Ópium fellegvár

3500 tonna, 15 millió használó, 10 ezer halott és 65 milliárd dollár. Ezek a legújabb statisztikák. Az ENSZ hozzátette, hogy az ópium több emberéletet követel, mint az afgán háború.

A kábítószerrel kapcsolatos szabályozások, pontosabban tiltások nem újkeletűek. Visszaugorhatunk az időben egészen száz évet, 1909-ig, amikor is először tartottak a világtörténelemben nemzetközi konferenciát a kérdésről. Az első Nemzetközi Ópiumegyezményre nem kellett sokat várni, 1912-ben lefektették a törvények alapjait.

Az ENSZ megalakulását követően létrehozta a Kábítószer Bizottságot, s 1961-ben New Yorkban – hol máshol – megszületett az Egységes Kábítószer Egyezmény.

Elméletben még működhetne is a dolog, de mégsem működik. Az ENSZ 2009-es drogriportja szerint az elmúlt években 15 és 21 millió között volt azok száma, akik ópiumszármazékokkal éltek.(Nem beszélve a körülbelül 190 millió cannabis használóról.)

Ebből kiderül, hogy ez valóban csak egy formalitás, a drogellenes harc gyakorlati formája nemzetközi szinten nem létezik. Valószínűleg óriási erőfeszítések és összehangolt lépések kellenének annak érdekében, hogy jócskán visszaszoruljon, vagy egyáltalán eltűnjön az illegális drogkereskedelem, így a droghasználat. De azt józan eszű ember nem állíthatja, hogy lehetetlen.

Afgán specifikum

Afganisztánban van a világ legnagyobb ópiumkészlete. Az egy évben megtermelt mennyiség a világ morfinszükségletét öt évig tudná fedezni. 2008-ban az ország területén 157 ezer hektáron foglalkoztak ópiumtermeléssel. Ez a korábbi évhez képest 19 százalékos növekedést jelentett. Nem is csoda, hogy a gazdák nem hajlandók az irdatlan nagy nyomorban kukoricával foglalkozni. Egy ópium-előállító az átlagbér ötszörösét keresheti. Az afganisztáni össztermelés 50 százalékát a drogüzlet adja.

Ha ez a forrás nem állna rendelkezésükre, minden bizonnyal összeomlana a gazdaság. Hogy lehetne arra ösztönözni bármilyen államot, hogy az alapvetően is nagyon siralmas helyzetből tökéletesen kilátástalan sorsra jusson? Természetesen ez bizonyos érdekcsoportoknak nem is célja.

A világ sem józan már – Amerika szívat

Hogy kik ők? Azok, akik az olajmezők miatt harcolni küldik a hazafiakat. Azok, akik találtak indokot – és egy világot hangoltak arra –, hogy az általuk a terrorizmus bölcsőjének tartott Afganisztánt lerohanhassák. Azok, akik a látszatot fenntartva katonákkal számolják fel az ópiummezőket, miközben például titkosszolgálatuk egyik bevételi forrása a drog. Igen, jól látják, a CIA nagyot kaszál az ópiumbizniszből. Micheal C. Ruppert, volt Los Angeles-i rendőrtiszt azt is a nyilvánosságra hozta, hogy a szervezet részt vett az afgán
heroinlaboratóriumok felépítésében. A termesztők 300 dollárt kapnak kilónként, míg a nagykereskedők a vásárlásnál 10 ezer dollárt fizetnek. Az egy éves nyers haszon 1 billió dollár. Hülyék lennének elkótyavetyélni ezt a pénzt.

Az afganisztáni harcok során a Pentagon vezetői már jó előre leszögezték: a drogellenes akciók nem érdeklik, sőt zavarják őket. Hozzátartozik a történethez, hogy egy amerikai tábornok 2006-ban önhatalmúlag betiltotta az amerikai kábítószer-ellenes hatóság, a Drug Enforcement Agency (DEA) területét a saját terepén, Nangarhar régióban, mely mellesleg az ópium előállítás paradicsoma volt.

A brit erősítés sem tett semmit az ügy érdekében. Nemhogy nem tettek, hanem tulajdonképpen csendesen kampányoltak amellett, hogy nyugodtan folyhatnak a dolgok tovább. Tették ezt az állam déli részén fizetett hirdetésekkel: a mákültetvények felszámolása nem a feladatuk. Nem nehéz elképzelni, hogy ki és mi állhat a háttérben…

Milyen helyzetbe kerül ezzel az egyszerű afgán állampolgár? Magát látja a televízióban, a világ bűnösének titulálva, miközben egyik oldalán egy tálib fegyveres, a másikon pedig egy amerikai katona áll össze-össze kacsintva. Vagy hogy érzi magát az amerikai közlegény, aki tenné a dolgát, meg akarná szüntetni a korrupciót, de társa fegyvert emel rá, hogy „haver, ezt mégsem kéne, mert lehet, hogy itt rendet teszel, de azután fizetést garantáltan nem kapsz, de ha rosszabbul jársz, akkor a titkosszolgálattól keresnek fel”.

Úgy tűnik tehát, hogy az afganisztáni droghelyzetért a profitszerzési lehetőség a felelős. De még csak nem is Afganisztáné az igazi profit. Ugyanis afgán kézen körülbelül 3 milliárd dollár haszon marad. A világon szétszórtan bankok, pénzügyi központok mossák a pénzt, a legnagyobb haszonélvező az Egyesült Államok. Ruppert munkáiban mindig kiemelt jelentőséget tulajdonított a kérdésnek, hogy mekkora szerepe van a kábítószer-kereskedelemből származó óriási pénzeknek az amerikai gazdaságban.

Természetesen magára az amerikai drogpiacra, ahol a kokain a nyerő, semmi hatása nincs az afgán termelésnek. A valós, káros hatásokat Oroszország, Ukrajna, Kína, Irán és a közép-ázsiai országok nyögik.

Függők lettünk

Több tény sorakozik fel és áll rendbe amellett, hogy a világ legnagyobb összeesküvés-elméletei beigazolódjanak. Az Egyesült Államok kapcsán az afganisztáni drogkérdés csak az egyik buborék. Az összes valamiféle valóságtartalommal bíró elgondolást azonban lehetetlen felsorolni.

Egyáltalán minek csinál az ENSZ droggal kapcsolatos kutatásokat? Vagy a képviselők is úgy át lettek verve, mint a világ? Hogy meri az amerikai kormány elsőszámú hírtelevíziója azokat beharangozni fő bűnbakként, akiket az állam pénzel és profitál belőlük? A legnagyobb kérdés, hogy ki a következő.