Obama elkezdte nagy, ázsiai körútját
Barack Obama amerikai elnök eddigi leghosszabb külföldi körútjába vágott bele pénteken. Az ázsiai utazás azonban kapóra jött Észak-Koreának is, hogy újabb akciókkal erősítse meg törekvéseit.
2009. november 13. péntek 16:59 - Pásztor Balázs
Japán biztonsága a kérdés
Kis kitérő
Japánba érkezése előtt tengerészgyalogosoknak tartott beszédet Alaszkában, ahol továbbra sem foglalt állást az Afganisztánba küldendő negyvenezer katona kérdéséről. „Ha nem feltétlenül fontos, nem fogom az életeteket kockáztatni” - mondta Obama. (Magyar Nemzet)
Barack Obama kilencnapos ázsiai körútja ma reggel kezdődött egy tokiói látogatással, ahol többek közt a biztonsági kapcsolatokat próbálják megerősíteni, és igazodni ahhoz, hogy hamarosan Japán helyett Kína lesz a világ második legnagyobb gazdasága. Obama látogatása azért is fontos, mert így személyesen fogja megalapozni az előreláthatólag jó kapcsolatát Japán új kormányfőjével, Yukio Hatoyamával és kormányával.
Az előző kormánnyal Amerika éles vitába keveredett, a 47000 fős katonai USA-jelenlét nagy részének otthont adó Okinava-szigeteki katonai bázisról (amely a térség legfontosabb amerikai bázisa is egyben). Eddig a Japán álláspont az volt - főleg az ott lakók erőteljes tiltakozása miatt - hogy az ottani bázist katonástól át kell helyezni valahova. Ám úgy tűnik Hatoyama ezzel ellentétes állásponton van - noha kampányában még mást ígért. Legalábbis erre lehet következtetni a miniszterelnök következő kijelentéséből: „Szeretném, ha ez a találkozó reprezentálná, hogy mennyire fontosak a japán-amerikai kapcsolatok globális kontextusban.”
Hatoyama azt is hozzátette, hogy szeretné az egész, 1960-as években kialakult biztonsági kapcsolatokat felülvizsgálni, de a további együttműködés kiszélesítésével - amely álláspontot állítólag maga Obama is osztja. Egy amerikai szakértő szerint „mindkét vezető a 2010-es évre fog fókuszálni, amikor is a japán-amerikai katonai együttműködés 50. évfordulója lesz.” Ugyanakkor bármennyire is pozitívak az előjelek, az aggodalmak csillapítása, és egy 50 éve működő rendszer új mederbe terelése igen nehéz feladat lesz.
Más helyek, más témák
Természetesen nem csak erről az egy témáról folyt a tanácskozás a japán kormányfő és az amerikai elnök között: Afganisztán ügyének felmerülésével például Japán 5 milliárd dolláros segélyt ajánlott fel az országnak - amit eredetileg ahhoz a feltételhez kötött, hogy az amerikai bázis költözzön ki a szigetről. Az is szóba került, hogy Japán szeretne kissé önállóbb külpolitikát: például nyitni Kína fele. De volt szó a klímaváltozás megfékezéséről, a terrorfenyegetettségről, a gazdasági világválságról, és egyéb nemzetközi problémákról is - ahogy az majd Obama minden egyes látogatásán fel fog merülni.
Japánban csak egy napot marad, utána Szingapúrba megy, ahol a délkelet-ázsiai államok vezetőivel találkozik majd, utána három napra Kína vendégszeretetét élvezi, végül pedig Dél-Koreába utazik, ahol az elsődleges prioritást átveszi Észak-Korea visszarángatása a tárgyalóasztalhoz. Azonban ehhez a rángatott félnek is lesz egy-két szava.
Újabb fenyegetések
Obama útjának első napjára időzítve ugyanis Észak bejelentette, hogy kész akár újból harcba bocsátkozni Déllel a vitatott tengeri területekért. Természetesen erre a legkisebb eséllyel fog sor kerülni, de az akció jól jelzi az elnök látogatása által okozott izgalmakat, és
Phenjan tárgyalási módszereit egyaránt. A bejelentésnek mindazonáltal nem lett volna értelme a keddi inzultus nélkül, amelyben a két Korea tengerészete elkezdte lőni egymást a határnál - igaz csak pár hajó rongálódott meg. Ám eme határvillongás nélkül a pénteki kijelentés is teljesen alaptalan lenne. Hillary Clinton csütörtöki állítása szerint ez az incidens nem zavarhatja meg Obama amerikai útját, ám Észak mindent elkövet eme állítás romba döntésének érdekében.
Annyi köztudott, hogy Obama azt akarja, hogy Phenjan térjen vissza a hatoldalú tárgyalásokhoz (Japán, Kína, Észak- és Dél-Korea, Amerika és Oroszország részvételével), ám erre Észak látszólag nem hajlandó: már egy éve bojkottálja a tárgyalásokat, és valószínűleg újabb kedvezményeket akar kicsikarni feltételként. A helyzeten az sem segít, hogy technikailag Észak és Dél még mindig háborúban áll egymással, és pár évente történik egy, a keddihez hasonló fegyveres határvillongás.
Az minden bizonnyal rosszul jönne ki a Nobel-békedíjas amerikai elnöknek, ha Észak pont akkor támadná meg Délt, amikor ő ott van „béketárgyalásokat” folytatni. Bár Észak biztos veresége miatt ez az opció nem valószínű, de az északi vezetés eddigi akcióit és gondolkodásmódját elnézve, nem kizárt, hogy elgondolkodnak rajta…