban is voltak jelek, hogy az EU egyébként számol a problémával, bár nem látszik, hogy máig egyértelműen meg sikerült volna győzni az Európai Uniót arról, hogy a kék kártyás rendszer feltétlenül szükséges. Jelenlegi állapotában ugyanis a döntés egyike az EU amúgy igen sokszor tapasztalható félmegoldásainak: születik egy brüsszeli döntés, amely után vagy van egyetértés, vagy nincs. Ha van, akkor jó, ha nincs, akkor vagy kukába kerül a dolog, vagy – mint a kék kártya estében is – opcionális lesz az alkalmazása. Németország már jelezte, hogy nem szándékozik elfogadni a kék kártyát.

Korlátozások és szankciók

A szabályozás úgy szól, hogy a munkavállalás szabad egy tagállamban, azonban 18 hónapja bejelentett lakással kell rendelkezni ahhoz, hogy – feltételekkel, de – más országban is munkát vállalhasson.

Mindezen túl szankciókat is elfogadtak – írja az EUobserver. Illegális foglalkoztatásért pénzbüntetés jár, amely annak arányában növekszik, hogy egy magánszemély, vagy vállalat mennyi munkavállalót foglalkoztat illegálisan. Legdurvább esetben a munkaadót kizárják az európai uniós pályázati lehetőségekből.

A büntetési tételek deklaráltan azokat szeretnék a jogszerűtlenségtől távol tartani, akik „az EU-ban illegálisan tartózkodó munkavállalókkal kötnek szerződéseket, bevonva ezzel az európai munkaerőpiacra, olcsó fizetésért és rossz körülmények között dolgoztatva őket”.

Nem új ügy, régi problémák

A „kék kártya” ötlete 2007-ben került napirendre, heves vitákat váltva ki az Európai Unió tagállamai és tisztségviselői között. A fő kérdés ugyanis az volt, hogy mennyire lehetséges a gazdasági szükségleteket kielégíteni, miközben az EU területére csökken az illegális bevándorlás. A németek nem csak most, de már két évvel ezelőtt is opponálták a tervezetet, mondván van elég munkanélküli Németországban ahhoz, hogy a munkaerőhiánnyal küszködő cégek találjanak maguknak foglalkoztatottat.

Mindezek mellett – vagy ellenére – Brüsszel továbbra sem látszik hatékonynak abban (sem), hogy a munkaerő áramlásának belső korlátait lebontsa.