Keresve sem lehetett volna jobb zenés betétet találni a Jobbik 2010-es kampányfilmjéhez. A ˝Rekviem egy álomért˝ című felkavaró amerikai film szereplői hétköznapi álmaik beteljesedéséhez adják el a lelküket a drogoknak. A 102 perces lidércnyomás a megváltás leghalványabb reménye nélkül végződik a karakterek halálával, vagy a kárhozat még evilágon beteljesedő iszonyatával. A Kronos Quartet géniuszai által komponált főcímzene egy egész mozis generációba belefagyasztotta a lélegzetet. Később a Gyűrűk Ura rendezője vette elő újból a darabot, és az ork harci dobok mordori kántálásával kísért vonósok immáron a Középföldét fenyegető rettenet himnuszát húzták.


Hamis papok

Senki nem nyúlhat büntetlenül a Szent Koronához, az István király és a Mindenható által kötött örök szövetség elemi bizonyságához. A magyar nemzet frigyládájára árpád sávos lobogók alatt esküvő Magyar Gárda már önmagában is olyan szellemi sötétséget szabadított a hazára, amivel a Szent István halálát követő ősmagyar démonok rövid életű újbóli elszabadulása óta nem volt példa.  Hol van az Isten, aki Istvánnal az ő jó tervét és áldását ígérte a magyarok nemzetének? Alighanem keservesen zokog valahol itt a közelben, amiért egyre több magyar követel ősi bálványaitól szebb jövőt.

A Jobbik és a Magyar Gárda közös rendezvényeit hivatali kötelezettségből látogatva mindig megbotránkozást keltett bennem, hogy a politikai díszletekbe olyan elemek keverednek, mint a méteres keresztekre szegezett Nagymagyarország térkép. A pulpituson ˝keresztény értékekről˝ papoló szónokokat hallgatva rá kellett döbbenjek, a holokauszt tagadása, már csak egyetlen lépés a zsidó Jézus megváltó vérének tagadásától. A Szent István feje felett ellebegő árpád sávos lobogók a magyarság történetének legfontosabb fejezetén siklanak tova, az ősmagyar Árkádia ezer hangon suttogó idegen isteneit dicsőítve, az egész nemzetet a szellemi és lelki paráznaság bűnébe taszítják.

Az igazi hazaárulásról

Trianon elvette a földjeinket, a Jobbik pedig elveszi az üdvösségünket - már ha jelent ez még egyáltalán valamit. Megér ennyit - és így! – a nagymagyar ábránd? A nemzet elcsatolt fele iránt érzett olthatatlan bánat és testvéri felelősségtudat miatt adtuk el a hazánkat a náci Németországnak, a saját lelkiismeretünket kijátszva Hitler ártatlan vérrel mocskolta be a magyar kezeket. A Jemenbe és Iránba látogató Jobbik politikusokról senki nem tudja pontosan, hogy vajon ők milyen áron adták el az országot a szélsőséges iszlám hatalmaknak, mindenesetre az iráni Forradalmi Gárda Vonától származó meghívása a következő választásokra, és a ˝hunok haragjától˝ hangos antiszemitizmus az arab médiában árulkodó tényekként állhatnának előttünk.