A konzervatív lap csütörtökön arról írt: az Obama-kormány 200 millió dolláros segélyt ajánlott fel a csendes-óceáni szigetcsoportnak, amelytől a guantánamói foglyok talán legkevésbé veszélyes tagjainak, 17 kínai muzulmán ujgurnak a befogadását kérte. Ez foglyonként 11,7 millió dollárt jelent. A The Wall Street Journal arról írt: az elődjénél ünnepeltebb Barack Obama elnök sem sokkal sikeresebb, mint George Bush volt, ugyanis nem sok állam akad, amelyik befogadna terrorgyanús rabokat a Kuba szigetén működő börtöntáborból.

A lap szerint Washington már több mint száz szövetségestől, lényegében minden szóba jöhető országtól kérte a foglyok befogadását.

A lap eredményként értékelte, hogy több hónapi erkölcsi szónoklatok és diplomáciai erőfeszítés után Palau hajlandónak mutatkozik legalább az ujgur rabok befogadására. A kínai muzulmán kisebbséghez tartozó foglyokról - akiket 2002-ben kaptak el az amerikai erők az afganisztáni Tora Bora közelében - kiderült, hogy nem jelentenek fenyegetést az Egyesült Államokra, tisztázták őket a terrorizmus vádja alól, jóllehet némelyikük az al-Kaidához és a tálibokhoz kötődő afgán táborokban kaptak fegyveres kiképzést.

Mint a lap megjegyezte, elismerés jár Johnson Toribiong palaui elnöknek a "humanitárius gesztusért", ahogy ő maga beszélt a rabok befogadásáról, bár döntésében bizonyára volt némi szerepe a 200 milliós amerikai segélyösszegnek is.

A 200 millió dollárt egy mindössze 20 ezer fős országnak ígérték, amelynek bruttó hazai összterméke 164 millió dollár. Palau lakosságára lebontva, a segély azt jelenti, hogy minden ottani lakos 10 ezer dollárt kap annak elfogadásáért, hogy terrorgyanús foglyok költöznek szigeteikre. Az újság kiszámította, hogy a 10 ezer dolláros fejpénzt alapul véve, Gitmo Franciaországba költöztetése "csupán" 615 milliárd dollárjába kerülne az Egyesült Államoknak. A franciák azonban még ekkora ellentételezés mellett sem biztos, hogy belemennének a dologba.