Körbe körbe tartozik mindenki

A javaslatcsomag első tételének veleje egyetlen mondatba összesűríthető. A cégeknek kizárólag a realizált, tehát ténylegesen is befolyt jövedelmük után kelljen adót fizetniük. A másik előterjesztés úgy szól, hogy létrejöhetne egy kis- és középvállalkozások számára fenntartott konszolidációs hivatal, amely széles jogkörökkel felruházva elsősorban arra lenne teremtve, hogy az önhibájukon kívül fizetésképtelenné váló vállalkozásokat életben tartsa. Ezt vissza nem térítendő állami támogatások kiutalásával valósíthatná meg.

Nyilvánvaló, hogy a javaslataival a VÉSZ egy régi problémára, nevezetesen a körbetartozásokra és a ki nem fizetett szolgáltatásokra keresi a magoldást. Régóta tudott, hogy egyes üzletágakban (tipikus példa az építőipar) a szereplők szinte sportot űznek egymás ki nem fizetéséből, s így időről időre valóságos adósságláncok halmozódnak fel. (Amíg engem ki nem fizetnek, én sem tudok tejelni.) A láncok végén általában olyan tőkehiányos kisvállalkozások vannak, amelyeknek már néhány napos csúszás a kifizetésben is végzetes lehet. A terv részleteiről magát az érdekvédelmi szövetség elnökét kérdeztük.

Éliás Ádám a HírExtrának elmondta, hogy ma, ha egy cég kibocsát egy elvégzett munkáról szóló számlát, azonnal megjelenik a feje fölött az adófizetési kötelezettség. Ezt akkor is le kell rónia, ha egyetlen fillért sem lát a számlán szereplő összegből. Ez a teljesen irreális és jogtalan gyakorlat mára általánossá vált Magyarországon – tette hozzá. Építőipar, mezőgazdaság, termékgyártás – sorolja a kifizetetlen számláktól leginkább hemzsegő ágazatokat. Szerinte a szövetség javaslatait széles társadalmi egyetértés övezi, csak a döntéshozóknak kéne már végre észbe kapni.

Bűnhődjenek a szipolyozócégek!

Éliás szerint a vállalkozásokat támogató hatóság tevékenysége egyrészt abból állna, hogy tisztázná, mely cégek azok, amelyek életképesek, de önhibájukon kívül a tönk szélére kerültek. Másrészt a társhatóságoknál kijárná, hogy a szóban forgó cégek esetében felszámolási moratóriumot rendeljenek el. A hivatal minden esetben előírna egy konszolidációs időszakot, és ez alatt vissza nem térítendő támogatásban részesítené a bajba került céget. Ezzel szigorú szabályok mellett talpra lehetne állítani a vállalkozásokat – mondta. Sőt, büntetőjoggal is fel lehetne ruházni a hivatalt, hogy felelősségre vonhassa a „szipolyozó” megrendelőket – magyarázza.

Milyen forrásokból képzelik el a konszolidációs hivatal felállítását és működtetését, illetve a vissza nem térítendő állami támogatások finanszírozását? – tettük fel a kérdést Éliás Ádámnak. A gazdasági minisztérium keretében kellene elképzelni a hatóságot – felelte az elnök. Ha a bankokat több hullámban is tudták konszolidálni, akkor ugyanezt a reálszférával is megtehetnék – egészítette ki mondandóját Éliás.

A kormány „biztos kézzel” segít

Közbevetésünkre, hogy az év elején kifejezetten a magyar kis- és közepes vállalkozások megsegítésére különített el a kormány 1800 milliárd forintnyi uniós forrást, a VÉSZ vezetője úgy reagált: ha valaki fuldoklik , akkor hiába mutatunk rá a tóparton, hogy milyen gyönyörű autót vettünk neki. Vagyis: előbb egy néhány milliós azonnali támogatással ki kéne rántani a gödörből a vállalkozásokat, s utána lehetne pályáztatni őket az uniós forrásokért. Éliás szerint az egészet meglepően kevés ráfordítással meg lehetne úszni akkor, ha keményen fellépve behajtanák a ki nem fizetett pénzeket a notórius csalóktól. Az elnök úgy látja, a Bajnai-kormány által a tavasszal életre hívott Biztos kéz program jól szolgálja a becsületes vállalkozások érdekét.

A VÉSZ javaslatai mögött megbúvó törekvések tehát világosak, más kérdés, mekkora realitása van az előterjesztéseknek. A konszolidációs hivatal létrehozása és az adókötelezettség megkurtítása ugyanis egyaránt merész húzásnak tűnik. Előbbinek alighanem anyagi korlátai lennének, utóbbi esetén pedig félő, hogy a megszerzett bevételüket amúgy sem közkinccsé tévő magyar vállalkozások ezután még a mostaninál is kevesebb jövedelmet igazolnának hivatalosan.