A szociális kártya nem megoldás

A tárcavezető közölte: jogos az a társadalmi elvárás, hogy a közpénzeket a rendeltetésüknek megfelelően használják fel, azaz a gyerekek ellátásra adott szociális segélyt a szülők e célra fordítsák, ne pedig alkoholra, cigarettára, játékgépre vagy uzsorára. A Monokon bevezetett szociális kártya azonban alkalmatlan erre - tette hozzá.
Megoldást jelent-e a szociális kártya, ha agresszív a szülő?; Lehet-e azzal alkoholizmust gyógyítani?; Ismerethiányt lehet-e pótolni szociális kártyával? - vetette fel. Herczog László szerint a segítséghez "pozitív program" kell, s ezek benne vannak a mai rendszerben; példaként említette a gyermekvédelmet, a családtámogatást, a védelembe vételt, a képzéseket, az oktatást. A megoldást ebben az irányban, többletek nyújtásával lehet elérni - szögezte le.

A miniszter megjegyezte: alkotmányellenes, ha a törvény azt írja elő, hogy egy juttatást pénzben kell folyósítani, és egy kormányzati vagy önkormányzati rendelet ezt megváltoztatja úgy, hogy csak természetben lehet a juttatást folyósítani, ahogyan azt Monokon tették.

Felvetette: ha a szociális kártyát nem általánosan vezetik be, hanem csak egy csoportra vonatkozóan, akkor kérdés, ki állapítja meg egy családról, hogy nem rendeltetésszerűen használja fel a juttatást. Véleménye szerint a hatalommal való visszaélés veszélyét veti fel ez a kérdés.

Felhívta a figyelmet arra, hogy a szociális kártya bevezetésével óhatatlanul kialakul egy feketepiac, mivel a kártyával nem lehet megakadályozni, hogy a kártyával megvásárolt árut a kártya tulajdonosa cigarettára, alkoholra cserélje. A feketepiac kialakulásával pedig a kártyatulajdonos jár rosszul, hiszen az árut rosszabb áron tudja eladni, mintha azt a boltban vásárolta volna. A kártyával nem lehet megakadályozni a vevő és az eladó összejátszását sem.

Herczog László felvetette azt is, hogy ha valaki az összes pénzt szociális kártyára kapja, akkor hogyan fogja igénybe venni a szolgáltatásokat, például hogyan fog busszal utazni. Kijelentette: készpénz nélkül nem lehet élni, mert az akadályozza a normális életvitelt. A miniszter emlékeztetett arra is, hogy a kártyának pluszköltsége van, ami beépül a vásárolt áruk árába, azaz azt végső soron a fogyasztó fizeti meg.

A "Szociális segélyezés - kártyával vagy kártya nélkül" elnevezésű rendezvényt a Méltóságot Mindenkinek Mozgalom és a Roma Kulturális Hálózat rendezte a Közép-európai Egyetemen (CEU).

Bokros Lajos, az MDF európai parlamenti képviselője a CEU tanáraként a rendezvényen azt mondta, hogy "bizonyos helyeken, bizonyos körülmények között" el tudja fogadni a szociális kártya használatát, bár hozzátette: a szociális kártyát lehet jól és rosszul is használni.

Említést tett a szociális kártya Brazíliában alkalmazott rendszeréről, ott a gyermekek iskolába járása és rendszeres orvosi vizsgálata a feltétele a juttatásnak. Álláspontja szerint a szociális kártya mint módszer megítélésekor azt kell vizsgálni, hogy a szűken vett szociális segély mellett az mennyire támogatja a következő nemzedék szegénységből való kiemelkedését.

A politikus szerint az egyes kis önkormányzatokban, a szerény jövedelemtermelő képességű területeken "összejátszás" tapasztalható az önkormányzatok és a településen élők között "az állami fejőstehén megcsapolása érdekében". Mint mondta, látható a szociális segélyezés, az egészségügy, az oktatás területén, hogy a rossz minőségű helyi szolgáltatások fennmaradnak, és csak arra keresik a megoldást, hogyan tudnának több pénzt szerezni az államtól a fenntartásra, miközben a helyi adók szerepe minimális.

Bokros Lajos kifejtette: a szociális kártya mint eszköz bevezetésének gondolata azért merült fel Magyarországon, mert a helyi önkormányzatok legitimációs deficitjük miatt nem képesek kialakítani a szociális segélyezés hatékony rendszerét.