Száz éves a humorista

Nyomdásznak tanult, de versei már igen hamar megjelentek rangos baloldali folyóiratokban, költeményeit a harmincas években Ember az óramutatón és Ördögsziget címmel saját kiadásban adta közre. Vidám írásai csaknem minden újságban olvashatóak voltak, egyéni stílusú humora legfőképp szójátékokra épült. Háborúellenes verseiben vitriolos gúnnyal támadta a fennálló rendszer tekintélyét, Katakomba - két keresztény beszélget című verséért 1943-ban hadbíróság elé állították.

Humoros jeleneteket, komédiákat Szarvas Dénes álnév alatt már 1945 előtt is írt, irodalmi karikatúra-gyűjteménye A csodálatos papagáj címmel 1947-ben jelent meg. Ez a kötet tulajdonképpen az Így írtok ti folytatása, Tamási Áron, Illyés Gyula, Rónai Mihály András műveinek parodizálása.

A második világháború után előbb a Szabadság, majd a Ludas Matyi című szatirikus lap munkatársa, utóbbinak egy ideig felelős szerkesztője is volt. Mint konferanszié 1945-ben kezdte meg a működését, Kellér Dezső mellett ő képviselte a harsányabb, lendületesebb stílust. Elmaradhatatlan csokornyakkendőjével, jellegzetes orrhangjával a negyvenes évek végétől egészen korai haláláig állandó közreműködője volt a kabaréműsoroknak, konferansziéként és örökzöld bohózatok szerzőjeként.

Legnagyobb sikereit a Vidám Színpadon és a Kamara Varietében aratta. Ő alkotta meg a slágermagyarázat műfaját, azaz az ostobácska dalszövegek sorról sorra történő kivesézését. Emellett maga is írt dalszövegeket, filmforgatókönyveket, átdolgozott olyan klasszikus operetteket, mint a Lili bárónő és a Nebáncsvirág.

A múlt század ötvenes éveinek, a magyar humor egyik arany korszakának legtermékenyebb humoristája volt, ekkor született, a hétköznapok bosszúságairól szóló humoreszkjeit ma is mulatságosnak találjuk.

Megszállott láncdohányos volt és az italt sem vetette meg, így még ötvenkét éves sem volt, amikor 1961. március 9-én Budapesten szívinfarktusban elhunyt. Halála után írásaiból több válogatás is megjelent: Bizisten nem kötekedem (1961), Ne hagyjatok (1962). Műveinek legteljesebb gyűjteménye az 1967-ben napvilágot látott Hogy köhögjünk, mit köhögjünk...? című kötet, amely humoreszkjeit, paródiáit, cikkeinek és verseinek legjavát, konferanszait, valamint nagy sikerű slágermagyarázatait és kéziratban maradt írásait tartalmazza.