Tény ami tény, a kis Roman Polanskinak szörnyű gyermekkora volt: ifjúkorát a náci diktatúra réme árnyékolta be. Az utóbb világhírűvé lett filmes 1933-ban, Párizsban látta meg a napvilágot, zsidó család sarjaként.

Mindössze négy esztendeigtündökölhetett a fények városában, ugyanis 1937-ban a família Lengyelországba költözött. Az ő – és persze több millió zsidó sorstársa – balszerencséjére éppen abba az országba, amelyet 1939 szeptemberében elsőként rohant le Hitler akkor még megállíthatatlannak tűnő háborús gépezete, a Wehrmacht.

Nem sokkal a megszállás után a nácik gettókba zárták a lengyelországi zsidók és más etnikumok többségét, és ezt a sorsot a Polanski-család sem kerülhette el. A rendező édesanyja később egy koncentrációs táborban halt meg, maga Polanski pedig megszökött a krakkói gettóból és a háború végéig nagylelkű lengyeleknél bujkált.

A világégés után így vallott gyötrelmeiről: „Rettegnem kellett, hogy bármelyik pillanatban elkapnak és elképesztő kegyetlenséggel megölnek. Folyamatosan halálfélelmem volt, és ez tulajdonképpen rányomta a bélyegét az egész életemre.”

Polanski karrierje az ötvenes évek eleje táján kezdett beindulni, ekkor már rendszeresen kapott rádió-és filmszerepeket. Az első komolyabb sikert az jelentette számára, mikor Huszonegy évesen szerepet kapott Andrzej Wajda A mi nemzedékünk című filmjében.

1961-ben már sikeres rendezőként is bemutatkozhatott: egész estés játékfilmje, a Kés a vízben megnyerte a lengyel Film című újság olvasói díját, sőt Polanskit még a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjára is jelölték. Akkori feleségét, a híres színésznőt, Barbara Kwiatkowskát a sikerek eljövetelével szinte azonnal elhagyta. Akik ismerték, állítják: az asszony csak ugródeszka volt Polanskinak, aki állítólag prostituáltakkal csalta. Talán lehet valami a találgatásokban: a pár éppen abban az évben vált el, amikor Polanski karrierje beindult...

Az immár hivatalosan is sztárrá avanzsált Polanskit azonban nem elégítették ki az öreg kontinensen aratott sikerek. Miután nyilvánvalóvá vált számára, hogy Hollywood romlott világát mintha „neki találták volna ki”, rögvest megvetette a lábát az amerikai filmipar fellegvárában. 1968-ban itt ismerte meg második feleségét is, aki később brutális gyilkosság áldozata lett.

A gyönyörű szép Sharon Tate-el való viszonya mindig is ellentmondásos volt: az asszony gyakran panaszkodott férje kicsapongó életvitelére. (Polanski állítólag megveszett a hamvas, nagy szemű, szőkés hajú, fiatal lányokért.)

A pletykák szerint Sharonnak nagyon nem volt ínyére, hogy gyakran hármas, sőt négyes felállásban kellett együtt lennie férjével. Mindez Polanskit nem hatotta meg: ha hihetünk a korabeli hollywoodi híreknek, gyakran puszta kézzel bírta csendre „szeretett” feleségét. A pár mindössze egy év múltán el is vált egymástól.