Búvárbravúr a Kossuth-barlangban

A barlangot Kessler Hubert vezetésével 1956-ban tárták fel és ismerték meg a szifonig. A feltárást követően megindult a víz alatti járatok kutatása, ám az nem hozott eredményt. Az első alkalmakkor a kutatók szabadtüdővel próbáltak meg továbbhaladni a járatban, de csak annak irányát tudták megállapítani. 1968-tól kezdve az Amphora Búvár Klub tagjai mintegy 50 méter hosszan, 22 méter mélységig tárták fel a szifont - idézte fel az előzményeket Gruber Péter, az Aggteleki Nemzeti Park osztályvezetője.

A barlang megközelíthetősége 1988-ban vált biztossá, amikor kiépült a ma is ismert bejárati táró. Az akkor nagy erőket felvonultató kutatótábor sajnos nem érte el kitűzött céljait, viszont megtisztították a szifon természetes bejáratát, és kiépítettek egy fix vezetőkötelet majdnem az 1968-as végpontig.

1997-ben a Plózer István Víz Alatti Barlangkutató Szakosztály búvárai áthatoltak egy szűkületen, így a szifon hossza 97 méter, legnagyobb mélysége 33 méter lett. A továbbjutást azonban egyik társuk halála - aki ott vesztette életét - megakadályozta - mondta Gruber Péter.

A szifon kutatása négy éve indult újra. Az Amphora Búvár Klub kutatói, több éves munkájuknak köszönhetően, pénteken délután átjutottak a vízzel telt barlangjáraton, ahol megdöbbentő folytatást találtak: a szifon túloldalán egy körülbelül 15 méter széles és 30-40 méter hosszú tavat látni, amely egy gyönyörű cseppköves ablakban folytatódik - idézte a búvárok beszámolóját.

A barlang jelenleg ismert hossza másfél kilométer, azonban a víznyelők festésével lehatárolt vízgyűjtő területe meghaladja a 25 négyzetkilométert, így a szifonon túl több kilométernyi ismeretlen járat várja a kutatókat.
Gruber Péter elmondta, hogy a kutatás részleteit vasárnap sajtótájékoztató keretében ismertetik Jósvafőn.