Ül a versenyző a kocsiban, mellette a navigátor, csak ők hárman, két ember és egy gép, egymásra utalva, meg persze a murva, az aszfalt és a kanyarok – sokan így képzelik a rali lényegét, azt azonban csak kevesen tudják, hogy messze nem ennyiről szól a történet. A versenyzőket jó esetben komoly szervezőgárda veszi körül: szerelők, stábtagok, esetleg menedzserek. Így együtt járnak futamról futamra, s az sem mindegy, hogy mikor érkeznek meg a versenyhelyszínekre. A ralisok életéről, a versenyek hátteréről és az apró részletekről Fischer Dániel, hazánk egyik legtehetségesebb fiatal versenyzője mesélt a HírExtrának.

Már előző hétvégén odapakolnak

Azt már régóta tudjuk, hogy a magyar ralisok nemzetközi szinten sem rosszak. Kiemelkedő eredményt azonban a legtöbb vélemény szerint csak akkor tudnának elérni, ha a kellő háttér összeállna egy komoly versenyző mögött. Csakhogy mint sok minden Magyarországon, ez is pénzkérdés. Sokan beragadnak például a magyar mezőnybe, s nem vállalkoznak a nemzetközi karrierre – természetesen a pénz, illetve a „lehetőségek” szabnak határt a legtöbbször a törekvéseknek. Aki azonban belevág a nagy kalandba, annak muszáj egy kisebb-nagyobb csapatban gondolkodnia.

„A lengyel vébéfutamon egy nyolcfős csapattal álltunk föl: a két versenyző, szerelők, illetve a csapatvezetők. Ezen kívül édesapám volt még kint velünk” – árulta el a HírExtrának a huszonnégy éves ralis, Fischer Dániel.

Ráadásul az sem mindegy, hogy a team mikor érkezik meg a verseny helyszínére. A kívülállók joggal csodálkozhatnak azon, hogy egy hétvégi versenyre már előző hétvégén megérkezik a csapatok zöme – legyen szó a WRC néven futó ralivilágbajnokságról vagy az IRC-nek nevezett bajnokságról.



"Mindennek percre pontosan stimmelnie kell"

„Az utolsó futamunkra, Lengyelországba a versenyhétvége előtti vasárnap érkeztünk ki” – árulta el Fischer. S hogy a további program hogyan alakul egy átlagos ralis világbajnoki futam előtt? „A lengyel futamon hétfőn volt egy adminisztrációs átvétel, valamint egy regisztráció a tréningre. Aztán általában úgy alakul a program, hogy kedden és szerdán kapunk lehetőséget bejárni a pályákat. Minden pályán maximum kettőt lehet tréningezni, így ez elég komoly felkészültséget igényel. Sőt, már a beosztása is komoly az edzésnek, például két tréningautót kell magunkkal vinni, és mindennek percre pontosan stimmelnie kell, ellenben a hazai gyakorlattal” – folytatta az átlagos vébéfutam előtti készülődés szakaszait a fiatal ralis.

Csütörtökön, közeledve a verseny kezdetéhez történik a hivatalos gépátvétel, Lengyelországban még aznap este volt egy prológ, ami egy kilencezer fős lelátóval körülvett kis bemelegítésnek is tekinthető.

Pénteken, szombaton és vasárnap pedig maga a verseny következik, legalábbis a három napos rali versenyeknél általában. „Hétfőn jöttünk haza, vasárnap éjjel ugyanis már senki nem tudott hazavezetni” – mesélte Fischer a lengyel verseny befejezését.

Magyar ralivilágbajnok?

Csakhogy a befejezés még ekkor sem biztos, hogy befejezés! A ralisok számára ugyanis közel sem ér véget a verseny azzal, hogy hazacuccolnak, és leállnak a versenyautóval a trélerről: még egy csomó utómunkálat hátra van ilyenkor is…

Természetesen a fentebb vázolt körülmények, számok csak és kizárólag az egyéni, úgymond privát csapatokra vonatkoznak. A gyári teamek sokkal nagyobb gárdával dolgoznak – a rali emberközeliségét mutatja azonban, hogy közel sem dolgoznak annyian egy „istállóban”, mint mondjuk a Forma-1-ben, vagy bármelyik nagyobb formaautós vagy túraautós sorozatnál megszokott.

Fischer Dániel azonban bizakodó a jövőt illetően, szerinte ugyanis akár még magyar pilótából is válhat Sebastien Loeb-szintű ralis, mindössze a megfelelő hátteret kell megteremteni hozzá. Nincs egyedül azzal a véleményével sem, hogy tudásuk és tehetségük alapján akár még magyar világbajnoka is lehetne a sportágnak.

Nagy kár, hogy az autósportban rögtön kiütközik az anyagiak esetleges hiánya...