Stanley McChrystal tábornok, az elmúlt évek-hónapok során tetemesen megugrott civil károk visszaszorítása miatt, új műveleti szabályokat készül életbe léptetni a harcoló alakulatok számára az után, hogy korábban ezt már az afgán kormányzat is több ízben sürgette. Az elgondolás szerint, a NATO-csapatoknak „kulturális elmozdulásra” van szükségük a hagyományos harcmodorral szemben: „Az amerikai erők tradicionálisan a konvencionális, nagy intenzitású ütközetekre vannak kiképezve. Elképzelésem szerint, amit itt tennünk kellene, az éppen az ezektől az elvektől való elmozdulásban áll” – mondta el a tábornok a múlt héten, amikor egy Helmand tartomány déli részén épült új tengerészgyalogos bázist látogatott meg.



Fej- és szemléletváltás

„Amikor valami olyasmit teszünk, ami az itt élő embereknek bajt okoz, számolni kell a lehetőséggel, hogy a lakosság csak elidegenedik a törekvéseinktől. Ha a legjobb szándékkal is bír egy-egy műveletünk, de végeredményben azt eredményezi, hogy a helyiek tulajdonában kárt teszünk, vagy a mi hibánkból elveszítik a szeretteiket, ez elkerülhetetlenül befolyásolni fogja a kormányról, vagy a koalíciós erőkről alkotott képüket” – hangzik az indoklás a közeljövőben bevezetésre kerülő új irányelvek mellé, az éppen csak két hete beiktatott McChrystal tábornok reformtörekvései alapján.

McChrystal tábornok a jelenleg 56 ezer amerikai és 32 ezer NATO katona részvételével zajló nemzetközi afgán misszió irányításával lett megbízva, elődjét, David McKiernan tábornokot 11 hónapos szolgálat után váltotta le a Pentagon, az indoklás szerint éppen azért, mert alkata nem illett az új washingtoni elgondolásba. McChrystal a kollaboratív hadviselés valóságos géniuszaként lett beharangozva, a tökéletes stratégaként, aki Irak után könnyedén meg fog birkózni a végletekig összetett afgán harctérrel is: „McChrystal személyének a jelentőségét túlbecsüli a média. Az elődje, McKiernan nem olyan valaki volt, aki úgymond az alapvető összefüggéseket lett volna képtelen belátni, és ezért mindenképpen le kellett volna cserélni egy két lábon járó agytröszttel. Az ilyen típusú fejcseréknek persze lehet pozitív hatása is” – mondta el Marton Péter, a Corvinus Külügyi és Kulturális Egyesület Afganisztán-szakértője a HírExtrának.

A McChrystal-dilemma

A leglényegesebb, ám ugyanakkor legnehezebben kivitelezhető változtatásnak az ígérkezik, hogyha a szárazföldi egységek lakott területen tűzharcba bonyolódnak a tálibokkal, inkább vonuljanak vissza, semhogy légi támogatást hívjanak: „Egy-egy kibontakozó tűzharcot igazából nem harcolnak végig a szárazföldi csapatok. Fedezéket keresnek, viszonozzák a tüzet, de amint lehet, légi támogatást kérnek, és ez vet véget ténylegesen egy-egy tűzpárbajnak. A gerillák jól tudják ezt, és többnyire az előtt elkezdenek kihátrálni egy-egy tűzpárbajból, hogy a menetrendszerűen érkező légi csapás végezhetne velük” – mondta el Marton, és hozzáteszi, hogy bár az úgynevezett „Close Air Support-bevetések” rengeteg vérveszteségtől kímélik meg a koalíciós alakulatokat, többnyire ezek miatt olyan magas a civil áldozatok száma is.

Szakértőnk elmondása alapján, míg a CAS-bevetések a katonát adó ország veszteségeit tolerálható szintre redukálják, bizonyos értelemben éppen a nemzetközi erőfeszítések helyi támogatottsága ellen hatnak. A dilemma értelmében tehát, az otthon megnyert afgán ügy, éppen a távoli harctereket környező helyi lakosok tulajdonában és épségében keletkezett károk miatt bukhat meg. „A gerillák sokszor eleve lakott területen veszik fel a harcot, és ilyenkor a legprecízebben ledobott bomba is okozhat olyan mértékű rombolást, amelynek áldozatul esnek olyanok, akik nem vettek részt semmilyen formában a harcokban, és leginkább csak az életüket akarnák/akarták volna élni, békében” – mondja Marton és hozzáteszi: „Az ötlet, hogy jobb egy tűzharcból kihátrálni, mint légi csapással sok ártatlan áldozat mellett esetleg egy-két gerillát megölni, jól hangzik. De sajnos ettől ez még nem lesz minden alkalommal lehetséges”.

„Gerillaháborút nem lehet határidőre harcolni”

Bár Robert Gates amerikai védelmi miniszter idén márciusban egyértelműen leszögezte, hogy egyenlőre képtelenség pontos időponthoz kötni az afganisztáni kivonulást, Obama elnök korábban 2010 nyarát jelölte meg hozzávetőlegesen. A misszió gördülékenyebbé tételének első jele maga McChrystal volt, aki Marton szerint valamivel jobb helyzetben, „több katonával, és több, hasznos katonai eszközzel (például több pilóta nélküli repülőgéppel) vághat neki a gerillák elleni fellépés vezényletének, mint elődei, de azért továbbra sem áll a rendelkezésére minden, ami az igen nehéz küzdelemhez ideális körülmények között szükséges lenne”. A misszió befejeztének tovább odázódását jelentheti az új instrukciók doktrínába emelése is. Marton a dolgok jelenlegi állásának tekintetében kijelenti: „Afganisztánban egyelőre hosszú távú elköteleződésre van szükség, a határidők csak a gerilláknak segíthetnek a céljaik elérésben”.