Leesett a tantusz

Mintha hőn szeretett fővárosunk kapcsolási ideje egy hangyányit elmaradna az átlagtól - vagy csak nagyon ezt akarják mutatni. Először pár hete közölték, hogy a Margit híd felújítási költsége mégsem 12 vagy 14 milliárd lesz, hanem több mint harminc (a tender nyertesét július 24-én hirdetik ki, de a HírExtra Információ szerint a Hídépítő Zrt. lesz a befutó). Nem mintha ezt nem tudta volna bármilyen, magyar hídbizniszeket jól ismerő szakértő kapásból rávágni - ezért az MDF feljelentést is tett -, de így bizonyára könnyebb volt lenyomni a közvélemény torkán - ami így is épp eléggé fulladozik. És most jön az újabb adag .

Szintén ráeszméltek 17 nappal a munkálatok elkezdése előtt (igaz, a forgalomzárás csak szeptemberben esedékes), hogy nem ártana valahogy megoldani a Margit hídon átrobogó napi 56 ezer autó közlekedését. Merthogy az Árpád híd csak tíz százalékot tud átvenni, a maradék 90 százalék meg nemigazán alakítható át tengeralattjáróvá. Több ötlet is született, amelyből most éppen a legköltségesebbet hangoztatják, melynek a neve: pontonhíd.



Mi az a pontonhíd?

Hagyó nyilatkozata

Többek között ideiglenes pontonhíd létrehozásának a lehetőségét is vizsgálja a főváros annak érdekében, hogy a Margit híd felújítása idején kevesebb kellemetlenséget kelljen elviselniük a budapestieknek. A városháza közlekedési szakemberei a hétvégéig tekintik át, hogy a rekonstrukció alatt milyen megoldásokkal biztosíthatnák a közlekedés zavartalanságát. Egy ideiglenes pontonhíd a reggeli és a délutáni közlekedési csúcs idején segíthetné az autók átkelését, napközben viszont lehetővé tennék a hajók közlekedését a Dunán.

A pontonhíd az egy olyan szét- és összeszerelhető mesterséges híd, amelyet a hadsereg szokott használni arra, hogy a szárazföldi egységeit - akár tankokat - gyorsan átjuttassa egy folyó egyik partjáról a másikra. Igaz volt példa rá - pont a Margit híd esetében 1946 és -48 között - hogy használták lakossági célra, ám akkor korántsem volt ekkora autóforgalom. Sőt, nem volt nemzetközi egyezményben lefektetve a Duna hajózhatóságának biztosítása, így a hidat - ha megvalósul - sokszor szét kéne szedni, majd újra összerakni.

További kifogások, - mint azt Szekeres Imre, honvédelmi miniszter Hagyó felvetésére elmondta - „a pontonhíd katonai járművek alkalmi átkelésére való, a huzamosabb polgári forgalom lebonyolítása számos problémát vet fel. Például a pontonhídon nincsen közvilágítás, sem forgalombiztonsági berendezések, és megoldandó a biztonságos le- és felhajtók kialakítása is.” Ráadásul a gépkocsik csak középen haladhatnának, hisz a szerkezet erősen billeg. Az alacsony alvázú járművek - mint sok busz - pedig fel se tudnának rá menni.



Csak 8 milliárd!

De ha ez nem lenne elég, jön az elképzelt számla is, amely napi húszmillióról szól. Ez, ha csak a Margit Híd tervezett elkészülési idejét tekintjük - amit a két pályázó is elismert, hogy a tervezettnél hosszabb lesz - 7,2 milliárd forint, és ebbe még nincsen benne az eszközök karbantartása, évszaki felkészítése. Így alsóhangon plusz nyolcmilliárdnál tartunk - amit egyelőre az égből várnak, ugyanis senki nem tudja honnan fogják elvonni az ehhez szükséges pénzt (a Margit hídra is úgy kaparták össze). A híd egyébként 480 katonának adna egy évre munkát.

Eredetileg felmerült az is, hogy importálnak egy ilyet, vagy közbeszerzéssel próbálnak egyet beszerezni (azzal az év végére sem jönne meg), de ezeket úgy tűnik elvetették. Főleg annak alapján, hogy mindennek ellenére Szekeres „nyitott a pontonhíd megvalósíthatóságának vizsgálatára”, így az árvíz elvonultával ő és a főváros szakértői kifáradnak majd egy megvalósíttatási terepszemlére. Ha minden igaz, már 40 milliárdos Margit hídnál járunk - és még el sem kezdték.