Miért a legszegényebbeket büntetik?
A kormánypárti politikus szerint a Parlamentben egyetértés van a feketemunkát visszaszorító intézkedésekről. Szociológusok ugyanakkor figyelmeztetnek: nem a legkiszolgáltatottabbakon kéne kezdeni a rendszabályozást.
2009. október 20. kedd 07:49 - Nagy András
Bár a rendszerváltással egyidős problémáról van szó, komolyabb kísérletet a „fekamunka” visszaszorítására csak a második Gyurcsány-kormány tett 2007-2008 környékén. (Becslések szerint 2007-ben például mintegy 80-100 milliárd forint pluszbevételt könyvelhetett el a központi költségvetés a gazdaság kifehérítéséből.)
Ugyanakkor manapság is téma a magyar törvényhozásban, miként lehetne megrendszabályozni az utóbbi években is viruló feketegazdaságot. Az egyik legújabb, rendkívül sok vitát kiváltó javaslat például úgy szól, hogy a feketemunkán rajtakapott dolgozókat egész egyszerűen kizárják a segélyezés rendszeréből.
Az első hangzásra igazságosnak tűnő szocialista elképzelés ugyanakkor rendkívül éles bírálatokat kapott a szociológus-szakma részéről. A legtöbben azért emelték fel a szavukat, mert úgy vélik, a feketemunkáért nem az áldozatokat, hanem a haszonélvezőket kellene büntetni. Másképpen: nem a legkiszolgáltatottabb ember tehet arról, hogy csupán feketemunkát képes találni, hanem az a vállalkozó, aki sokszor 12-14 órában, mindenféle társadalombiztosítás nélkül foglalkoztatja őt.
Nem lehet méltányosnak lenni?
Az elképzelés mögöttes tartalmáról
Gúr Nándor, az Országgyűlés Foglalkoztatási és Munkaügyi bizottságának szocialista elnöke beszélt a HírExtrának. Az MSZP-s szakpolitikus szerint a magyar parlamentben párthovatartozás nélkül egyetértés van abban, hogy a feketemunka ellen következetesen kell fellépni. Nem lehet a feketefoglalkoztatás tekintetében méltányosnak lenni, vagy becsukott szemmel járni, mert ez azoknak a rovására történne, akik vállalják a kötelezettségek megfizetését – tette hozzá.
Gúr Nándor úgy véli, akinek a rendszer felajánlja a munkalehetőséget, és ő ezt – adott esetben azért, mert korábban feketén dolgozott – nem vállalja, döntenie kell: a továbbiakban legitim keretek között dolgozik tovább, vagy ha ez nem lehetséges, akkor részt vesz a segélyezésben, illetve valamelyik
közmunkaprogramban. Mint mondja, mindenképp útirányválasztást kívánnak teremteni.
Gúr szerint a társadalmi szolidaritásnak arról kell szólnia, hogy azoknak az embereknek segítsünk, akik magatehetetlenek, vagy tudnak tenni magukért és tennének is, ha a körülöttük lévő világ korlátai engednék. A politikus nonszensznek nevezte, hogy azok is részesüljenek a juttatásokból, akik máshonnan – adott esetben feketemunkából – jövedelemhez jutnak.
Meghatszorozódott a lebukók száma?
Miért a munkavállalókat regulázza az állam a feketén dolgoztató vállalkozók helyett? – tettük fel a kérdést a szocialista képviselőnek. Gúr állítja: a rendszer elsősorban a munkaadók irányába fordul, ez az elsődleges „üldözési felület”. A politikus tájékoztatása szerint néhány hónapja már életben van az a szabályrendszer, amely arról szól, hogy azt a céget, amelyiket feketefoglalkoztatáson érik a hatóságok, közpénzektől, valamint közbeszerzési eljárásokban való részvételtől tilthatják el.
Ezek általában egy, illetve két évre szóló moratóriumok – tudtuk meg. Ezen kívül a renitens vállalkozások egyéb fejlesztési forrásoknak is búcsút mondhatnak. Gúr szerint a törvényen kívül dolgoztató munkaadók ma már sokkal jobban meggondolják, érdemes-e kijátszaniuk a jogszabályokat.
A szakpolitikus emlékeztet, hogy egy nyolc-tíz éves távlatot tekintve, míg az ezredforduló környékén még csupán 10-15 ezer feketefoglalkoztatásban való részvételt sikerült utolérni évente, tavaly ez a szám már közel 80 ezerre ugrott föl. Ez az érték az érintett dolgozók, és nem az esetek számára vonatkozik – tette hozzá. Gúr Nándor szerint ezzel egy időben a korábbi 25-30 százalékos feketefoglalkoztatási arány mára 17-18 százalékra mérséklődött.