Valamint az Európai Uniót is. Horvátországnak nem csak Szlovéniával vannak határvitái – bár ez a kérdés a legismertebb a közvélemény előtt –, hanem például Montenegróval és Szerbiával is. A megoldással kapcsolatos kilátások egyelőre még nem világosak, hiszen abban sincs teljes összhang, hogy a horvát-szlovén határkonfliktust nemzetközi színtéren, vagy bilaterálisan kellene-e megoldani. Eddig mindkét állam részéről voltak mindenféle törekvések: Ljubljana például eleinte konzekvensen ragaszkodott a kétoldalú tárgyalásokhoz, bár ma már inkább a nemzetközi döntőbíráskodás mellett foglal állást.

A bajok forrása a Piráni-öböl tisztázatlan helyzete, ahogy azt korábban megírtuk az nagyjából 20 négyzetkilométer kiterjedésű öböl kontroll alatt tartása a tengeri kijárathoz való jutás miatt fontos Szlovéniának. Ljubljana az egész öböl négyötödére tart igényt, azonban Zágrábnak az öböl felére van szüksége. Ez például halászati szempontból sem mindegy, a két ország vízi rendőrség illetékességi köre ugyanis nem egyértelmű.

A kérdés megoldásában való európai uniós közreműködés sem világos még, azonban a közösség életét nagyban befolyásolja. 2008 második felében Ljubljana Horvátország csatlakozási tárgyalási fejezetei közül tízből kilencet blokkolt. A cseh elnökség alatt (2009 első felében) lényegi előremozdulás nem történ az ügyben, sőt, egy csatlakozási konferencia is elmaradt a felek konstruktivitásának hiánya miatt. Mindenesetre az Európai Unió részéről is érződik a morgolódás, sokak szerint ugyanis a két állam határkérdését nem nekik kellene megoldani, ugyanis a kérdés valójában kétoldalú kérdés.

Egy héttel ezelőtt Ivo Sanader horvát miniszterelnök felszólította Szlovéniát, hogy a destruktivitással hagyjon fel, s ne blokkolja tovább Horvátország csatlakozási tárgyalásait. A felszólításra az után került sor, hogy Gordan Jandrokovic horvát és Samuel Zbogar szlovén külügyminiszterek június 18-i brüsszeli találkozójukon továbbra sem tudtak megállapodni a határkérdéseket illetően.

Egyetértés, de mégsem

Sanader és volt szlovén kollégája, Janez Janša még májusban egyetértettek abban, hogy mielőbb véget kell vetni a vitának – az ördög azonban nem az elvekben lakozik. Illetve abban is. Zágráb számára ugyanis fontos lenne az, hogy a lefektessék az elvet, amely szerint a csatlakozási tárgyalásokat nem befolyásolják a kétoldalú nézeteltérések. Erről beszélt például a július elsejétől EU-elnökséget betöltő Svédország külügyminisztere, Carl Bildt, s Ollie Rehn bővítési biztos is. (Az EU már annyit megtett, hogy benyújtottak egy megoldási javaslatot – Ollie Rehn biztossal – amit azonban a szlovénok megtorpedóztak.) Sanader az EP-választások idejére – saját elmondása szerint – jegelte a kérdést, azonban a választások után világossá tette: az Európai Unió jövőjét (vagyis Horvátország integrációját) semmilyen módon nem befolyásolhatja Szlovénia blokádja. Nem erről álmodta az EU alapítói – mondta. A válasszal nem maradt adós Borut Pahor, aki sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy a Rehn-féle indítványhoz benyújtott szlovén módosító javaslatokat a horvát fél nem fogadta el.

Rehn az EU javaslatainak elutasítására diplomatikusan, de kőkeményen válaszolt: „az Európai Bizottság próbált segíteni Horvátországnak és Szlovéniának, hogy végére jussanak a 18 éves vitájuknak. Azonban hat hónap munka és viták után úgy hiszem, hogy Horvátországneak és Szlovéniának kell megoldaniuk a problémát”.

Magyarul: oldjátok meg, ahogy akarjátok, minket a továbbiakban nem érdekel.