Van-e olyan párt akivel el tudna képzelni egy szövetséget? Gondolok itt elsősorban a civil szférát előszeretettel bevonó LMP-re vagy Jobbikra…

Mi nem gondolkodunk választási szövetségben, viszont partnerségben igen. Mi nem szállunk be a sárdobálásba, hulljon bármennyi is ránk. Hiszem és vallom, hogy úgy ahogy egy családban, a politikában is igaz az, hogyha nincs békesség, közösségi hangulat, akkor ott nem érzi jól magát senki. Vegyük észre, hogy 20 éve veszekszenek a pártok a Parlamentben, és ezért nem érzi itt jól magát senki. Az ország 95 százaléka pesszimista, és igen is a politikusaink felelősek ezért! Olyan viszálykodást mutatnak nekünk példaként, és olyan szinten megosztották ezt az országot, hogy itt már nem lehet tovább osztani. Történnie kell egy fordulatnak - de nincs olyan politikai erő, aki ezt egyedül, megváltóként meg tudná oldani. Ezt csak összefogással tudjuk abszolválni.

Nem az a megoldás, hogy a pártok a háttérben megegyeznek, a nyílt színen pedig folyamatosan veszekszenek. Mi egy olyan vonalat - és a választói kontrollt - szeretnénk bevinni a Parlamentbe, amely megegyezésre törekszik és amely nem bal és jobboldalra osztja az országot, hanem a határvonalat a hitelesség és az alkalmatlanság között húzza meg. Ha a hiteles emberek és a jó szakemberek elkezdenek közösen, együtt dolgozni, annak eredménye lesz.

Sokat gondolkodtam azon, hogy mi a különbség baloldal és jobboldal között: elvégre minden politikai erőnek az a célja, hogy a gazdaság működjön, a magyar emberek jól éljenek, színvonalas egészségügyi szolgáltatást kapjanak, közbiztonság legyen, emeljük az oktatás színvonalát, öregbítsük hazánk jó hírnevét, és hosszan sorolhatnám. Mindenki ezt akarja, de mégsem tudnak megegyezni!

Én csak egy ember vagyok, de jövőre el fogok indulni a választásokon. Nem azért, hogy felvegyem a képviselői juttatásokat, vagy a pártomnak járó állami apanázst. Hanem azért szeretnék bekerülni, mert én beszélek emberekkel, ismerem a problémáikat, és szeretnék ezekre megoldásokat találni. Viszont ha én most megszólítok egy országgyűlési képviselőt, akkor ő nem hajlandó szóba állni velem, ami elég nagy probléma.

Sem a két említett párt, sem más pártok közül senki sem keresett meg se az aláírásgyűjtésem közben, sem utána. Ezen nagyon elgondolkodtam, mert magánszemélyként kezdtem el, és vártam, hogy bármilyen párt vagy civil szervezet azt mondja, hogy „jé, ez tényleg fontos, és ha már ez a nő elkezdte, akkor segítsünk neki.” Nem segített senki.

Kezdeményezéseik során mennyire veszik figyelembe a témához eddig kapcsolódó ötleteket? Például a HVG-nek és Mediánnak volt egy igen alapos elemzése a parlament létszámának csökkentéséről, de az nem az önök által javallott felezésre jutott.

Természetesen utánanézünk, én is egy éve figyelem intenzíven a közéleti ügyeket. De az is jó kérdés, hogy ki számít ma szakértőnek, mi kell ahhoz, hogy valaki szakértő legyen, és hogy az álláspontját megismerje a közvélemény? Mindenesetre mi alaposan körbenézünk, mielőtt egy témát felvetünk. Egyébként azok a népszavazási kezdeményezések, amik szerepelnek a honlapunkon - amiket az Országos Választási Bizottság is elfogadott - azok nem az én kitalációim, hanem egy több ezer fős internetes szavazás végeredménye. Nem biztos, hogy a népszavazási kezdeményezés a jó módszer - hisz nincsenek éveink és milliárdjaink egy-egy kérdés rendezésére –, ezért inkább normális képviselők kellenek.

Abban, hogy a jelenlegi parlamentünk túl nagy, mindenki egyetért. A listás jelöltek magas számára is sokan panaszkodnak. Húsz éve téma, és mi sem tudjuk pontosan, hogy mi lenne a megoldás. De nem az egyik napról a másikra kell orvoslatot találni. Üljön le egy asztalhoz a baloldal, a jobboldal, mindenki és beszéljük meg közösen, hogy mi lenne a jó megoldás.

Önök hogyan képzelnék el a pártok finanszírozását állami támogatás nélkül?

A pártok finanszírozásának a lényege, hogy ha nem látható át, hogy mi áll a pártoknak juttatott pénzek mögött, akkor beszélhetünk tisztességről, de minduntalan belefutunk olyan korrupciós ügyekbe amelyeknek hátterében az áll, hogy a pénz megy a pártkasszába. Minden szervezet szeretné ezeket az ügyeket tisztába tenni. Nem kell messzire mennünk egy példához. Gyurcsány Ferencnek is volt egy tisztasági csomagja, amelyben ez a kérdés is szerepelt, csak az ellenzék támogatásának híján nem kapta meg a kétharmados többséget, miközben állítólag ezt mindenki szeretné megoldani.

A CM elgondolása szerint egy párt ugyanolyan elgondolás alá esik, mint bármilyen más társadalmi szervezet - mondjuk egy egyesület vagy alapítvány. Így részesülhet a választók által felajánlott adók egy, vagy két százalékából - ez utóbbi részlet még vita tárgya. A lényeg az, hogy ha van egy párt mögött lényeges bázis vagy tagság, akkor az akarja őt támogatni. Ez egyrészt nagyon jó visszacsatolás lenne arra, hogy a pártok ténykedése negatív megítélés alá esik, akkor csökken a támogató SZJA felajánlások mértéke is, vagy ha sokan kerülik az adófizetést, akkor azt ők is megéreznék.

Ráadásul, ha egy párt szembesülne azzal, hogy az adózók hány százaléka hajlandó őt támogatni, akkor nagyon érdekes következtetéseket lehetne levonni. Például hogy a magyar választóknak hány százaléka lenne hajlandó odaadni az adójának egy részét a pártoknak. Mert jelenleg is odaadjuk, csak nem mi döntjük el hogy kinek. Hisz a költségvetésből kap fix havi összeget minden olyan párt, aki elérte az 1 százalékos küszöböt. Ráadásul így meg lehetne oldani azt is, hogy ha egy párt támogatottsága az évek során lecsökkenne, akkor ez az anyagiakban is meglátszódna. Jó példa erre az MSZP: bár ők megnyerték a választásokat, de mostanra eltűnt a támogatói bázisok, mégis ugyanannyi pénzt kapnak, mint 4 éve. Hasonló a helyzet a kampányfinanszírozással is.

Hogy állnak a választási programmal? Mikor lesz kész?

Folyik a programalkotás, a honlapon keresztül lehetett programalkotásra jelentkezni. Eddig 180-an jelezték, hogy szeretnének a megjelölt négy nagy témakör valamelyikében részt venni. Folyik a munka, néhány programpont ki is van fejtve - véleményem szerint év végéig kész leszünk, de legkésőbb januárra.