Hány éves korodban kezdtél el táncolni, és miért? Egyszerűen megtetszett, vagy a családodban volt valaki, aki szívesen látott volna a világot jelentő színpadon?

Hat éves koromban kezdtem el táncolni, először magyar néptáncot, amire a szüleim írattak be az általános iskolában. Az ír szteppel csak később, 13 éves koromban kezdtem foglalkozni. Hogy miért választottam ezt a formát? Nem tudom, egyszerűen csak megtetszett, és pont Michael Flatley miatt, akit egy videón láttam. Lenyűgözött amit csinált!

Ám igazság szerint az öcsémet még jobban elvarázsolta ez a világ, valójában ő javasolta azt, hogy próbáljuk ki együtt az ír szteppet. A családomban rajtunk kívül nincsenek táncosok, de a nagymamám lány korában nagyon szeretett keringőzni, és a bálokon mondhatni, rongyosra táncolta a cipőjét.

Néptánc és ír sztepp együtt? Elég megterhelő lehet…

Igen, így van. Amikor elkezdtem az ír szteppet, a néptánc még 5-6 évig megmaradt mellette, mert azt is nagyon szerettem. Aztán eljött az idő, amikor annyira lefoglalt az ír sztepp, hogy már sajnos nem volt annyi időm a néptáncra, és abbahagytam.

Milyen sikereket értél el a tánc világában? Mely eredményekre vagy a legbüszkébb?

Amikor még versenyeztem, akkor számomra a legnagyobb eredményem az volt, hogy négy egymást követő évben kvalifikáltak az ír Tánc Világbajnokságra, amelyen háromszor részt is vettem. Hatalmas élmény volt látni, hogy honnan származik az a tánc, amit én Magyarországon tanultam. Amire viszont a legbüszkébb vagyok, az az, hogy 2009. decemberében, Michael Flatley visszatért egy kéthetes turnésorozatra Taiwanon, ahol 30 000 ember előtt egy színpadon táncolhattam vele. Ezt a mai napig nem tudom elhinni.

Ez valóban nagyon komoly eredmény! De hogyan kerültél kapcsolatba a Lord of the Dance produkcióval?

2007 decemberében adtam le az önéletrajzom az együtteshez, és szerencsémre a 2008. januárjában Taiwanon megrendezett Michael Flatley's Feet of Flames előadáshoz szükségük volt táncosokra, így meghívtak. A háromhetes turné után a cég szerződtetett Michael Flatley: Lord of the Dance elnevezésű show-jának amerikai csoportjába, és azóta ott táncolok: ez teljességgel felülmúlja azokat az együtteseket, ahol előtte dolgoztam. A mai napig hatalmas élmény számomra, hogy a csapat tagja lehetek.

Te is fellépsz majd májusban?

A Lord of the Dance-nek két csoportja van, az egyik az európai, a troupe 1, míg a másik az amerikai, a troupe 2. Én az utóbbiban táncolok, úgyhogy valószínűleg nem fogok fellépni Budapesten, bár hatalmas élmény lenne. De remélem, hogy egyszer lesz majd rá lehetőségem.

Viszont ismered Michael Flatleyt. Milyen ember ő valójában?

Azt nem mondanám hogy jól ismerem, de hihetetlen élmény volt számomra az is, hogy személyesen találkozhattam és kezet foghattam azzal az emberrel, aki miatt elkezdtem ír szteppelni. Flatley úr hihetetlen kisugárzása és a munkához való hozzáállása teljesen lenyűgözött. Ezt már csak az múlta felül, amikor egy színpadon táncolhattam vele Taiwan-ban, a Feet of Flames c. előadásban, ahogyan azt említettem is.

Az egy olyan meghatározó élménye volt az életemnek, amit soha nem fogok elfelejteni. Michael Flatley nagyon kedves és közvetlen volt az egész együttessel, a jelenléte hihetetlenül inspiráló volt. Magától értetődően hihetetlen jó formában volt: élmény volt vele táncolni.

Tudnál mesélni egy emlékezetes, netán vicces sztorit?

Mikor bekerültem a Lord of the Dance-be, az egyik első előadásomon történt egy vicces dolog. A show nyitószámán belül van a lányoknak egy gyorsöltözése cipőcserével. Mivel akkor kezdtem az együttesnél, annyira izgultam, hogy őrült gyorsan vettem fel a sztepp-cipőmet, ami már nagyon ki volt nyúlva és nagyon sötét is volt a színpad mögött, úgyhogy a jobb cipőmet véletlen a bal, a bal cipőmet pedig a jobb lábamra sikerült felvennem, úgyhogy az egész számot így táncoltam végig.

Hozzátenném, hogy az ír táncban sok a sarokösszecsapás, és nagyon ki kell fordítani a lábfejeket, úgyhogy el lehet képzelni, hogy körülbelül úgy nézhettem ki, mint egy csámpás bohóc.

Szerinted mit adott Michael Flatley a világnak? Mitől olyan fantasztikus táncos ő, amilyennek ismerjük?

Ami a legfontosabb szerintem, hogy hiteles előadó, és magával ragadó az a hihetetlen munkabírása és akaratereje, ami nagyon kevesekben van meg. Ő nem csak egy zseniális táncos, hanem egyben alkotó is. Neki köszönhetjük, hogy az ír tánc a versenyzés kategóriájából átkerült a színpadi előadás kategóriájába, így a közönség is jobban megismerheti ezt a táncot. Ez természetesen rengeteg lehetőséget adott az ír táncosoknak is.