- Christian felesége, Ági bármelyik pillanatban háromgyermekes nagymamává tehet téged! A napokban érkeztél vissza Düsseldorfból, ahol meglátogattad nem csupán várandós menyedéket és másik lányodékat, de nagytakarítást is végeztél egyetemista fiadnál.

- Dennis olyan, mint a többi huszonéves srác, vagyis: rendetlen! Havonta megyek ki hozzá az 1200 km-re lévő Düsseldorfba, hogy kitakarítsak a legénylakásában, de mosok, főzök is rá ilyenkor. Boldogan megteszem a fiamért, ő a szívem csücske, nagyon fontos nekem, hogy körülötte minden rendben legyen. Szüksége van az anyjára, 21 évesen számomra gyerek még, bár hivatalosan felnőtt férfinak számít. Dennis három évet tanulta a szakmáját, eszes, talpraesett fiú, most a T-Mobilnál van jó állásban. Ő igazi műszaki, illetve számítógép tehetség, de a zene is része az életének, remekül gitározik, saját számokat ír, amiket nemrég felvett cd-re, nagyon tetszett!

- Többi gyerekedben is van művészi hajlam?

- Ez nálunk senkiből sem hiányzik, még ha civil foglalkozásokat is űznek: Sandy istenien rajzol, Nicole szuperjó biológus, Christian igazi szervezőzseni, Angéla pedig idehaza irányít egy komoly céget.

- Fontos célja is volt mostani utadnak: Christian fiadéknál mindjárt megszületik az első kisbaba…

- A menyem, Ági a kilencedik hónapban jár - július 13-ára írták ki - , bármikor világra jöhet a harmadik unokám! Nem lehet mondani, hogy elkapkodták, öt éve vannak együtt, nagy a szerelem köztük, és a lehető legjobbkor jön a baba az életükbe. Christian vezető pozícióban dolgozik egy nagy cégnél, végre megengedhetik maguknak, hogy egy keresetből éljenek hárman, ami manapság nem kis dolog, hiszen odakint is csak pénzből élnek az emberek. Másik két unokám közül az egyik szintén német földön él: Nicole kisfia, Julien már két éves, a másik itt Budapesten van, neki Angéla lányom az anyukája: Abigél most lesz egy éves. Bele kell élnem magam egyre jobban a nagymamaszerepbe, hisz sorra érkeznek az unokák, jó érzés nekem, hogy szükség van rám. Dennist most hazahoztam magammal, hogy legyen kicsit velem. Sandy nemrég érettségizett, szintén Németországban kíván egyetemre járni. Ez nekem azért fáj kicsit, mert alig értem haza a fiammal, szinte máris elutazik a lányom.

- Klapka György támogatja a külföldi továbbtanulást?

- Nagyon is. Gyuri örül Sandy elhatározásának, nekem pedig nincs más dolgom, mint hogy belenyugodjak a legkisebb lányom döntésébe, hiszen Gyuri támogatja őt anyagilag, fizeti az egyetemet, a lakását, ami fantasztikusan jó dolog. Egy dolog vígasztal édesanyaként: Sandy nem lesz kint magára hagyva, a testvérei vigyázó szemei között fog élni, tanulni, létezni, a többiek vigyáznak majd rá.

- Klapka György milyen nagypapa?

- Csodálatos, igazán nem lehet rá rosszat mondani,amikor csak tud, ő is mindig utazik látogatóba Németországba. Gyuri imádja a gyerekeit, de az unokáit is nagyon szereti. Én nem mondok rosszat egyik régi partneremről sem - Gyuriról sem -, hiszen az csak azt mutatná, hogy én választottam hibásan, ezt pedig nem szeretném hinni. Végülis, valameddig boldog voltam mindegyikükkel.

- Milyen sűrűn találkozol külföldön élő gyerekeiddel és azok családtagjaival?

- Bár anyagilag komoly megterhelést jelent számomra, igyekszem havonta egyszer kimenni hozzájuk, idén már hatszor jártam Düsseldorfban. A nyár nem szokott változást hozni, mivel mindnyájan dolgozó illetve családos emberek, nem tudnak elszakadni, ezért marad a karácsony-szilveszter, amit változatlanul együtt töltünk itt Budapesten, akármi is történjék. Gyurinak Szentestén van a születésnapja, a gyerekeink édesapjuk felköszöntésére érkeznek, és mindig maradnak is újévig.

- A legutóbbi évvége is így zajlott?

- Hogyne, én énekeltem a családnak, megcsináltam a jóhangulatot. Bár Gyurival tizenöt éve elváltunk egymástól, a gyerekeinkkel közösen megtartott óévbúcsúztató nem maradhat el.

- Ha már szóba került az éneklés: úgy tudom, új zenei váltásra készülsz…

- Mulatós nótákat énekelek, és nagyon izgalmasnak találom ezt a számomra eddig mellőzött műfajt. Már tesztelem a közönséget, és nagyon bejön szerencsére ez a vonal is, bár a régi táncdalokat változatlanul kéri a hallgatóság. A válság dacára minden héten van fellépés, Koós Janival, Payer Andrissal, Poór Petivel, Aradszky Lacival, Zalatnay Cinivel, Harangozó Terivel járjuk az országot, mert kell ez a zene. Az Almát eszem, a Kövek a vízparton, a Mama, a Felmegyek hozzád.. sikere még mindig óriási, de ezzel a hét-nyolc új mulatós nótával, amit Sihell Ferry zenész barátomnak és zenekarának köszönhetően a színpadon előadhatok, fergeteges hangulatot tudok varázsolni a nézőtéren ülőknek. Rájöttem, hogy nem csak az embereknek, de nekem is kell ez a régi-új műfaj, alaposan felrázom vele a fiatalokat, idősebbeket. Egyelőre bírom a gyűrődést! Jó érzés, hogy negyven év után is kellek még a közönségnek, hogy koncert után odajönnek hozzám, gratulálnak, és biztosítanak a szeretetükről. Amíg ez így lesz, és amíg színpadképes vagyok, addig folytatom.

- Lelkileg hogy hat rád az a sok negatív hír, pletyka, ami az utóbbi hónapokban körülvesz?

- Én ezeket a típusú újságcikkeket nem olvasom el, inkább hiú nőként csak azt nézem meg, milyen fotót használnak fel az írásokhoz, hogy nézek ki a képeken. A többivel már nem foglalkozom. Amikor tíz évvel ezelőtt hazajöttem, visszamehettem volna bármelyik exemhez, de nem tettem, mert ha egyszer valaminek vége van, akkor szeretek pontot tenni a végére. Ettől még tisztelem, becsülöm az illetőt továbbra is. Gyuri jelenlegi barátnőjével például kifejezetten jó viszonyban vagyok.

- És mi van most a kedveseddel, Tamással, illetve a média által alaposan megtépázott szerelmi kapcsolatotokkal?

- Mindkettőnknek szép volt az elmúlt hat-hét közösen eltöltött hónap: most próbálunk erősek maradni, hiszen még mindig szeretjük egymást. Én nem estem a fejemre, pontosan tudom, hogy a mi szerelmünknek úgy, ahogy egy korombélivel volna, jövője nincsen, de azt sem állíthatom, hogy nem segít nekem sokat. Azt nem hittem volna, hogy Tamásra ekkora hatással lesz ez a szerelem. A mi kapcsolatunkkal az a baj, hogy rosszul indítottuk, rosszul kommunikáltuk a külvilág, a média felé. Most úgy néz ki, nekem kell tartanom a lelket Tamásban, én pedig megteszek mindent, amit tőlem telik, bár nem tudhatom, mi lesz a vége.